Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó lá-én, pénteken. 67 dig odaállnak és támogatják ezeket az eszméket és gondolatokat, amikor azonban ilyen tekintélyes pozíciókba kerülnek, pozíciójukat nagyon sokan ugródeszkának használják fel tovább abban az irányban, hogy éppen a birtokreformmal szemben támasztott erős fellépéseikkel, harcaikkal megnyerjék maguknak a nagybirtokosok szimpátiáját, akiknél azután később gazdasági elhelyezkedésre adódik alkalom. Fel kell említenem azt is, hogy az eddigi birtokmegváltási tárgyalások során a vidéki tárgyaló birák között is — amire később különben lesz alkalmam visszatérni — igen sokan akadtak, akik bár a tárgyalásra való megbízatásuk által a gyakorlati kivivőivé lettek ezeknek a nagy gondolatoknak, a várakozásnak nem feleltek meg, mert ezeknek a bíráknak egy részét nem hatotta át az a tudat, az az érzés, amely érzésnek és erős öntudatnak egy ilyen törvény végrehajtásánál őket vezetni kellett volna. Elismerem, hogy a birtokreformtörvény, az 1920. évi XXXVI. te. az évezredes magánjogot súlyosan sértő rendelkezés volt, azonban azt is el kell ismernie mindenkinek, hogy ez a rendelkezés nem a forradalmi szellemű erőszak jegyében született meg, hanem magasabb szempontok hozták létre, t. i. a tulajdonjog elve déferait a nemzetfejlesztés, az állami konszolidáció, továbbá a földbirtokmegosztás helyesebbé tétele érdekében. Ha a sok ellenvetéssel szemben, amelyeket a birtokreformmal szemben felhoznak, csak azt az egyetlen kérdést vetnők fel, hogy vájjon a szociális béke megteremtése, illetőleg a szociális békére való erős törekvés nem olyan fontos szempont-e, amelyért mindannyiunknak küzdenünk kell és ha mi a novella elfogadása által közelebb tudunk jutni a szociális békéhez, akkor ezzel már olyan jutalmat kapunk a magánjogokat, vagy rnás fontosabb jogokat ittott talán sértem látszó rendelkezésekért, amely a nemzetfejlesztés szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű és nagyértékü. Emiitettem előbb, hogy az eddigi tárgyalások során a kiküldött tárgyaló birák részéről nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy egyes tárgyaló bírákat nem hatott át az a tudat, amelynek e fontos agrár-szociálpolitikai törvény végrehajtásánál érvényesülnie kellene. Erre példának elég felhozni azt, hogy a tárgyaló birák között akadt egy, aki az ő saját elvi, egyéni felfogásairól a tárgyaló vidéki birák használatára könyvet is adott ki, amelyet ha elolvasunk és ha vele kapcsolatba állítjuk az 1920 : XXXVI. tc.-et, különösen pedig annak végrehajtási utasítását, akkor egyenesen meglepetéssel látjuk azt, hogyan lehet egy törvényt annyira félremagyarázni, amint ezt az a biró ur a könyvében csinálta, I) ettől eltekintve, tapasztalati néldákat is lehet felhozni arra. hogy egyes bírákat menynyire nem hatott át az a fontos szociálpolitikai érzék, amelynek irányítani kellett volna őket. Megtörtént pl. Somogy vármegyében, hogy egy Esterházy-uradalmi birtokom amely birtokot a herceg Esterházy-vagyonkezelőség megtartani sem akarja, hanem rövidesen el akarja adni, ennek ellenére a kiküldött tárgyalóbiró házhelvekre is csupán 154 négyszögölnyi területeket hozott javaslatba. (Mozgás a jobboldalon.) De felhozhatnánk más eseteket is, különösen arra nézve, hogy egyes helyeken a tár"•yalóbirák az eddig meglévő helvzetnél sokkal rosszabb helyzetet teremtettek. Pl. Somogy vármegye déli részén, ahol nagy közalapitványi birtokok vannak, egy ilyen nagy közalapítványi birtokból a helybeli földmivesnép t évtizedek óta kisbérleteket birt, amely kisbérletek maximumát 20 katasztrális holdnyi területben állapították meg annak idején ; ezeket a. kishaszonbérleteket teljes megelégedéssel bírták és munkálták meg. Most azután a tárgyalóbiró, amikor az ő megváltási eljárási kérelmükre kiküldetett, a családi birtoktipus határát hat katasztrális holdban javasolta megállapitani és ez alapon bírálta el az összes igénylők kérelmét s a Földbirtokrendező Bírósághoz azt a javaslatot terjesztette fel, hogy ezen a birtokon 20 évre halasszák el a megváltási eljárás végrehajtását. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság ehhez az elhalasztáshoz hozzá is járult és egyúttal kimondta azt is, hogy az eddigi kishaszonbérleti sorrendet pedig, minthogy a szerződés egyébként lejárt, hatályon kívül helyezi és uj sorrendet állapit meg a kishaszonbérletekre vonatkozólag. Ugyanekkor a kishaszonbérletek nagyságának felső, maximális határa hat katasztrális holdban állapíttatott meg^ a birtokreformtörvényben felállított kategóriák részére. Akinek hat katasztrális holdnál nagyobb birtoka volt, az az uj haszonbérlők közé nem vétetett be, s ilyen módon az eddigi bérleti rendszerrel szemben egy rendkivül hátrányos, őket exiszteiiciáiukban súlyosan sértő uj birói ítéletben részesültek. Ezenkívül épen a somogyvármegyei birtokreformtárgyalások során nagyon sokszor tapasztalhattuk, hogy a délsomogyi községek legnagyobb részében a. tárgyaló birák azzal az egyszerű érvvel iparkodtak a kérvényezőket elutasittatni a felsőbíróság által, hogy ezek a községek egykések. Épen ez indít engem arra, hogy erre a kérdésre kissé részletesebben kitérjek. Kitérek rá két okból : először azért, mert ebben a kérdésben itt elhangzott álláspontokkal teljes mértékben nem értek egyet, másodsorban pedig azért is, mert az az érzésem és az a véleményem, hogy ennek az egyke-kérdésnek tulajdonkénen olyan óriási jelentősége van, hogy ennek a törvényhozás napirendjeiből sohasem volna szabad lekerülnie. Nem tartozom azok közé. aki bármilyen szempontból is az egykének talán védelmezője volnék, kénytelen vagyok azonban mégis szót emelni azok ellen a beállítások ellen, amely beállításokat az egykével kapcsolatban a megváltási eljárás során a vidéken tárgyaló biró urak tettek. Kétségtelen az, hogy a szaporodás a nemzeti erők feilesztése szempontjából egy olyan valami, amelyet minden módon, minden lehető eszközzel épen nekünk, törvényhozóknak kell elsősorban elősegítenünk. (Uav van ! a baloldalon.) A szaporodás azonban két tényezőn fordul meg, t. i. nemcsak a születéseknek helyes arányán, de a halálozás helves, lecsökkent arányán is. és épen. sajnos, nálunk Magyarországon kell különösen nagy gondot fordítani, mindenféle eszközzel támogatni a születések számának emelkedését, mert, sajnos, nálunk a halálozási arányszám sokkal nagyobb, mint más országokban. Egy alkalommal már kimutattam itt. hogy amikor Németországgal csinálunk összehasonlitást, milyen szomorú eredményre jutunk a mi magyar szempontunkból. Annak ideién emliteítem itt, hogy 1885 óta Németországban, épugy, mint minden kulturállamban folytonosan NAPLÓ xvni. K>