Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1,924. évi január hó 10-én, csütörtökön. 95 is. Fellépett Zápolya, mint trónkövetelő, fellépett I. Ferdinánd, mint trónkövetelő: király és ellenkirály, 1526-ban Székesfehérvárott Zápolya Jánost, s ugyancsak 1526-ban Pozsonyban I. Ferdinándot választották meg királynak. Két királya volt az országnak, akik egymással is háborúba keveredtek; külső ellenséggel nem tudtak törődni. A török Zápolya Jánost támogatta, Ferdinánd más hatalmakra támaszkodott. (Bogya János: A legjobb történetírók egyike beszél!) A forradalom leverésének ára Zápolya királysága volt; Zápolya királyságának ára Mohács elvesztése volt. Mohács elvesztését követte a török uralom, amely 150 esztendeig tartott. 150 esztendő múlva Budavárát visszavettük osztrák segitséggel, aminek ára a pragmatica sanctio volt, amely Magyarországot Ausztriától elválaszthatatlannak minősítette. A pragmatica sanctiotól egyenes az ut Trianonig. (11 gy van! a szélsőbaloldalon.) Trianont végső elemzésben tehát a magyar nemesség kegyetlen elnyomását érezte. Méltóztatik ezt a politikát jónak tartani? Méltóztatik itt összefüggéseket látni? Vakság nem látni az összefüggést, de még nagyobb vakság nem tanulni meg ebből az összefüggésből azt, a mit 400 évvel ezelőtt meg lehetett csinálni: gyorsabbá tenni a lebonyolítást — azt most is meg kell csinálni. Akkor csak akarlak, de nem tudták megcsinálni; a király jószivü volt, de gyenge, nem tudta végrehajtani, a nemesek pedig bosszúvágytól voltak eltelve. Végrehajtották a bosszút s itt a szomorú következmény és én figyelmeztetek mindenkit, aki ennek az országnak a sorsát szivén viseli, tanuljon ebből a történelmi analógiából, tanuljon ebből a történelmi példából, mert van-e még vesziteni való. És 1514. és 1514 nek következményei tragikusan hasonlítanak a mai helyzethez, a mai állapothoz. (Rothenstein Mór: A kisgazdák átvették az urak szerepét ! — Szabó István (sókor apát kai): A kisgazdák az akkori urak utódai! A régi nemesek mi vagyunk!) Tessék csak gondosan mérlegelni, tessék csak gondosan összehasonlitani s rá méltóztatnak jönni arra, rá kell jönniök arra, ha a pártpolitika nem tette teljesen vakká ezt a rendszert, hogv lejtőre kerültünk és odajutottunk, ahova eljutottunk 1514ben és annak következményei után azzal a különbséggel, hogy a mai konstellációból a most várható kialakulásból aligha lehet feltámadás. Nem tudom, hogy néhány száz vagy néhány tucat szerencsétlen ártatlan embernek fogvatartása, az a belső elégtétei-e a túlsó oldalnak, hogy »megbosszultam«, hogy ott vannak lakat mögött, megéri-e ezt a kockázatot. Nem tudom, fenn kell-e még tartani a politikai ültöztetéseket. Nem tudom, kell-e még folytatni a bebörtönzéseket, fenn kell-e még tartani Zalaegerszeget. Azt hiszem, hogy nem. Én figyelmeztetést látok ebben a hasonlatosságban, összefüggést látok a Dózsa -fórra dalom megbosszuíása és Trianon között, és hasonlatosságot látok Magyarország mai helyzete és Magyarország 1514-iki helyzete. A történelemben van logika, sokkal több. mint az emberekben és a pártokban és ez a logika a legtöbb esetben érvényesül. De ha nem az önfentartás ösztöne, ha nem a hazáért való aggódás — amely önöknek inkább kötelességük, mint nekünk, mert önök ezt hordják az ajkukon, mig mi csak cselekszünk érte — hát a jogórzet is azt parancsolja, hogy vessenek véget ennek az állapotnak. Amint méltóztatnak látni a hiteles történelemből, 1514-ben kimondták, hogy nem szabad kiirtani a népet. A vad országgyűlés mondotta ezt ki. A vad országgyűlés már elmúlt. Ezt nem tartom annak a vad országgyűlésnek, amely 1514-ben Rákos mezején