Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

2 'A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. feltúr az ekével, az legyen neki korlátlan tulajdona.« Ez volt 1848-ban, a munka azonban nem volt teljes. Felfogásom tehát az — és ezt erősen hangsúlyozom, — hogy a magyar hazának és a fejlődésnek legnagyobb és legádázabb ellensége az, aki^ a földreformnak ellensége. (Ugy van ! jobbfelől.) A gyűlöletet azonban ebbe a munkába bevinni nem szabad. (Ugy van ! balfelöl.) Áttérek most a törvény egyes rendelkezéseinek birálatára. Azt mondja az alaptörvény, »hogy a föld helyesebb megosztása tulajdonképen »kizárólag állami feladat«. Én azonban ugy látom, hogy e körül az állami feladat körül, és a tekintetben, hogy mik lesznek ennek a következményei és hogy tulajdonképen mit jelen ez, igen sok vitás és nem tisztázott felfogás van. Mindenekelőtt meg akarom állapítani azt, hogy mi a jogalapja a törény első és a novella második paragrafusa azon rendelkezésének, anielylyel földet juttat. A törvény második paragrafusának első bekezdése ugyanis azt mondja, hogy egyéni jogcímen senkinek sincs joga földet kérni, nincs joga ahhoz, hogy neki földet juttassanak. Az állam tehát kijelenti, hogy a törvény első paragrafusának harmadik bekezdésében irt közérdekű föld politikai cél és a rendelet második paragrafusában irt országos, egyetemes érdek szempontjából is, a földhöz egyedül csak ő, az állam nyúlhat hozzá. Ennek alapján a haza területét képező minden földnek kizárólagos földesurává a törvény és a novella alapján önmagát tette meg az állam és feljogosította és kötelezte is önmagát arra, hogy minden egyéni érdek, minden külön cél, minden doktriner elv mellőzésével azokat a honfiakat juttassa földhöz, akiknek földhöz juttatása ezen oldalról nézve : állami közérdek. Semmiféle más jogcímet tehát, mint az állami közérdeket sem a törvény, sem a novella el nem ismer. Folytatólag következik ebből tehát az, hogy az igényelhetésnek csupán egyedül egy alapja van : az a bizonyítvány, amelyet a törvény harmadik szakasza alapján az állam az egyes igénylők részéremint államtagok részére kiad. Azonban ennek az igénylésnek igen súlyos jogi következményei vannak nemcsak magára az igénylőre nézve, hanem súlyos következményei vannak a földtulajdonosra nézve is. Én szerintem meghonosít egy olyan közjogi állapotot, amely már régen letűnt a magyar közjogban; feltámaszt olyan közjogi rendet, amelyet alapjában véve a törvény megalkotásakor senki sem akart. Mert — amint a gondolat már egyik jogi írónál halványan felvetődött, — azáltal, hogy a törvény alapján az állam feljogosítja magát, illetve kimondja, hogy minden földnek egyedüli földesura ő, továbbá azáltal, hogy a novella 19. szakasza értelmében az állam tiz évig fel van jogosítva arra, hogy a földhöz juttatott igénylőktől a földet visszavegye, megújul, feltámad a szabadságoknak és tulajdonnak mostani idejében egy uj feudalizmus, egy uj hűbéri viszony, amelyben a földesúr maga az állam, a kötelezett pedig az igénylő, aki földet kapott, de kötelezett az is, akitől a földet elveszik. Az ingatlan feletti rendelkezési jogot tehát az állam vette a kezébe elsősorban, tehát az egyénnek senki máshoz, mint az államhoz nem lehet fordulnia azért, hogy a törvény alapján neki földet adjanak. Ez a hűbéri viszony igen erős kifejezést nyer a törvényben és a novellában is több helyen. És pedig : a törvény 86. §-a alapján attól, aki házhelyet kapott és öt éven belül házat nem épit, ezt a házhelyet el lehet venni. A törvény 16. §-a megköti a föld szabad forgalmát, a tulajdonos nem rendelkezhet ma ingatlanával