Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

68 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. csökken a születések száma, a németek azonban kitűnő szervezetükkel el tudták érni azt, hogy a népesség száma mindennek dacára gyarap­szik, inert a halálozási arányszámot hatalma­san le tudták csökkenteni. Szeder Ferenc : Ott a szociális kérdésebet bizonyára nem fegyházzal oldják meg és nem dologházzal ! Barla-Szabó József : Itt sem ugy oldják meg ! Németországban, pl. 1871-ben 10.000 ember közül 310 halt meg, 1885-ben 280 és 1914-ben már csak 210. Magyarországon pedig ugyan­akkor 10.000 közül 254 halt meg, vagyis mi 1914-ben még csak ott tartottunk, ahol a né­metek már 20 évvel ezelőtt megelőztek ben­nünket. Ha már mostan a születési arányszámokat nézzük, kétségtelen az, hogy a születési arány­számok az egész országra átszámítva nálunk ma még elég magasak és a többi nyugati kul­turállamokhoz hasonlítva elég jó arányszámot mutatunk fel, ennek dacára azonban a szapo­rodás nálunk aránylag mégis kevesebb épen a halálozási arányszámok magasabb voltánál fogva. (Erdeim Aladár közbeszól.) Nem arról van szó, t. képviselőtársam, hogy a nagybirtok kevesebbet szül, mert tény és a statisztikusok által ki van mutatva, hogy a. kevés gyermeküség tulajdonképen világbe­(egség és tényleg az is. Igaz, hogy Magyaror­szág egyes részein is igen nagy bajok vannak a szaporodás körül, de statisztikusaink szerint általánosságban az egész országra átszámítva ezidőszerint a születési arányszám a mai viszo­nyokhoz mérten még kedvező. Erdélyi Aladár : Pedig aránylag nálunk nagyon sok a nagybirtok Î Barla-Szabó József : Fontos ennek a kér­désnek ébrentartása, azéri is, mert hiszen be kell vinni a köztudatba azt hogy tulajdonké­pen akinek családjában csak egy vagy két gyer­mek van, az a nemzetével szemben kötelességé­nek még nem tett eleget, az a nemzete iránti kötelességét teljes egészében még nem teljesí­tette. Erdélyi Aladár: Adót kell elengedni a sok­gyermekeseknek ! Barla-Szabó József : Egymagában az sem fogja megoldani a kérdést.. Ha visszatérek arra, hogy statisztikusaink szerint még általában a mai viszonyok szerint Magyarország egészében eléggé kedvező szaporodási számot tüntet^ fel, ennek oka elsősorban az* hogy Magyarországon hála Istennek, még a házasságok 30 százaléká­ból 6 gyermeknél több születik. Sajnos azonban, megint vissza kell térnem a halálozási kérdésre, mert szomorú viszont az, hogy annak dacára, ha átlagosan átszámítjuk az egy családban szü­letett gyermekek számát, akkor aránylag szép számot kapunk, mert 4-5 jön ki, mire azonban ezek a gyermekek elérik a felnőtt kort. arra a megállapításra jutnak statisztikusaink, hogy családonkint ebből a 4'5-ből csak 25 marad meg a nagy halálozás folytán. Természetszerűleg elsősorban az a, kérdés merül fel, mi okozza ezt az egyes vidékeken fennálló úgynevezett egyke-rendszert, vagyis a. rossz szaporodási arányszámnak mi lehet az előidéző oka ! Én annyival is inkább figyeltem ezt a kér­dést, mert sajnos, szülőközségemnek évtizedekre visszaterjedő adatait vizsg-álva, arra az ered­ményre jutottam, hogy 1870-től kezdve közsé­gem lakosainak a száma a 10 évenkénti szoká­sos népszámlálás alkalmával feltűnő hanyat­évi december hó 14-én, pénteken. lást. csökkenést