Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! A falu és a város szembeállításáról beszéltem és megállapította m azt, hogy végzetes könnyelműség társadalompolitikai okokból, hogy a novella tárgyalása kapcsán is, mint más politikai és szociális kérdéseknél, szembe akarják állitani a falut a várossal. Itt az érv az, hogy a földbirtokelosztás révén a többtermelés csökken s ennélfogva a falu nem tudja majd ellátni a várost azokkal az élelmiszerekkel, azokkal a közszükségleti cikkekkel, amelyeket eddig részére szállítani tudott. Talán unalmas volnék, ha argumentálnék ez ellen az érv ellen, ezért csak rá akarok világítani arra, hogy az az idegesség, amely a nagybirtokot a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, a novellával szemben elfogja, ilyen meggondolatlan érvelésekre vezet, holott igazán arra volna szükség épen a sokszor emlegetett jogrend és konszolidáció érdekében, hogy végre a falu és a város egymásra találjon. Az a régi, szinte hagyományosnak mondható diszparitás. különbség, amely a falu és a város élete között volt, amely nem tisztán a városi polgárság elhelyeződéséből, szociális és gazdasági körülményeiből támadt, hanem idők folyamán épen a kultúrának a falun való lesorvadása miatt következett be, szükségessé tenné azt, hogy a falu kultúrájával behatóbban foglalkozzanak Magyarország kultúrpolitikájának intézői. A földbirtokreform kérdése bekapcsolódik itt a nepoktatásügy kérdésébe. Nem is olyan régen az iskolán kivüli népművelés problémájával kapcsolatosan ankétokat tartottak, ankétok eredményeit igyekeztek leszűrni, hogy a közoktatásügyi minister ur olyan törvényjavaslattal jöhessen a Ház elé, mely meg tudja oldani az iskolán kivüli népmüvelés kérdését. Már ezen az ankéton felmerült az a kívánság, hogy a mezőgazdasági szakoktatást ugy vigyék bele már az elemi ismeretek közé és azontúl is a felsőbb oktatás bizonyos fokozatáig, hogy a falu népe alaposabb és intenzivebb ismereteket szerezzen a termelés fokozása szempontjából, hogy megismerkedjék a termelő eszközök szükségességével és mindazokkal a nemzetgazdasági alapismeretekkel, amelyek segítségével a nyugaton meglehetősen nagy eredményeket értek már el. Ha a falu népével azzal a szeretettel fognak foglalkozni, amelyet az méltán megérdemel és amelyre már beszédem elején rámutattam, ha azt a nemzeti életerőt, melyet a falu népe jelent, ki akarják mélyiteni s a magyar mentalitást ki akarják fényesíteni, ha azt a sok nemes tulajdonságot, amely ebben a fajtában benne van, a maga igazi értéke szerint akarják mintegy diadalmas standardot felmutatni a nyugoti világ előtt, akkor nem elég a felszines kultúra, amelyet a mi viszonyaink között fel tudunk mutatni, hanem ennek a kultúrának a gyökereit le kell ereszteni ennek a földnek a talajába, a nép széles rétegeibe, a magyar népet kell olyanná fejleszteni, kultúrában és szellemben, hogy azt a csodálatos értéket, amely belőle kibányászható, a nagy nemzeti közös munkába be tudjuk illeszteni. Cserti József : Meg kell alkotni a nyolc osztályú népiskolát. Ez az egyetlen mód! Pakots József : A falu népével nagyon mostohán bántak az eddigi kormányzatok. Kulturális, szociális, közegészségügyi és minden más szempontból a birtoknoyella bizonyos pontjai érintkeznek ezekkel a problémákkal, hogy többet ne emlitsek. pl. a házhely kérdése maga megoldaná azt a legfontosabb kérdést, hogy a magyar nincstelen földmunkásnak és az egészen kis, földmives exiszteneiáknak meg legyen végre a maguk otthona. Az otthon szentsége a legnagyobb és legmélyebb erkölcsi érték, az az