ugy, ahogy akar. A törvény 72. §-a szerint a családi birtokra végrehajtás nem vezethető. A törvény 76. § a szerint a juttatott földet tiz évig nem adhatja el ós nem terhelheti meg önállóan. A törvény 98. §-a szerint büntetésül az állam a tulajdonos egész ingatlanát megválthatja. A törvény 76. §-ában. valamint a hadi telkekről szóló 1917. évi rendelet 6. §-ában és a vitézi telkekről szóló 1920. évi 6650. számú rendelet 4. §-ában megszorítja ezen ingatlanokra vonatkozólag a tulaj donátmenetet, illetve a végrendelkezési jogot is. A novella 2. §-a pedig a cselédtartás kérdésében belenyúl a tulajdonos jogaiba éveken keresztül, de különösen belenyúl a haszonbérletbe. De különösen megnyilvánul ezen erőteljesen abszolutisztikus jelegű felfogás a novella 84. §-ában, amely a törvénnyel ellentétben megengedi az ujabb megállapítási eljárást is ugyanazon egyén ellen, tehát a földesúri viszonyt, hatalmat állandósítja az állam javára, a földtulajdonossal szemben, szerintem tiz esztendőn keresztül. Nem érdektelen annak vizsgálata sem, hogy ezen feudalisztikus viszony alapján mit tehet az állam minden néven nevezendő ingatlanra nézve. A törvény és a novella a magyar állam területét alkotó mindenféle, bárki tulajdonát képező földdel szemben az egyéni tulajdon alapján állva hét irányban rendelkezik. A törvény 1. és 2. §-a alapján először az igényjogosultság megállapítása után ad földet ; másodszor elvesz földet ; harmadszor megakadályozza a földre vonatkozólag a szerződési szabadságot ; negyedszer visszajuttat földet, ötödször véd egyes földeket ; hatodszor elvesz olyan földet, amelyet a földszerzési eljárás közérdekből adott ; hetedszer pedig bizonytalanná teszi a földtulajdont, amennyiben ujabb és ujabb eljárást enged meg. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Ilyen sok van a . novellában 1 Némelyek azt mondják, hogy semmi sincsen a novellában. Meskó Zoltán.: Amilyen szemüvegen keresztül nézik t. minister ur. Az egyiknél nagyit, a másiknál kisebbít ! Hegedüs György : Most foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel, hogyan viszi keresztül az állam azt, hogy elvesz földet valakitől. Ha én ezen a szemüvegen keresztül nézem a földbirtokreformot, azt kell mondanom, hogy a törvény (Apponyi Albert belép a terembe. Éljenzés a jobb- és a baloldalon. Taps. A képviselők felállatlak helyeikről.) 1. §-ának az a mondata, amely szerint a földszerzést előmozdítja azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas megművelésére képesek: a legszebb, amit évtizedeken keresztül a magyar törvénytárba iktattunk. Ezen jogosítvány azonban a törvény 3. §-a szerint igen súlyos személyi garanciákat is kivan. Tehát a törvény alapján mindenki tulajdonossá nem lehet. A törvény 3. §-a alapján ugyanis nem juttatható ingatlan annak, aki e paragrafus 1-9. pontjában felsorolt helyzetben van, illetve az ott tiltott magatartást tanúsította. A 6. pont a forradalmi magatartásról szól. Tehát mindenki, aki az államhoz fordul és földet igényel, annak bizonyos igazoltatáson kell átesnie és csak akkor, ha érdemesnek találtatott, juthat hozzá a földhöz. Sőt a novella tovább megy és azt mondja, hogy nemcsak az igénylés idejében kell e magatartást tanúsítania, hanem köteles a novella 19. §-a alapján tiz éven keresztül azt a magatartást tanúsítani, amelyet az igényléskor a bíró, illetve az elöljáróság az igénylőtől megkívánt. Ez szép! és jó, hogy kívánalmakkal állunk elő, mert szerintem végre is nem helyes, hogy minden jött-ment, dologtalan, földmiveléshez nem értő egyén a magyar földből egy részt hasíthasson ki magának. Helyes az, hogy az igénylőket