ülésezett. Az első nemzetgyűlés lehetett az a vad országgyűlés, amely ilyen vad, vérengző törvényeket alkotott. Ennek a nemzetgyűlésnek ezt jóvá kell tennie, jogérzékénél fogva is. Ismétlem, 1514-ben még a vad országgyűlés is azt mondotta, hogy csak a vezetőket büntessék olyan szigorúan. Itt pedig a vezetők egy részét, akiket nem tudtak elcsípni, vagy akiket nem végeztek ki addig, amíg a kicserélési akció bekövetkezett, kicserélték, elvitték Oroszországba, ahol közjogi állásokat töltenek be, jó dolguk van, első emberek, tényezők, politikusok ugyanazok, akiket önök vezetőknek és bűnösöknek tartanak. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Tárgyalnak velük a külállamok megbízottai! Szerződéseket kötnek velük!) Ellenben az ártatlanok, a parancsok végrehajtói, a piszlicsárok, a kisemberek, akik nem voltak vezetők, akik csak nullák, szürke számok voltak, azok sínylődnek benn és otthon a kis család csodálkozik, siránkozik és pusztul, azon töprengve, hogy hol van itt a keresztényi, hol van a nemzeti szempont, mit érnek azok a szép frázisok, amelyek ezeket a gazságokat — szerintem gazságok — takarják. Ezt a, részt nem folytatom tovább. Ha ezek a szavak nem voltak meggyőzőek, ha ez a történelmi összehasonlítás nem hat, akkor arnugy is elveszett minden, akkor én Dante Infernojának feliratát látom : Hagyjatok fel minden reménnyel — Magyarország sorsát és jövőjét illetően. Benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa) : »a Nemzetgyűlés az ország érdekében szükségesnek tartja, hogy a politikai okosság, előrelátás és az emberiesség parancsszava érvényesüljön a politikai üldözésekkel szemben, hogy a társadalmi és politikai élet a gyűlölettől és a szenvedéstől megtisztuljon, hogy az üldözéseknek és az üldözöttek szenvedéseinek végre legyen vége. A Nemzetgyűlés erre való tekintettel utasítsa a kormányt, hogy adjon ki rendeletet, amelyben amnesztiát ad mindazok részére, akiket a 4089,1919. (gyorsított eljárás) számú rendelet és általában politikai bűncselekmény (Btk. 172. §.. 1921. évi III. te, 1913. évi XXXIV. te.) miatt Ítéltek el, vagy ilyen bűncselekmények alatt állanak, tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy külföldön tartózkodnak. Az amnesztia katonai személyekre és a katonai bíróságok által elitélt polgári egyénekre is kiterjesztendő. A Nemzetgyűlés megállapítja, hogy senkit politikai felfogása miatt internálni, vagy rendőri felügyelet alatt tartani nem szabud, ezért utasítsa a kormányt, hogy a politikai internáltakat bocsássa szabadon, a politikai internálást és a rendőri felügyeletet egyszersmindenkorra szüntesse meg.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Röviden még egy kérdésre akarok kitérni, talán futja az öt percből. Az itélő tábla összülést tartott, Juhász Andor — gondolom jól idézem a nevét — táblai elnök ur einöklesével, amelyen a táblai elnök ur igen keményen megrótta a mélyen t. Nemzetgyűlést azért, mert itt a nemzetgyűlés termében a bíróságot illető bírálatok hangzottak el. (Rothenstein Mór: Neki szabad!) Ez a dolog komolyan alkotmányos országban nem maradhatna következmény nélkül. Ahol az országgyűlés, a parlament szuverenitására súlyt helyeznek, ez semmiesetre sem maradhatna visszahatás nélkül és Juhász Andor táblai elnök urnák ma már legalább is fegyelmi alatt, vagy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat alatt kellene állnia. Juhász táblai elnök ur tagadja a nemzetgyűlésnek azt a jogát, hogy a bíróságot bírálhassa, ő maga azonban politizál, és beleavatkozik a szuverén nemzetgyűlés hatáskörébe, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) NAPLÓ XIX. 14