Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

A nemzetgyűlés 207. ülése 1.92a, évi december 13-án, csütörtökön. is mérőléc alá állítjuk. Ez ellen nekem nincsen semmi kifogásom. Méltóztassék azonban megengedni, ha bizonyos egyenlőtlenséget látok ezen igazoltatásban a' földtelen földmives nép terhére másokkal szemben. Mert ha ezt a földtelen földmivest igazoltatjuk és megkívánjuk tőle azt, hogy a háború, a forradalmak és a kommunizmus alatti magatartása tiszta legyen, akkor kérdezem, hogy miért nem folytatják le az igazolási eljárást pl. a lapkiadókkal szemben is, akiknek pedig óriási befolyásuk van a magyar közvéleményre, miért nem folytatjuk le'az igazoltatási eljárást a bankdirektorokkal szemben, vájjon nem támogatták-e a forradalmat, nem támogatták-e a kommunizmust; miért nem igazoltatjuk le a magántisztviselőket, mert hogy ha az állam nem tarthatja meg helyesen azokat, akik őt cserben hagyták, miért lehet egy óriási tisztviselői kar, amely szintén igen fontos közéleti szereplést tölt be anélkül, hogy igazoltatva lett volna. Miért nem igazoltatták le pl. szigorúan az ügyvédi kart. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt én mint ügyvéd mondom. Pikier Emil : És a képviselőket ! Hegedüs György: Sőt, miért nem igazoltatták le a képviselőket a választások előtt, nem volt-e valaki szovjettag, nem volt-e likvidátor . . . Pikier Emil : A Kun Béla titkárából igazságügymini ster lett ! Hegedüs György : . . . vagy ami még kiáltóbb, mint vörös katona nem lapult-e meg a kommunizmus alatt. Ha beletekintünk a földtelen földmives nép lelkébe, akkor tekintsünk bele mások lelkébe is, állítsuk azokat a mérőléc alá, különösen azokat, akik a magyar közéletnek legmagasabb síkjaira szaladtak fel. (Zaj.) Én ezt az eljárást, az eljárásnak ilyen módját nem tartom helyesnek és pedig azért, mert nem a nemzet érdekében való az, hogy a nemzet saját harcos liait üti, biróság elé állítja, azokat pedig, akik gyújtogattak, nem állítják M bíróság elé. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban égetően sürgősnek tartom annak a kérdésnek rendezését is, amelyhez azonban — ugy látszik — nem akarnak hozzányúlni : hogy ki és mennyi földet szerezhet a magyar földből. A legfontosabb állami, faji és nemzeti érdek az, hogy ebben a hazában a későbbi évtizedek folyamán se szerezhessen bárki földet, aki ide bejön ; ne szerezhessen akkora földet, amekkorát akar. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez már meg is van, az elővételi joggal. Nem szerezhet bárki földet. Hegedüs György : Ez nem elég. Csak egy esetet emlitek. Aki földet igényel, azt igazoltatják. Aki földet akar venni, akárhány ezer holdat is. attól nem kérdezik meg, hogy : ki voltál ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem engedjük meg a vételt. Hegedüs György: Ez azonban nem törvényes rendelkezés. Megtörténhetik, hogy Trockij is idejön földet vásárolni. (Zaj.) Ha az elővételi jogot nem gyakorolják, akkor valaha Trockij és Lenin is vehet földet Magyarországon. Györki Imre: El is adnák nekik, csak jó pénzt fizetnének. Barthos Andor- Ha öntői függne, igen. Be nem öntől függ. (Zaj.) Hegedüs György: Ezt a kérdést is minden irányban törvénnyel kellene rendezni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Meg van! Hegedüs György: Nincs. A másik fontos kérdés, amelyet itt már igen sokszor felemii tettek s amire már többször kértük a földmivelésügyi minister urat: annak megtudása, hogy ez a földrendező eljárás^ az országban hogyan hajtatott végre. Szeretnénk statisztikát arról, hogy a keresztény és zsidó kézben levő ingatlanokat milyen arányban vették igénybe. Esterházy hercegtől például értesülésem szerint eddig több mint 80.000 katasztrális holdat vettek el. Ez rendben van; a törvény szerint el lehet venni, vegyék is el a nép érdekében. De ezzel szemben szeretnők tudni azt is, hogy azt a 3,800.000 holdat, amely zsidókézen van, a földreform eljárás során mennyiben vették igénybe, mennyit hasítottak ki azokból az egyes igénylők számára és milyen jogon. T. Nemzetgyűlés! Tudok esetet. — nem szokásom nevekkel előallani — nevezeteseu tudok Kanizsa közelében egy 4000 holdas háborús szerzeményű zsidó kézben levő birtokot, amelyre a földrendező eljárás eddig még nem hajtatott végre, holott például ugyancsak Kanizsa közelében, Zalapátiban a bencések vagyonát erősen megnyirbálták. Ezzel szemben kötelességemnek tartom, hogy különösen az Esterházy-uradalommal foglalkozzam azért, mert tegnap megtámadásban is részesült, de különösen azért is, mert az előző nemzetgyűlésen két esetben magam is kifogásoltam az uradalomnak egyes eljárásait. Épen emiatt kötelességszerüleg kijelentem, hogy a kerületemben, melynek jó része az Esterházyj uradalomnak területére esik, az igénylők eléggé meg vannak elégedve. Nincs az az elfogadható kérelem, amelyet ha a jószágigazgatójának előterjesztek, azonnal ne teljesítenék. Tavaly télen nyolc községnek szegényeit teljesen ingyen ellátták fával s az is bőségesen kapott, akinek kis vagyona van. A házhelyigényléseknél nemcsak azoknak adnak házhelyet, akikre a biró megállapította, hogy házhely jár nekik, hanem olyanoknak is adnak, akiket a biró fel sem vett az igénylők közé. Megadják mindazt, amit a törvény keretén belül a községek tőlük igényelnek. Nem tudok tehát azon a hangon beszélni az Esterházy-uradalomról, de egyáltalán a főúri esaládainkról, ahogyan itt egyes képviselőtársaim tették. Rupert Rezső : Maga kezdte tavaly. Hegedüs György: Én, aki a világháborút végigjártam társaimmal együtt, igen sok helyen, különösen Limanovánál, ahol igen súlyos sebet kaptam, magam is meggyőződhettem arról. . . . Rupert Rezső : A Száli dicsekszik ! Barthos Andor: Dicsekedhet is vele. Hegedüs György:... hogy épen a főúri családok gyermekei az életüket szinte nem is becsülve dobták oda az ellenségnek. Alkalmam volt másutt is és mindenütt tapasztalni, hogy a legnagyobb uri gondolkodásmódot tanúsították és gondolkodás nélkül áldozták fel életüket a hazáért. De tapasztaltam még egyet, — engem nem vezet semmiféle érdek, egyetlen családdal sincs semmiféle nexusom, — hogy a háború alatt azok a századok, amelyek főúri fiuk vezetése alatt állottak, sokhal jobb ellátásban részésültek, ott sokkal nagyobb rend volt, és sokkal jobb volt a viszony a legénység és a tisztek között, mint más századokban. Rupert Rezső : Ezt már a múlt nemzetgyűlésen is tudta, mégis szidta őket. (Ugy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Hegedüs György: Soha sem szidtam! Ez nem áll! Épen ezt mondtam előbb is. A képviselő ur rosszul fogta fel azt, amit én mondtam. Ha ilyet állit rólam, akkor tessék felolvasni a beszédemet! Engem a képviselő ur következetlenséggel nem fog megvádolhatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A fontos az, hogy megvizsgáljuk, hogy a V