Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

80 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. Szabó István (nagyatádi) loldmivelésügyí minister: Én? Rupert Rezső: Meg- lehet ezt oly módon is tenni, hogy a közege megy ki. Csak az bizonyos, hogy nem lehet másképen gyors, praktikus megoldást találni, mint ugy, ahogyan az igazságtigyminister ur maga is cselekedett, hogy személyesen meggyőződött mindenről. Azt mondja tovább az igazságügy minister ur (olvassa): »Én eddig minden bérletnél kimondiam a turmisos gazdálkodást. Vagyis ezek a kérdések, hogy nincs eke, nincs iga stb., eltörpülnek jelentőségben, mert igenis, gőzekével fogják a, földjüket művelni. Ha lesz vezető ember, ha fog gondoskodni a Kormány megfelelő irányító szervekről, akkor nem fogják külön-külön kezelni a földjeiket, hanem közösen tartanak gőzekét. Nekem ebben a tekintetben aggályaim nincsenek. Üdvözlöm lelkesen az egész birtokpolitikai reformot. Csak azt akarom kiemelni, mintegy irányadó momentum gyanánt, hogy ne legyen ennek kiélezett, animózus célja semmiféle más osztály ellen. Ha az illető községben vagy vidéken van annyi kisgazda, törpebirtokos és munkás, aki az ő birtokát megfelelően tudja kezelni, akkor az illetőnek hátrálni kell. Nem azért, mert nagy ur, hanem mert a népszaporodás szempontjából oda kell adni a földet nála hivatottabb embereknek, nemzeti több termelési, fajszaporodási szempontból.« Ez mind megtáma«ihatatlan, kétségbevonhatatlan, bizonysága a hazaszeretetnek és a praktikusságnak, ennek hus- és vérből való megnyilatkozása, inkarnációja. Ma is, aki földreformot akar csinálni, nem beszélhet másképen, mint igy, ha becsületesen akar beszélni. Azt mondja továbbá az igazságügyminister ur (olvassa): »Itt teljesen csatlakozom Szabó István felszólalásához. Tapasztalatból mondhatom, hogy Magyarországon másféle ilyen politika, mint az illető község kitágitásának a politikája, nem gyakorlati.« Beszél az igazságügyminister arról, hogy ha más faluban van, aki megjelöli, hogy melyik községbe akar menni, ezt is elő kell mozditani, nem pedig olyan kinosan, mint ma, amikor ide-oda dobálják az igénylőket. Akármilyen jóravaló is az illető ós akármilyen tudása is van, nem juthat egy darabka földhöz sem, lapdáznak, futballt játszanak vele. Azt mondja az igazságügyminister ur (olvassa): »Hogy kinek kell földet adni, kinek nem, azt a zöldasztalnál nem tudjuk eldönteni. Minden községben kell a Katonatanács mintájára alakitani egy tanácsot: legyen benne a földbirtokos is, az állani közege is. Hogy ki kapjon földet, csak a. falusi nép mondhatja meg', amely az embereket egyenként ismeri. Én annyira mentem a gyakorlatban, hogy magam kiszálltam faluhelyekre, meggyőződtem róla, hogy iszákos ember ne jusson valami kép földhöz. De nem is kellett nekem szólanom. Felszólaltak tizenöten is: ez iszákos, megissza! Bizom abban, hogy ha hozzáfogunk községenként! bázison, ennek nagy akadálya nem lesz. Ennek parallel kell menni. Itt nincs sorrend.« Természetesen, nem vonhat le semmit ennek értékéből az sem, hogy az igazságügyminister ur egy tényleg létező szervről, a katonatanácsról baszélt, amelyet figyelembe kellett venni. Ez nem diszkreditálja őt, mert akkor a helyzet ez volt, akkor nem lehetett másra hivatkozni. Nagy Emil igazságügyminister : Akkor féltünk a kommunizmustól, azért akartunk sok kisgazdát csinálni. (Zaj.) Szeder Ferenc: Azért kell most is megcsinálni, hogy a jövőben ne következzék be. Rupert Rezső : Most már csak vázlatosan olvasom fel az igazságügymiuister szavait.', (olévi december hó 14-én, pénteken. vassá): »Ha a kormány tervbe veszi a községek kitágítását, azon az alapon, hogy minden község táguljon annyira, mennyire képessége megbirja, evvel a kormány óriási dolgot csinál, az egész társadalmi mozgalmat pacifikálta, sőt ujabb Magyarországnak vetette meg az alapját.