Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A hemzetgyüU.« 208. ülése Î923. egyszerű beavatkozás, egy kicsi magyar Ruhrkérdés mindent felborithat és akkor szükségünk van arra, hogy a megpróbáltatás napjaiban itt egy nagy, hatalmas, milliók szolidaritása által védett állam legyen. Aki ezek ellen van, azt kicsinyes szempont vezeti, azt az önérdek és önzés vezeti, azt a rosszindulat vezeti, az hazaárulást követ el, mert ha valaha fel kellett ismerni a kérdés jelentőségét, akkor fel kell azt ismerni ma, amikor ez az ország igazán a végpusztulásnak, végszükségnek, a véletlennek kezében van. Próbáljuk meg ezekben a nagy és nehéz napokban, amilyenben Magyarország talán még sohasem volt, hogy emelkedjünk fel az önzetlen áldozatkészség magasságáig és emberei je meg magát mindenki magáért a nemzetért. Alig hiszem azonban, hogy ezek az óhajtások és kívánságok, amelyeket én itt felvetettem, valóra válhassanak. Hem bizom abban, hogy az önzés le tudja magát győzni; nem bizom abban, hogy kedvenc védekező eszközeit sutba dobja; nem bizom abban, hogy a riasztásokkal, vészkiáltásokkal felhagynak. Nem bizom, mert amint méltóztatnak látni s amint már bátor voltam kifejteni is, tulajdonképen egy pár esztendő óta nem magáról a nemzetről, hanem csak egy hatalmi rendszerről volt szó, amely csak azt nézi, hogy önmagát hogyan és milyen eszközökkel mentheti meg. Mert hiszen nem volna kérdés ez, amelyről ma itt tárgyalunk és sok minden nem volna kérdés, és nem volna kérdés az igazságos adóztatás kérdése sem akkor, hogyha nem ennek a kormányrendszernek mindenáron való megmentéséről, napról-napra való tengődéséről volna szó, ha itt csakugyan a nemzet és annak akarata szabhatná meg a további jövendő boldogulás útját. Hiábavaló kísérlet és pepecselés mindaz, amit a t. földmivelésügyi minister ur tesz itt. Hiába hozzák ezeket az ezeregyéji meserészleteket, nem tudnak előbbrejutni, mert a hiba nem itt, hanem ott van, hogy a demokráciát árulta el ez a politika ós a t. földmivelésügyi minister ur felelőssége ott van, hogy engedte a demokráciát sutba dobni, mert elképzelni is lehetetlen, hogy demokratikus reformot más rendszer, mint a demokratikus rendszer, megvalósítani tudjon. Hiszen nem is kívánhatjuk Bethlen István gróftól és az ő politikai támaszaitól, hogy egy demokratikus rendszerű reformot vigyenek keresztül, ez lehetetlen kivánság volna, ilyen kegyetlenek mi nem is vagyunk, de mert nekünk kívánnunk kell, hogy a nemzet élhessen tovább, azt már kell és lehet követelni, hogy álljon az útból félre, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) > ne akadályozza ennek a nemzetnek megmentését, amelynek érdekében hiába koldul be most már országokat és világot, semmire sem tud menni, mert nem áll mögötte igazi erő, a demokrácia igazi ereje. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur csak akkor fog tudni igazán jó földreformot csinálni, és addig soha. És ott vétette el a dolgot, és ott éri a felelősség őt és közvetlen hiveit. hogy engedte elárulni a demokratikus politika rendszerét, engedte elkobozni a nemzettől az egyenlő és titkos választójogot, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) engedte, hogy egy politikai rendszer települjön ide, amelynek első dolga volt az, hogy a földmivesképviselők közül is épen a gerinceseket, a derekabbakat, a demokráciáért bátran küzdőket irtotta ki. Én itt állapi torn meg a