mutatott, hogy 10 évenként ál­landóan 10 százalékkal fogyott a lakosok száma, úgyhogy a valaha 1200—1300 lakosú község ma mindössze 750 lelket számol. Kivándorlásról nálunk Dél-Somogyban jó­formán nem volt szó. Volt ugyan egy rövid idejű kivándorlás, de ez sem Amerikába, ha­nem Szlavónia felé indult. Annak dacára, hogy a tegnapi napon Gaal Gaston t. képviselőtár­sam nagyon szép adatokat hozott elő és azokat statisztikusok munkájával is igazolta, fel kell említenem, hogy a statisztikusok ezekkel a kér­désekkel íróasztal mellett és nem kint az élet­ben foglalkoznak és nincsenek is egy vélemé­nyen ebben a kérdésben. Annyira nincsenek egy véleményen, hogy én magam a leaelfogadandóbb magyarázatra nézve nem a Gaal Gaston t. képviselőtársam által tegnap emiitett szerzőt, hanem ellenkező­leg, egy másik szerzőt tartok és gondolok Íté­letében helyes állásponton állónak. Én Buday Lászlónak »A megcsonkított Magyarország« című munkájában az egykére vonatkozó ada­tait, azonkívül annak keletkezésére vonatkozó véleményét találom a legreálisabbnak. Barthos Andor : Ki is vándoroltak ! Barla-Szabó József: Szerintem ez a kérdés az egyke megindulásakor tisztán gazdasági kérdés volt, sajnos azonban ma már nemcsak gazdasági, hanem etikai kérdés is. Mert én amint figyeltem és néztem azokat a községeket, hogy hol fordul elő és mely községekben állott elő az egyke, — hiszen szerencsére ma ez a betegség csak az ország egy csekély részében és pedig a Dél-Dunántúlon van tulaj donképen erősen kifejlődve — mondom, amint e közsé­gek elhelyezési és lakossági viszonyait figyel­tem, azt tapasztaltain, hogy ezek mind olyan községek, melyekben segíteni kell a népen a földreformmal. Szórói-szóra idézem egy kép­viselőtársam régi beszédét e községekre, mert megfigyelésem szerint e községeket (olvassa): »nagy uradalmak, nagybirtokok zárják be és azt fojtogatják, úgyhogy nem fejlődhetnek és terjeszkedhetnek, a családok nem szaporodhat­nak, hanem beleszorulnak pár száz hold földbe a legkisebb reménye nélkül annak, hogy onnan valaha kibontakozhassanak, mert a nagyura­dalom nem ad drága pénzért sem egyetlenegy holdat sem/; E tekintélyes képviselőtársunk szerint is ilyen községekbe kell a birtokreform. Erdélyi Aladár : Ki mondta ezt ! Rupert Rezső : Kormánypárti különvéle­mény Î Erdélyi Aladár : Nem, csak érdeklődöm ! Barla-Szabó József : Az én megfigyelésein is az, hogy csakugyan azokban a községekben fejlődött ki az egyke, amelyek nagybirtokkal voltak körülvéve, erősödni nem tudtak, ame­lyekben a lakosság az intelligencia magasabb fokán állott, úgyhogy a kultúra által feléb­resztett igényeiket ezek a családok egy r szűk ház falai közé szorítva, nagy családdá szapo­rodva nem találták meg, ahol iparkodtak az­után kezdetben valami módon szabadulási nyerni, birtokaik egy részét eladták és az így kapott pénzen azután másfelé vándorolva ipar­kodtak nagyobb birtokot szerezni. Ezzel ellen­tétben viszont tapasztalatból említeni fel azt, hogy ugyanezen a vidéken más nemzetiségű földmiveseknél. akik a kultúrának nem voltak ily 7 en magas fokán és igényeikben is elmaradot­tabbak voltak, hatalmas arányú szaporodást lá­tunk. Itt van például a Dráva-vidék, amelynek ma is birtokunkban lévő horvát községeiben

Next

/
Thumbnails
Contents