« Nem állhatja ennek útját az igazságügyminister ur szerint a hitbizomány sem, mert azt mondja (olvassa): »Ami a hitbizományt illeti, nem osztom Éber Antal felfogását, mert a hitbizományt azonnal meg lehet szüntetni egy tollvonással.« T. i. Éber aggályoskodott, (Zaj a szélsőbaloldalon.) »A hitbizomány óriási anomália« — mondja az igazságügyminister ur. Ez teljesen igaz, hiszen a hitbizomány lehet arankás terület is, amelyen a nép nem szaporodhat, Azt mondja továbbá (olvassa): »Hogy a föld helyébe jutó állampapirt az illető, a várományosok és egyéb rokonok hogyan osztják el. ez külön jogi kérdés.« Búza Barna, — aki talán mégsem agressziv ember, ugy hogy félni lehetne tőle, meglehetősen gyengéd, passziv lelkű ember, senkisem félt tőle, — a tanácskozás végén megköszönte a vitát és azt a nemesen objektiv hangot, amely a vitán keresztül vonult. Most már sokan sok mindent elfelejtettek. De az igazság mégis az, ami akkor megnyilatkozott, amit akkor a történelem közelről való látása inspirált. Emellett a politika mellett meg kell maradnunk, hacsak nem akarjuk, hogy az egész dolog csupán látszat legyen és hogy humbug legyen belőle. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ki kell töltenünk a kerettörvény kereteit. Nem lehet kerettörvényekkel semmire se menni. A kerettörvény az agitációnak és a demagógiának a kezébe kerül ; a keretet ki kell tölteni, meg kell mondani, hogy kinek mi a kötelessége, kinek mi a joga. Meg kell mondani, hogy ebből a nemzetfejlesztési érdekből, a jelen szociális nyomorúságai megszüntetése érdekéből kinek mennyi áldozatot kötelessége hozni földben és más egyebekben és egyúttal megmondani azt, hogy e földből és más egyebekből kinek mennyihez van joga. Nem kell ezekről a frázisokról, az egyéni jogcímekről, és más egyebekről beszélni, inert ha egyszer felismertetett, hogy a törvény közérdek, akkor el van intézve a közérdek kérdése, akkor már csak arról van szó, hogy ezt a közérdeket azután individualiter hogyan érvényesítem. Beszélnek a többtermelósről. A többtermelés kérdését már elintéztük. Nemcsak a többtermelés a fontos, hanem a többek által többek részére való termelés is, mert hiszen abból ugyan, hogy egy nagy dominium, 100—200 ezer holdas föld többet termel, ebből a társadalomnak valami nagy haszna nincs, mert hiszen a milliárdok annak az egyetlenegy embernek vagy családnak Wertheim-szekrényébe kerülnek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A fontos nem a többtermelés, hanem a többeknek termelés. Többeknek termelés azért, mert máskép erős nemzetről nem lehet szó. (Egy hang balfelől : Lovakat is kell termelni!) Erős nemzetről csak ott lehet szó, ahol annak a nemzetnek feje ezer, tízezer, százezer sárkányfej helyett sok millió sárkány fejből áll. Egy sokmilliós sárkányfejű nemzetet kell teremteni, hogy ha le is vágnak belőle Isten tudja hány fejet, még az a nemzet mindig elég erős maradjon, még annak a nemzetnek mindig elég feje legyen. Egy nagy nemzeti szolidaritást kell létrehoznunk, mert ha a milliók nem lesznek szolidaritásban, jöhet idő — és a történelem mai járása idején igen könnyen jöhet, — hogy egy