Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

74 A nemzetgyűlés 208. u&êè W2H. a. jog-tudósnak köszönhettek és köszöntek is. Ne méltóztassék tehát különben is ide nem passzoló megjegyzéseivel zavarni az én beszédemet. Farkas István : Ebből látsszik, hogy ki játszák a törvényt a hatóságok. Rupert Rezső: De rátérek erre is, mert csakugyan megnyilvánul olyan irányzat, olyan mentalitás az úgynevezett jogi képviselők ellen, hogy azok ne avatkozhassanak be. Farkas István : A nagybirtokosnak mindig ott van az ügyvédje. Azt nem kifogásolják. Rupert Rezső: Nemcsak a törvény maga reakciós, és igyekszik mindenkép gondoskodni arról, hogy célját be ne tölthesse, hogy a föld népe földhöz ne jusson, hanem azok is reakciósok, akik körülállják, akik körülötte el vannak helyezve, reakciós az egész személyi garnitúrája, mintha valami ideges félősség venne rajta erőt : fél, hogy az a szegény kis mostoha törvény vahogyan jobban érvényesül és igyekszik minden módon gánesot vetni a végrehajtása elé. Egyik képviselőtársam pl. kifogást tesz az ellen, minek engedik meg, hogy jogi képviselők beavatkozzanak az eljárásba. Ugyanolyan ez, mintha valaki azt kérdezné, hogyan jut az orvos ahhoz, hogy betegeket gyógyítson, hogy kórházban működjön, hogyan jut a mérnök ahhoz, hogy vasutat építsen, vagy épületet tervezzen. Ez épolyan okos kérdés. Amikor itt jogról, a jog alkalmazásáról van szó, hogy akkor az, akinek mestersége, ne avatkozhassak bele, mert az a t. képviselőtársam, az a laikus, az a dilettáns talán magának akarja biztosítani ezt a szerepet, ezt nem magyrázhatom másképen, r mint, hogy az illetők szénen szavalnak a törvényjavaslat mellett, de maguk is azt szeretnék, ha a törvény a maga komolyságában — t. i. azokban a részeiben is, amelyek komolyak — mégsem volna végrehajtható. Felvilágosithatom a t. Nemzetgyűlést, hogy sajnos, ennek a törvénynek végrehajtása sem megy ügyvéd nélkül és itt-ott, ahol a törvény alapján valahol el lehetett érni valamit, ezt mindig az ügyvédeknek lehetett köszönni, akik ott álltak a szegény tudatlan és könnyen félrevezethető nép mellett és jogaikat megvédelmezték. Tessék elképzelni, hogyan van gyakorlatban a kérdés. Az egyszerű földmives ember bemegy a bizottság, a biró elé. Tekintélytisztelő nép, óriási nagyságnak hiszi a vezető birót. megmoccanni sem mer. Azok nem olyan türelmes emberek, akik mindenképen előmozdítani akarnák a törvény végrehajtását. Rámordulnak az emberre, annak nincs többé egyetlen egy szava, nem mer még jelentkezni sem, és teljes járatlanságban, tájékozatlanságban tapogat. Nem tudja a nép, mert nem is tudhatja, hiszen sokszor évtizedek kellenek ahhoz, hogy egy törvény átmenjen a vérbe, hogy neki mihez van joga. Megrémítik, elijesztik őket a üzetéssel. Az egyik esetben jelen voltam, amikor bementek az emberek a vezetőbíró elé. Szerencse, hogy ott voltam. Minek jönnek hozzám házhelyet kérni, — mondta a biró, — én nagyon drága ember vagyok, az én boltom nagyon drága, ugy sem tudják megfizetni azt a földet, amit kérnek. Erre az emberek egyik része elsompolygott. Csak másnap lehetett őket valahogyan felvilágosítani, hogy ne üljetek fel, nem így van a dolog, az állam majd gondoskodik valamiképeu arról, hogy ehhez a földhöz mégis hozzájussatok, nem kell rögtön fizetni, ki lehet segíteni egyelőre egy kis bérletfizetéssel, majd elhalasztják a megváltást, stb. Egész falvakat riasztottak így vissza azzal, hogy ez nagyon drága bolt, itt hiába is jelentkeznek. Most újra kell kezdeni az eljárást. Én