otthon, évi december hó 14-én, pénteken. £3 ahol az ilyen magyar család élete lezajlik, ahol gyerekek születnek és fejlődnek, ahol minden nemes gondolat kicsírázik. Ha ez az otthon nincs meg, akkor a szegény ember gyűlöltnek, meg nem értettnek, kitaszítottnak itéli magát az emberi társadalom közösségéből. Ezért kell otthonokat teremteni és ezekben az otthonokban nevelni az eszményekre a szegény kisexiszteneiákat. De jelenti az otthon egyúttal magának ennek a fajtának a megerősítését is, mert az egészségtelen rossz otthon a nyomorúság tanyája, amely megrontja testben és lélekben a benne lakót. Az orvosi tudomány már megállapította, hogy a tüdővész népbetegségnek minősíthető. Népbetegség elsősorban épen a lakásból kiinduló rettentő bajoknál fogva. Az alföldi népesség rossz, levegőtlen otthonában szedi magába ezt a kórokozó baeillust és Korányi Sándor báró belorvostani klinikai előadásai során kimutatta már, hogy a tuberkulózis, amellett, hogy népbetegség, lakásbetegség is és hogy áldozatait főleg az alföldi népesség soraiból szedi. Mi, akik mindig faji és nemzeti politikáról beszélünk, és akik a magyar fajnak reinkarnációját, egy uj megtisztulását és megerősödését, épen ezért akarjuk, mert minden szélsőséggel szemben biztosítani akarjuk ezt a nemzetet, azt akarjuk, hogy a magyar fajta a maga nemes konzervativizmusával védje meg ezt az országot minden esetleges szélsőséggel szemben ; ha mi nem törődünk azzal, hogy megerősítsük minden lehető eszközzel a magyar fajt, megerősítsük a szociális intézkedéseknek, a kultúrának a közegészségügynek eszközeivel, akkor magunkra vessünk, ha katasztrófák következnek be az országban és nem fog ott állni mellettünk a nagy védőbástya, amelyet felépíthetünk magunknak a magyar fajta erejével. Ezért elvárom t. kisgazda képviselőtársainktól, hogy midőn szeretettel és a magyar fajta iránti igazi hódolattól áthatva beszélek erről a kérdésről, beszédemet több megértéssel hallgassák. Én apológiát szeretnék zengeni róla, hisz megérdemelné a maga nyomorúságában és hősies küzdelmével azt, hogy ugy foglalkozzunk vele, midőn az ő aktuális kérdéseiről van szó, mint ahogy azt az ő nagy évezredes múltja és mostani állapota megkívánná. Meglehetős részvétlenség és érdektelenség mellett foglalkozom ezzel a kérdéssel, pedig említettem, hogy a földmivelésügyi minister ur, aki a nép soraiból került ki, történelmi reprezentánsa ennek a korszaknak, amely sorsfordulatot jelenthet akkor, ha bölcsen, emberségesen, tisztességesen, becsülettel oldjuk meg ezt földbirtokproblémát. Meg kell állapitanom azt, hogy a jóakarat nem hiányzik. Jóhiszemű akarok lenni és fel kell tételeznem azt, hogy a jóakarat a nagybirtokosok részéről sem hiányzik, de hiányzik az önzetlenség. Az az önzetlenség, amely föltétlenül kell hogy irányadóul szerepeljen. Mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, a nagybirtok erejét szintén s az a millió és millió munkás képezi, a nemzetnek boldogulási, fejlődési lehetőségét szintén ezek a munkáskezek jelentik, — mezőgazdasági munkások, de jelentik az ipari munkások is — azok, akik a nemzeti épületen dolgoznak és akiket a jogokból kirekeszteni nemhogy nem lehet, hanem bele kell vinni őket a jogok sáncaiba. És a mai egész vitának szomorú és vigasztalan látványát épen az nyújtja és az okozza, hogy a múlt nemzetgyűlés végén — sajna, a földmi^elésügyi minister ur hozzájárulásával is _— az általános, titkos és községenkénti választójogról szóló törvényt nem lehetett megalkotni. Higyjék el, egészen más atmoszféra volna itten. A demokratikus jogkiter-