Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

4 'À nemzetgyűlés 207. ülése 1928. zsidó kézen levő birtokon a földreformot hogyan és milyen arányban hajtották végre, mert hiszen én minden körülmények között a magam álláspontját követve és vallva, nem igen tudok nehezebb és niegszégyenitőbb szerepet és viszonyt egy | magyar számára elképzelni, mint azt, amikor { egy magyar köteles a zsidónak a földjét túrni, s I amikor száz és ezer magyar ember köteles azt a zsidót megsüvegelni. (Zaj.) Mig a keresztény fő- ! urainknál azt látom, hogy a lehetőség szerint kímélik azt a szerencsétlen cselédet, addig a zsidó j birtokosok legnagyobb része kihasználja annak { testét-lelkét. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy ebben a viszonyban, ebben az állapotban hány keresztény nő is esik áldozatul. Súlyos kifogásaim vannak a novella ellen, amely a magyar keresztény középosztálynak birtokával szemben előnyben részesiti másoknak birtokát. Hiszen a mezőgazdasági tudomány ma már igen nagy tudomány, amellyel egy életen át kell foglalkozni, amely minden vonatkozásában igen nagy kihatású az államra és az egyéni gazdálkodásra. Ezért a keresztény birtokoknak megszégyenítését és semmibevevését látom abban, hogy bizonyos tekintetben rosszabb elbánásban részesülnek, mint másoknak birtokai. Nem vagyok hive annak, hogy mindenkinek föld adassék. Az én igazi álláspontom az, hogy földet lehetőség szerint csak magyar földmivesnek adjanak. Álláspontom az, hogy a középbirtokot lehetőleg ne bántsák, de gondolják meg és nézzék meg, hogy kinek adnak ujabb középbirtokot, mert a gyakorlatban, az életben látom, hogy olyan emberek is kérnek és kapnak földet, akik földmiveléssei soha sem foglalkoztak, akiknek tudománya egészen más irányú. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Amikor r a földet megkapják, akkor gazdatársat vagy bérlőt keresnek, hogy annak a földnek jövedelméből valahogyan meg tudjanak élni. T. Neinzetgyülét ! Ezzel a novellával kapcsolatban több oldalról támadják az egyházat, az egyházi vagyonokat ; legutóbb támadták a szerzetes rendeknek a vagyonát is. Én figyelem ezeket a támadásokat, amely t. képviselőtársamat vezeti. Meg kell állapitanom, hogy legtöbb esetben rosszindulat, tudatlanság és irigység vezeti őket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór : Nem lehet mindenki olyan okos, mint maga ! Rupert Rezső : Csak ne maga mondaná ! Az egyház magánál méltóbb védelmezőt is kapna. (Zaj.) Hegedüs György: Mert az egyház kiérdemelte azt, hogy mindenki szemében csak tisztelet tárgya legyen. (Ugy van! a baloldalon.) A katholikus egyház nálunk olyan régi, mint Magyarország; ezer éves, mint ez a nemzet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A katholikus egyház ott volt akkor, amikor megalapították az országot, ott volt ennek a hazának bölcsőjénél, kisérte ezer esztendő viharos küzdelmeiben, szenvedett ezer éven át ezzel a hazával és nemcsak ezzel a hazával, hanem külön minden alkalommal ezért a hazáért is. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Nagy Ernő: És ki vonja ezt kétségbei Rupert Rezső: Senki sem támadta! Hegedüs György : Ne feledjék el a köztársasági urak, hogy a katholikus egyház segített ennek a hazának szent koronát adni és hogy ez a szent korona volt az, amely ezer éven át minden viharban — a 150 éves török hódoltság alatt is — fenn tudta tartani Magyarországot, fenn tudta tartani, akármilyen rabigában volt is. És ne feledjék el azt — legalább mi igy hisszük — hogy ez a szent korona lesz hn december l3-án

f csütörtökön. ismét az, amely ezer ellenség karmai közül is újból ki fogja Magyarországot ragadni! (Taps a balközépen.) Azt mondják, hogy az egyházi vagyon nem egyházi vagyon, hanem állami vagyon és igy ehhez épugy hozzá lehet nyúlni, mint más vagyonhoz. Törvényeket idéztek és véleményeket citáltak. Méltóztassék megengedni, hogy én is törvényekre hivatkozzam, még pedig élő törvényekre. Ott van az 1790/91. évi XXVI. te. 12. Va, amely azt mondja (olvassa) : »tilos, ugy katholikus alapitványok jogi természete felett vitát kezdeni, annak jogi természetét kétségbe vonni. ;< — »A törvény szentesítése után azonban néhány év múlva a katholikus alapokat ismét országos alapoknak kezdték nevezni s emiatt I. Ferenc király 1793. évi július 4-én 7079. szám alatt kelt udvari rendeletében, hivatkozva a szentesitett és élő törvényre, szigorúan meghagyta, hogy : ezentúl a katholikus alapok országos vagy közvagyonnak ne neveztessenek, mert azok kizárólag a katholikusok vagyonát képezik.« — Ez a törvény pedig* most sem évült el. A katholikus alapokat egyházi vagyonnak említi a történelem folyamán igen sok olyan törvény is, amelyet országgyűléseink alkalmával a protestánsokkal együtt hoztunk, igy pl. az 1536 : XIII. te. az 1539 : XV. te. az 1542 : III. te, az 1543 : VI. te, az 1548 : VIII. te, az 1550 : XVII. és XX. te, az 1507 : III. te, az 1513 : II. te, az 1515 : LX. te és egyéb törvények. Nem akarok részletesen foglalkozni az egyes historikusok felfogásával a tekintetben, hogy minek minősitik az egyházi vagyont, de pl. Katona szerint az Árpádok családi vagyonukból adták az egyházi vagyont, Szalay László szerint István király az r egyházi vagyont a maga vagyonából, illetőleg a legyőzött Koppány. Gyula és egyéb felkelő vezérek elkobzott vagyonából, stb., stb. Pauler Gyula szerint az Árpádok saját vagyonukból alapították a kalocsai és veszprémi püspökségeket, különösen az utóbbit, mert a királyok legtöbb vagyona azon a területen volt. T. Nemzetgyűlés! Mindezekből tehát nyilvánvaló az, hogy az a vagyon, amely a katholikus egyház tulajdonában van, nem állami vagyon, hanem kezdettől fogva egyházi vagyon. Ázt is mondják — különösen szociáldemokrata részről hangoztatták ezt — hogy az egyházi vagyon feudális birtok. Ez sem állhat meg, mert nálunk »a hűbériséget^ csak igen elkésve, az 1351. évi feudális törvénnyel hozták be és nem volt szó nálunk sem magánjogi, sem közjogi hűbériségről akkor, amikor már előzőleg az egyházi vagyonnak legnagyobb részét adományozták.« Azt is mondják, hogy az egyházi vagyont banderiális kötelezettségek fejében adták. De hiszen az Árpád-kor végén már a legtöbb egyházi vagyon megvolt, a banderiális rendszer pedig az Árpád-kor vége felé jött az országba. Ezek mind olyan ellenmondásokat rejtenek magukban, hogy súlyos érvül el nem fogadhatók. De nézzük más irányban a törvényeket. Az egyházi vagyon kezdettől fogva különös es erős védelemben részesül, Szent Istvántól kezdve. Szent László első dekrétumának 13. fejezete az egyházi javak lefoglalását tiltja. Az 1567 : XXXI. te, továbbá az 1514 : III. te felsorolja az állami javakat, amelyek között nem sorolja fel az egyházi ingatlanokat, tehát ezeket külön vagyonnak tekintették már akkor is.