Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

C4 A nemzetgyűlés 208. ülése 1928. évi december hó 14-én, pénteken. jesztés ellenségei azt mondják, hogy ahol az ál­talános, titkos és községenként! választójog alap­ján ülnek össze a parlamentek, ott a parlamen­tarizmus kezdi veszíteni a maga igazi hivatásai, De ezek csak hazug érvek, amely érvekkel egy korszerű követelményt akarnak fejlődési út­jában megállítani. Nem ugy van ez. Ahol maga a nép résztvesz a jogokban, — mint ahogy eddig, sajnos, csak a kötelességekben vett részt - ott önmagát tudja megfékezni, mert ott van féltenivalója, amelyre maga is féltékenyen vi­gyáz és csak az az ember szélsőséges és fel­forgató, akinek nines féltenivalója. A földbirtok­reform sarkalatos lényege abban rejlik, hogy az a kis nincstelen földmunkás igenis hajlamos arra, hogy a lelkében forrongó érzésekkel neki­támadjon a tulajdonjognak is, ha katasztrofális időszak következik. De ha van mit védenie, van kis házhelye, háza és portája, ő lesz a legerősebb védelmezője mindennek és a tulajdonjog biztosi­téka épen ebben fog rejleni. Létay Ernő: Ezt a védelmet árulta el az egysé^espárt. (Zujos ellenmondások a jobbol­Barthos Andor: Ne tessék ilyet állítani, mert ez nem igaz ! Létay Ernő: Igenis a titkos választás alapján álltak önök a volt nemzetgyűlésen. Történelmi bizonyiték. Barthos Andor: Nem igaz, én az ellenkezőjet mondtam! Létay Ernő: Én uem a képviselő úrról beszé­lek, a képviselő ur nem kisgazdapárti, hanem munkapárti, az nagy különbség. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: A helyes nemzeti politikának az alapja a helyes nemzeti birtokpolitika. És hogy ez igy van (Zaj.) ... Létay Ernő (közbeszól. Zaj). Elnök Létay képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Pakots József:. . . nekem nem kell nagyobb tekintélyekre hivatkozni, mint azokra, akik itt velünk együtt dolgoznak. Hivatkozom Kenéz Bélára, aki maga megállapította azt, hogy mi a helyes nemzeti birtokpolitika ós hogy annak mi a várható eredménye és mik az áldásai. Azt hiszem, épen ezzel kapcsolatbaji vetődött fel az ellenzék részéről az a kifogás, hogy a nagybirtok a népesedés apasztó ja, akadálya. Ez szomorúan igy van. A nagybirtokon statisztikailag kimutatható, — hogy sokkal kisebb a népesség arányszáma, mint a kisbirtokon. A népesedés kölcsönhatással van a többtermelésre magára is, mert Franz Oppenheimer állapítja meg, hogy a népesség szaporodása mennyire fo­kozza a termelést. Méltóztassék belátni a nagy­birtokok mélyen t. képviselői, hogy álláspontjuk tarthatatlan és amidőn a maguk önző felfogásá­ban a nagybirtokot annyira érinthetetlennek, noli me tangere tulajdonnak tekintik, hogy abból a legnagyobb szükség idején sem képesek csekély áldozatot meghozni, akkor volta képen a magyar nemzet népesedése ellen is küzdenek, holott meg­fogyatkoztunk magyarokban is erősen, nemcsak a világháború jóvoltából, hanem a szerencsétlen trianoni békeszerződés jóvoltából is. És ha a föld­birtokpolitikát helyesen oldották volna meg, ha a földbirtok reform nemcsak kényszerűség eredmé­nye volna és ma is nem ily kelletlenül, hanem több jóérzéssel foglalkoznánk vele, már sokkal messzebb volnánk ezen a téren, és akkor még egy nagy történelmi katasztrófát is elháríthattunk volna. * Mert katasztrófának kell minősíteni azt, hogy Erdélyben, a megszállt területen a régi ma­gyar birtokokat egyszerűen elkonfiskálták, ki­sajátították az ottani impériumnak mai birto­kosai. Egyszerűen elvették a régi, nagy, magyar