Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

9ê A nemzetgyűlés 208. ülése W23. Vanczák János : Jönnek a fesryháztörvények ! Forgács Miklós : Még azt se tudja megvárni, amíg- beterjesztik ! Vanczák János: Miért várjak! Már be van harangozva ! Nagy Emil igazság ügy minister : Van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot és indokolását a fogadós felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos követeléseinek biztosításáról. Kérem, hogy a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével az igazságügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Van szerencsém bemutatni egy törvényjavaslatot a haszonbérbeadót megillető törvényes zálogjog kiterjesztéséről és kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi és a földmivelésügyi bizottságokhaz méltóztassék utasitani. Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módositásáról. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Y égül van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot a büntetőtörvények kiegészitéséről és egye» rendelkezéseiknek módositásáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egy szerüsitéséről. Kérem, hogy ezt a két utóbbi javaslatot az igazságügyi bizottsághoz méltóztassék utasitani. Pikler Emil : Ezek nagyon bércig dolgok lehetnek abban a kuvertában ! Nagy Emil igazságügyminister: Lesz módja hozzászólni. Szeder Ferenc : Ez a fegyháztörvény ! Forgács Miklós : A tárgyalás idejét nem birják bevárni Î Vanczák János : Még nem vagyunk elég zsandárország. még kell több törvény ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Az igazságügyminister ur törvényjavaslatai az osztályok mellőzésével az igazságügyiés a földmivelésügyi bizottságokhoz utasíttatnak. Napirend szerint következik a földbirtoknovella folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Barla-Szabó József ! Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott t. képviselő ur emiitette, hogy az agrárpolitikai kérdéseknek helyes, tökéletes megoldásánál igen nagy áldozatkészségre van szükség. Az e kérdések iránt való áldozatkészségnek a legragyogóbb, leggyönyörűbb példáit a rómaiak mutatták, amelyeket a világtörténelem feljegyzéseiből csak azért jegyeztem ki és azért hozok emlékezésbe, mert igazán megragadó példái annak, hogy súlyos társadalmi ellentétek kiegyenlítésére egy nagy birodalom társadalmának kiemelkedő, jeles emberei milyen áldozatokat tudtak hozni. A római birodalomban az első agrártörvényt, az úgynevezett lex agrariat igen súlyos társadalmi viszonyok előzték meg. Az egymást követő háborúkban a köznép elszegényedett és a háború befejeztével a nagybirtokos osztály : az akkori patríciusok a háborúban szerzett közvagyonból, az úgynevezett ager publicusból a plebeiusokat kizárták. Ennek a következménye volt az, hogy az elkeseredett plebeiusok otthagyták Kómát, nem vállalkoztak a nagybirtokosok földjeinek művelésére és a Mons Sacerre, a szent hegyre mentek ki, hogy ott évi december hó 14-én, pénteken. egy uj községet alapítsanak és csak a bölcs Menenius Agrippa okos példázatára voltak azután hajlandók visszatérni Rómába. Ilyen előzmények után Krisztus előtt 480-ban csinálták meg az első agrártörvényt, az első birtokreformtörvényt: a lex agraria-t, még pedig egy előkelő, dúsgazdag római polgár : Spurius Cassius kezdeményezésére, akinek azonban az volt a jutalma, hogy hivatali évének eltelte után nagybirtokostársai azzal vádolták meg, hogy a köztársaság megbontása céljából csinálta ezt a törvényt és ezért a tarpeji szikláról lelökték. Innen számítva, azután századonként megismétlődik a harc, századonként fölelevenedik a küzdelem. Először kiemelkedő néptribunok szervezkedtek e téren, viszont azonban már Krisztus előtt 133-ban a római köztársaság egyik legkimagaslóbb embere, dúsgazdag patríciusa, Scipiónak: a nagy zámai győzőnek unokája: Tiberius Gracchus volt az, aki kimondotta és keresztülvitte azt, hogy az ager publions újra felosztassák és abból 500 holdnál többet senki ne birtokolhasson, viszont abból a kisbirtokosok, a plebeiusok részére 30—30 holdat szakítottuk ki azzal, hogy érte a plebeiusok évjáradékot fizettek az állampénztárba. Hivatali évének elteltével azonban őt is hasonló sors érte, mint a lex agraria megalkotóját: nagybirtokos társai csapatot szerveztek, megtámadták Tiberius Graechust és 300 hívével együtt agyonverték. Ennek dacára nem aludt el a mozgalom. Tiz év múlva az ő öccse, a kimagasló szellemi értékű Caius Gracchus ismét megindította a küzdelmet és keresztülvitte azután azt, hogy az ager publicuson kívül a rómaiak telepítéseket kezdtek az ellenségtől elvett birtokrészeken. Általában ugy látjuk, hogy akkor is, mint most is, a birtokreforin céljai odairányultak. hogy egyrészt a kispolgári társadalmat erősítsek meg, de egyúttal a társadalmi békét is lehetőleg biztosítsák. Sajnos, amiként ezeknek a nemes gondolatoknak előhareosait akkoriban halál érte, ugy ma is szomorúsággal látjuk, hogy aki az eszmék érdekében hevesebb harcot mer folytatni, azt nagyon könnyen és rövidesen utóiéri a rágalmazás nyila és más egyéb keserű sors. Ha azt figyeljük, hogy általában melyik oldalról jönnek a birtokreform eszméjével szemben való erős ellentétek, akkor csodálattal kell megállapítanunk, hogy tulaj donképen még a sajtóorgánumokban megindított m ozgalmak sem egységesek és következetesek, mert hiszen a legkiemelkedőbb sajtóorgánumok — amint látjuk — egyik héten a birtokreform érdekében emelnek szót, a másik héten pedig épen ellenkezőleg megfordítva a birtokreform támogatóit részesitik támadásokban. A sajtón kivül kétségtelenül a nagybirtokososztály képviselete az, amely bizonyos ellenszenvvel, averzióval fogadja ennek a kérdésnek a tárgyalását, ami magától értetődő is, mert természetesen ez elsősorban őket érinti s ezért nekik kell védekezniük vele szemben a legélesebben és legjobban. Ezenkivül azonban más olyan körökből is látunk a birtokreformmal szemben éles szembehelyezkedést, amely oldalról tulajdonképen legkevésbé volna szabad ennek megtörténni. T. i. szomorúsággal kell konstatálnom, hogy némely gazdasági képzettségű urak addig, amig bizonyos pozioiókat — gazdasági felügyelőséget, mezőgazdasági kamarai igazgatóságot — el nem foglalnak, ad-