megjegyeztem, hogy ne tessék a néppel igy bánni évi âeœrnber hó 14-én, pénteken. és elrémíteni, úgyis elég bátortalan, majd jön a novella és az segit az állapotokon. Persze a novella — jegyezte meg gúnyosan a biró — az sohasem jön, azt vegve tudomásul a képviselő ur, azt mi jobban tudjuk, hogy abból nem lesz semmi se, a novellát csak emlegetik, de sohasem fog jönni. Nekem kellett figyelmeztetnem arra, hogyha ezt én mondom, mint ellenzéki képviselő, aki nem bizom meg a kormányban, ezt még megértem, de ő a kormány embere és hogyan vonhatja kétségbe a saját kormányának intencióit. A földmivelésügyi minister urat, meg másokat is, az ő pártjából valókat ezek a végrehajtó, ezek a tárgyalást vezető biró urak bizony egyszerűen sokszor kifigurázzák, kinevetik, komolyan egyáltalán nem veszik. Ez azután meg is látszik a törvény végrehajtásán, mert az sehogy sem akar sikerülni, sehogysem akar a reformból reform lenni. Tovább megyek. Az a feladatom, hogy kimutassam, vájjon csakugyan forradalmi szellem szülte ezt a törvényt — t, i. magát a törvényt. Az ellenforradalmi szimptomák kimutatásában tovább is megyek. Itt van a novellában a visszajuttatás és a vagyoni előny megosztásának kérdése. Azt hiszem, a legszerencsétlenebb gondolat volt ezt belevetni az aktualitások közé, mert lehetetlen bonyodalmak, rengeteg igazságtalanságok fognak ebből következni, eltekintve attól, hogy bő alkalmat szolgáltatnak az üldözésre. E törvényjavaslat szerint vissza lehet juttatni régi kézre a birtokot, ha a háború alatt bizonyos háborús körülmények, vagy azokból folyó gazdasági és pénzügyi nehézségek miatt vált meg az illető a birtoktól. Tisztára a biróság diszkréciójára van bizva, hogy ezt a feltételt mikor látja fen forogni. Megtörténhetik az, hogy valaki, és pedig mondjuk, nem zsidó, hanem keresztény ember, aki hivatásos gazda is, olyan valaki, akit a törvény kedvezményben akar részesíteni, a háború alatt megvett egy birtokot és kifizette annak árát jó pénzben. Mondjuk 1914 novemberében, vagy 1915 tavaszán, vagy végén, vagy 1916-ban is, amikor még teljes értékű volt a mi pénzünk, kifizette az árát annak, aki talán épen a harctéren volt és onnan diszponált. Fenforog tehát a háborús körülmény és könnyen hivatkozhatik rá. Az illető azonban a veszedelmekből megmenekült és visszatért, de meg közben a harctérről ugy diszponált, — a legkiélezettebb példát választom — hogy azt a pénzt, amit vételárban kapott, fektessék be papirosba és vett rajta talán épen Ganz-Danubiust. A számítása nagyszerűen bevált, kitűnő konjunktúrában vett részt, és most a vége az, hogy az illető, aki sokszor, tízszer, húszszor annyit keresett, egyszerre megjelenik és kéri, hogy a volt birtokát attól, akinek eladta, de akinek nincs annyi protekciója, mint neki, egyszerűen vegyék el, váltsák meg és juttassák neki vissza. Számtalan esetben a legnagyobb igazságtalanság történhetik meg. Becsületes, józan, szorgalmas ember az, — vegyünk egy földmivesembert, mert ezek ellen is irányul a javaslat — aki a maga keserves keresetéből megvette azt az öt-hat hold földet. Most egyszerűen jön a szolgabíró vagy annak valamelyik rokona, vagy valaki más, aki a végrehajtó fórumok előtt kedvesebb, és kéri, juttassák neki vissza a földet. És vissza fogják neki juttatni, a földmivesember pedig visszakapja értéktelen pénzét. Klárik Ferenc: De nem abban az értékben! Rupert Rezső : így állunk az egész törvénynyel ! Ezt elejétől végig forradalmi szellem szülte és mert nem oldja meg a földreform kérdését