Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nem'zetgyülés 208. niese 1928. ug-yí ahogy meg kellene oldani, ahogy az az életben mint társadalmi szükséglet jelentkezik, azért ennek á törvénynek sem lehet semmiféle áldásos következménye. De nemcsak az a baj, hogy a törvény nem jó, hogy sok igazságtalanságot és erkölcstelenséget tartalmaz és az erkölcsi világrend szempontjából épen ezért semmis és a rajta nyugvó szerzések is örökké problematikusak, megtámadhatók maradnak, hanem az is baj, bogy még ezzel a csekélyke semmiséggel sincsenek megelégedve, ezt is támadják, különféle vészkiáltásokat hallatnak, hogy a javaslat a magántulajdon szentségéhez nyúl stb. Ez a legfőbb érvük. Egyelőre maradjunk csak a végoknál, amelynél fogva az alaptörvény is, ez a javaslat is rossz. Ez az ok a politika, a mai kormányzati rendszer. Ez a novella, általában a földreform kérdése is akkor, amikor felvettetett, nem oldatott meg a maga szükségszerűsége szerint, hanem megoldatott a politika szempontjai szerint, megoldatott a politika szempontjai szerint, megoldatott politikából és egyáltalában felvetődni is csak politikából vetődött fel, szükség volt rá, mint kortesfogásra, mint politikai fogásra. Nem volt más már az alaptörvény sem, mint életinjekciója annak a kormányzati rendszernek, amelyről szó van, amely évek óta rajtunk elterpeszkedik, kellett, szükséges volt neki, hogy bizonyos mértékig a közvéleményt maga mellé állítsa, hogy legalább is ne kelljen erős, súlyos felzn du Iá soktól, vehemens támadásoktól tartania. Azóta pedig különösen, mióta Bethlen-rendszer van, állandóan csupa ilyen életinjekcióból élünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az életinjekció, ez a novella beleilleszkedik teljesen a Bethlen-féle rendszerbe. Az élet ezt a politikai rendszert már régen halálra ítélte. Látjuk, hogy sem belső, sem külső életünkben nem mehetünk sehogy sem előre, látjuk, hogy a nemzet pusztul azonban, — habár ez a kormányzati rendszer halálra van i télvejehetetlenné vált a dolgok belső erejénél fogva, az eseményekből is, amelyekben visszatükrözik, mindenki látja, hogy nincs tovább, lehetetlen helyzetbe jutottunk — ez a rendszer önmagáért élni akar és gondoskodni akar azokról az eszközökről, amelyek ideigóráig éltetik. Olyan a tisztelt kormányelnök ur, — akinek fő műve ez a novella, hiszen az ő ötlete volt, hogy ezt most belevessék a politikai életbe, — mint Seherezáde. az Ezeregy éj mesélője, mesemondója. A maga hatalmi életének napról-napra való meghosszabbításáért mond meséket, rendez mesenapokat. Rendez egyszer oktrojt, az oktroj mesenapját : azután Hódmezővásárhelyen rendez egy szép mesenapot, mond szép mesét a fajvédelemről ; utána Pécsett tart mesedélutánt, szép meséket mond a legitimizmusról ; azután rendez Budaörsön egy mesedélután ta szabad királyválasztóknak ; azután Miskolcon a liberalizmus mesedélutánját csinálja meg ; azután jön a sziklaelmélet meséje ; azután pedig, hogy a sziklákat egyszerűen becsapja, gondoskodik egy választói törvényről és rendről, hogy pont épen a sziklák országa : a falu ne érvényesíthesse a maga jogait, ne küldhesse bea szive szerinti képviselőket. Elveszik tőle a titkos választójogot ; azután — hogy a másik tábornak is valami kedveset, kellemeset mondjon — a fajvédőkkel megrendezi a szecessziót, egyszerűen feláldozza őket, kirekeszti a pártjából ; azután jön a külföldi kölcsön mesedélutánja ; azután jön a Csoesó bácsi-ügyben az erélyeskedés, megint egy mesedélután ; jön az Ulain-ügy mesedélutánja, és amikor mindez nem segit, jön a földreformnovellának meséje. (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Ez igazán a mese!) Mind arra való, hogy egy nappal megNAPLÖ XVIII. évi decemhei hó 14-én, péntekén. 