nemesi családok birtokait, Ha a földbirtok­reform az erdélyi magyarság körében végre­hajtatott volna, ugy nem lehetett volna igy egy­szerűen elvenni a földet. Ha sok ezer és százezer magyar ember kezén volna a birtok, akkor a ro­mán impérium nem tudta volna ezt a vakmerő­séget elkövetni és a magyar birtok magyar ké­zen maradt volna. Ez történelmi tauulság, amelynek eredményét itt is biztosítani kell olyan értelemben, hogy ne történhessék meg semmiféle katasztrofális sorsfordulatban az, hogy a magyar kézzel művelt, magyar verejtékkel öntözött és televényessé tett földterületet akármelyik rabló szomszéd máról-holnapra elvehesse és a magyar nemzet ez ellen semmiféle hatékony tiltakozással vagy szembeszállással eredményt ne tudjon elérni. Rá akarok még mutatni arra az antagoniz­musra, amit a földbirtokreform támasztott a nagybirtok és a földmivelésügyi minister ur között. Engedelmet kérek, én a földmivelésügyi minister ur helyzetét kissé tragikusnak látom. Bele tudom helyezni magamat az ő lelkületébe. Tudom azt és meg vagyok róla győződve, hogy ő minden idegszálával, minden érzésével át tudja érezni és végigvonaglik rajta ennek a szegény magyar népnek minden keserűsége, minden nyo­morúsága. Hiszen nem volna a nép igazi fia, nem volna vér a vérből, lélek a lélekből, ha nem így, gondolkoznék és érezne. Mugyarnak tudom és érzem őt, és tudom azt is, hogy neki fájdal­mas az, hogy egy igaz ügyet ilyen súlyos meg­szorítások között kell védelmeznie. És ha a javas­lat, a novella szerencsétlen, és nem teljesen sikerült, csak fél megoldáshoz vezet és nem fogja nyugvópontra juttatni a kérdést, azért nem vagyok hajlandó — egészen objektiv vagyok az ellenzéki padon is — ezt a földmivelésügyi minister ur szondájára írni. Egy egész világ fogott össze a földmivelés­ügyi minister ur politikája ellen. Itt állapítom meg, hogy ha nem tud erősebb lenni, arról nem tehet, mert, sajnos, a saját háta mögött se támo­gatják oly intenziven és megértéssel, mint ahogy elvárhatná. (Zaj.) De mégis csak feltűnő és fáj­dalmas, hogy akkor, amikor itt megint a magyar nemzet érdekében u. n. fontos és nagyjelentő­ségűnek beállított — ennek a beállításnak értékét nem tudom kellően mérlegelni — gazdasági kér­dés, pénzügyi kérdés került elő, a kölcsönügy kérdése, valahogyan a politika jóvoltából Junk­tim állíttatott fel a kölcsön és a földbirtoknovella között olyképen, hogy vagy kölcsön lesz, vagy földbirtoknovella, de a kettő együtt nem lehet. Őrgróf Pallavicini György igen tisztelt kép­viselőtársam volt az, aki itt cáfolat formájában (Zaj.) visszautasította azt a vádat, mintha a nép­szövetségi delegációnak ittidőzése alkalmával ő vagy társasága a népszövetségi delegátusoknál interveniált volna oly irányban, hogy a földbirtok­novella ne kerülhessen tető alá, helyesebben, hogy a földbirtokreform végrehajtása három évre to­lassék ki. Nem állította senki őrgróf Pallavicini György tisztelt képviselőtársamról, hogy ő inter­veniált ilyen irányban, de engedjék meg. hogy annak a hírnek jóhiszeműségét, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, a magam részéről objek­tíve bizonyítsam és felolvassam a Magyarságnak, tehát az őrgróf Pallavacini úrhoz igen közelálló orgánumnak vezércikkét, amely november 15-én jelent meg. Ebben a vezércikkben »Földnovella és kölcsön« cím alatt a következők foglaltatnak (olvassa): »... A novella azonban itt van. Számolni kell i azokkal az erjesztő politikai és gazdasági fej le-

Next

/
Thumbnails
Contents