földmivelésügyi minister ur felelősségét, és minthogy azok a kifogások, amelyeket felhoztam, alaposak, másrészről pedig nincs és nem is lehet reményem a mai adott politikai rendszer mellett aziránt, hogy évi december hó íé-én, pénteken. &Ï ennek a törvénynek végrehajtása ki elégítse a nemzet érdekeit, a demokratikus érdekeket, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam, elfogadjam különösen szemben egy olyan kormánnyal, amelynek a maga nem demokratikus, nem alkotmányos berendezkedésénél fogva ezer alkalma és módja van arra, hogy ezt a gyenge, nem határozottan beszélő törvényt ugy hajtassa végre, ahogy neki tetszik, hogy semmi se legyen belőle. A novellát nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Borgulya Pál! Szeder Ferenc: Na ! Most vágd ki a rezet ! Szarvason várják ám! Borgulya Pál : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a múlt nemzetgyűlésen a birtokreformtörvényt megalkottuk, mindnyájan, de különösen kinn az ország népe, az a nép, amely végigküzdötte a háborút, nagy reményekkel nézett elébe, mert hiszen meg volt szentül győződve arról, hogy igenis, annak a hazának földjéből, melyért ott szenvedett, küzdött, maga is vallhat legalább magáénak annyit, ahol a fejét nyugalomra lehajtsa és ahol családjának mindennapi kenyerére valót meg fogja termelni. Mikor ennek a birtokreformnak végrehajtása kinn a falvakban megkezdődött, ép az ellenkezőjét tapasztaltuk ennek. Az egész közigazgatási apparátus mindjárt elleneszegült és nem azon volt, hogy a föld igénylő és a földhöz juttatandó nép segítségére lett volna, hanem igenis lehetőleg azon dolgozott, hogy mindenütt a lehető legnagyobb akadályokat gördíthesse az útjába, hogy még azokat a jogokat is elvegye, amelyeket kizárólag a törvény biztosított nekik, Ha vizsgáljuk ezeket e kérdéseket, vissza kell tekintenünk a múltba, a múlt század utolsó évtizedeire. A háborút tulajdonkópen nem vesztettük el a. frontok összeomlásával, hanem elvesztettük a forradalmak kitörésével. Lendvai István: A zsidóforradalommal! (Zaj.) Szeder Ferenc: Gratulálunk a történelmi tudásához ! Nagyszerű ! Borgulya Pál: Ha ugyanis azok a munkások a haza földjéből magukénak vallhatták volna valamit, nem dobták volna magukat eszközül oda azoknak a liberális jelszavaknak, melyek a lejtőre vitték, a magyar hazát pedig a megsemmisülés. a megcsonkulás állapotába juttatták. Ha visszatekintünk a múlt század 70-es éveire, amikor a mezőgazdaság szempontjából, értve ez alatt különösen a magyar Alföld vizszabáiyozását, óriási nagy területek szabadultak fel, nagybirtokos uraink nem a mi apáinknak adták haszonbérbe ezeket a birtokokat, sem pedig f a föld népének, hanem élelmes zsidóknak. Ez az élelmes zsidó faj pedig egészen más földesúrnak bizonyult, mint a régi földes urak (Zaj a balközépen és a szélsőbaloldalon.), mert ez igenis kiment a birtokára, utána nézett mindennek és ezért boldogult. Szeder Ferenc: Állapítsa meg, hogy a főpapok azoknak adják ki most is! Mondja csak egészen nyugodtan! Borgulya Pál: Ezzel szemben nagybirtokosaink az akkori időkben, bár volt közöttük tiszteletreméltó kivétel is, jóformán nem is látták birtokukat, hanem külföldön éltek és ott költötték el jövedelmüket. Arról fogalmuk sem volt, hogy jószágigazgatójuk a keresztény magyar parasztot nem juttatja földhöz, hanem ha azok bérlethez akartak jutni, másodkézből kellett azt megszerezniük. Szeder Ferenc (közbeszól).