75 hosszabbítsa ennek a kormányzati rendszernek életét. Persze, az a baj, hogy ebben a mesélésben segitenek a magyar Seherezádénak mások is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Segiti a szép meséket szőni az Omge, amint már emiitettem, — segíti az Omge-nek úgynevezett keresztény sajtója, ha nem is forma szerint,... Propper Sándor: Volt ez már forradalmi is! Rupert Rezső : . . . de azok, akik az Omgeban érdekelve vannak és az Omge urai. Azután segítségére sietnek azok, akik folytonosan vészkiáltásokat hangoztatnak, hogy vigyázzunk az erkölcsi alapra, vigyázzunk a magántulajdonra, a többtermelésre, az egyházi vagyonra és a szocialista veszedelemre. Mindezek a vészkiáltások, rémkiáltások is arra valók, hogy a földreform tigyét valamiképen meghiúsítsák, lehetetlenné tegyék. Sajnos, segítségére siet még a mesélőnek egy olyan jelentőségű politikus is, mint amilyen Gaal Gaston, az a Gaai Gaston, aki tulajdonképen, ha a formában és a reform kérdésében, a felfogásban bizonyos tekintetben különbözünk is, alapjában véve mégis föld reformista, azonban itt a beszédével is alátámasztja teljes egészében ezt az akciót, ezt a kormánymentő, életmentő és — ami a nagybirtokosokat, a latifundiumokat illeti — birtokmentő politikát. T. Nemzetgyűlés! Igen könnyű azonban ezekkel a mesélőkkeí megküzdeni és igen könnyű az ő vészkiáltásukat is megcáfolni. Legkönnyebb megcáfolni azt a kifogásukat, hogy az erkölcsi rendbe ütköznék az, ha ez a törvényjavaslat, ez a novella, ez a módosító javaslat valamiképen keresztülmenne. Egyetértek ebben az erkölcsi szempontra való appellálásban az illető t. képviselő urakkal, csak egészen más vonatkozásban, mert szerintem, amint már fejtegettem, erkölcsi szempontokat, rendet csakugyan sért ez a törvény. Abban a tekintetben azonban, amiben a t. képviselőtársaim, akik ezt felvetették, gondolják, hogy ez nagyon bántja a magántulajdont, — nem értek egyet. Mert hiszen épen azért nem áll kellő erkölcsi alapon, hogy szemben azokkal a nagy célokkal, felsőbbrendű érdekekkel amelyekről szó van, nem érinti eléggé a magántulajdont, nem helyezi a magántulajdon fölé eléggé magasra a nemzeti szempontot, a nemzeti célt. Annak idején, mikor az alaptörvényt hoztuk, ott megíratott az erkölcsi cél, hogy miért van szükség a földreformra. Elmondja annak az alaptörvénynek indokolása, hogy egyenes kényszerűség, társadalmi és nemzeti szükséglet a földreform és habár érinti is a magántulajdon elvét, mindenféleképen meg kell csinálni, mert azt mondja (olvassa): »Meg kell szüntetni a föld és a nép között létező végzetes következésü diszharmóniát, mert szükség van arra és másképelnem érhető, hogy megelégedettség és jólét legyen. Szükség van a törvényre, a reformra a társadalom békéjének és rendjének biztosítása, az osztályellentétek áthidalása, az arányosabb birtokmegoszlás és a társadalmi műveltség emelkedésével a föld teljesebb kihasználása érdekében, végeredményben a termelés fokozása érdekében is szükség van erre. Szükség van a reformra az ország egészséges jövőjének megalapozása érdeképen,« — hozzátehette volna, hogy jelenének megmentése érdekében is — »szükség van a háború hőseinek és rokkantjainak, valamint családtagjainak sorsáról való gondoskodás miatt, tehát a nemzeti hála lerovása érdekében.« Azt mondja tehát, hogy : »Ezekre a főcélokra tör az a törvény.« Mellékesen aztán azt is mondja, hogy : »Szükség van még azért is, hogy a népes11