Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

58 A nemzetgyűlés 208. ülése 192H. Bátor leszek felolvasni ezt a felhívást, mert nagyon érdekes (olvossa): »Ne fogadják ezt a törvényt ellenszenvvel, tegyenek meg mindent a maguk részéről, hogy annak végrehajtása — mert hiszen a törvényt magát már megakadályozni, hála Istennek, nem lehet — mentől simábban és mentől kevesebb döcögéssel menjen végbe. Gondolják meg azt, hogy a maguk önös érdeke, hogy azt a megmaradóit, talán megkisebbedett birtokot gyűlölség és irigység nélkül birtokolhassák biztosabban, mint az eddigit. A Mohi-puszta, Mohács, Világos nem hoztak erre a szerencsétlen magyar nemzetre nagyobb megpróbáltatást, mint a mostani idők. E vészterhes időkben emelkedjünk a történelmi helyzet magaslatára és ha kell, a magunk részéről is áldozatokkal tegyük lehetővé, hogy a javaslatból mielőbb törvény, a törvényből pedig valóság, végrehajtás legyen. Adja a jó Isten, hogy ebből a törvényből a magyar hazára annyi áldás fakadjon, amenynyit őszinte szivből kívánok.« Ezek voltak a szavai egyik hires mágnáscsaládunk tagjának, aki maga is földbirtokos. Azt hiszem, ha a földbirtokosságnak nagyobb része — több mint amennyi tényleg elfogadta — ezt a tanácsot tényleg meg is fogadta volna, ma erre a novellára szükség nem volna. A novellára véleményem szerint két okból van szükség. Elsősorban azért, hogy precizirozzuk magának a törvénynek tárgyi álláspontját, mert hiszen az 1920 : XXXVI. te. felhatalmazási, illetve kerettörvény lévén, abba életet, lüktető szivet az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak kellett volna belevinni, sajnos, az Országos Földbirtokrendező Bíróság erre, talán nem is a maga hibájából, képtelen volt. Azért mondom, hogy nem a maga hibájából, mert hiszen a bíróság aktákból és nem a helyszínén ítél, az aktákat pedig sokszor olyan bíró készíti és terjeszti fel, akinek mentalitása távol áll az 1920 : XXXVI. te. szellemétől és igen sok esetben sokkal közelebb áll a földbirtokosokhoz, mint a földigénylőkhöz. (Ugy van! If/az! half elől és jobbközépről.) Dénes István: A kormánypárti képviselők ezt egyhangúlag megállapítják. Móser Ernő: A novellára másodsorban véleményem szerint abból a szempontból is szükség van, hogy végre tisztázni kellett azokat az elveket, hogy tulajdonképen ki, mit és mennyit igényelhet. Csodálatos, hogy egyes földbirtokosok — ki kell jelentenem, hogy ezeknek száma kevés — milyen felszereléssel, technikai felkészültséggel jelennek meg egy-egy faluban a birtoktárgyaláson akkor, amikor a birtokukról van szó. És csodálatos dolog az is, hogy egyes ügyvédek milyen ambícióval igyekeznek kikutatni az egyes igénylők életéből tényeket, hogy érdemetlenekké tegyek őket a földre, hogy igényüktől elüssék. Az ember sokszor ámulva hallgatja, hogy évtizedek előtt lefolyt kocsmai verekedéseket, parasztpárbajokat, mezőrendőri kihágásokat hogyan vesznek elő az ügyvédek, bizonyítására annak, hogy az illető, aki talán egy vagy több évtizeddel előbb ittas állapotban verekedett, érdemetlen u földre vagy házhelyre. A kommunizmus vádját is, amint arra alkalom nyilik, mindenkire ráragasztják. A hadiözvegyek az ügyvéd urak szemében — saját tapasztalatomból beszélek — azonnal erkölcstelenek, ha a háború alatt, amig férjük a harctéren volt, egy-egy oroszt vagy más hadifoglyot a házukba vettek, a gazdaságban alkalmazták. Nagyon roszszul teszik a földbirtokosok, hogy ilyen ügyvédeket alkalmaznak. Láttam azonban hála Istennek nagyon sok másfajta ügyvédet is, aki igazán évi december hó 14-én, pénteken. közvetítő volt a nép és a birtokosok között. Ezeknek az ügyvédeknek csak hálás köszönetet mondhatunk, mert nagyon sok helyen sikerült közbeniöttükkel a kérdést egyezségileg rendezni. A földbirtokreformot azonban teljesen és véglegesen végrehajtani véleményem szerint pénz és telepítés nélkül nem lehet. Tudom, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur erre azt fogja válaszolni, hogy adjunk hozzá pénzt. Ilyen pénzalapot én meg tudnék nevezni. Ez a pénzalap a vagyon yáltságföldekben van, illetve azoknak évi hozadékában. Ha ennek csak kis részét használjuk is fel a földbirtokreform céljaira, különösen pedig a házépítési akcióra, azt hiszem, a kérdést már sokkal közelebb vittük a megoldáshoz. Én magam — és ezt őszintén bevallom — a középbirtoknak vagyok fanatikus hive. Hive vagyok annak a birtoknak, amelynek gazdái, a középbirtokososztály a nemzeti Magyarország egyik gerincét képezi. Ezek a családok tartották fenn nemzetünket ezer éven át, ezek a családok áldoztak pénzt és vért, amikor kellett, és áldoztak a kultúráért; a magyar középosztály, a magyar középbirtokosság nélkül Magyarország ma máirégen nincs. Ezért vagyok én hive és pedig fanatikus hive a magyar középbirtokososztálynak, mert azt hiszem, hogy a jövőben erre az osztályra és a falusi kisbirtokosra még nagy szükség lesz. Ezért ezt a két osztályt meg kell erősítenünk. Én a magam részéről az ezer katasztrális hold szántófölddel biró birtokot már olyan birtoknak tartom, amelyen a gazdálkodás minden nemét már folytatni lehet a nemesitett tyuktenyésztéstől fölfelé, egészen a nemesi tett mag, szarvasmarha és lótenyésztésig. De szükségesnek tartom a középbirtokokat azért is, mert ezek a birtokok aránylag sokkal több munkaeiőt vesznek igénybe a közeilevő -, falukból és tanyákból, mint a nagy mammutbirtok; mert, míg a nagybirtokok munkájuk nagyobb részét saját cselédséggel, gépekkel végeztetik el, addig a középbirtokok földjük nagy részét harmados, vagy felesrészben adják munkába. Az országnak igen sok községe van, ahol csupa ilyen régi, vagy talán nem is régi, de intenzív gazdálkodás alatt álló középbirtok van, és én sajnálnám ezeket az egészséges gazdasági egységeket, ezeket a jól kezelt birtokokat megcsonkítani, azért mert más, nagyobb, igénybevehető birtok, vagy pedig háborús szerzemény az illető községben nincs. Ezért kell a telepítés, mert más oldalról viszont mit látunk? Azt látjuk, hogy egyes községek, amelyek abszolúte be vannak mammut-birtokok, latifundiumok közé ékelve, a vagyonváltságföldet sem képesek felvenni, úgyhogy több olyan község van, ahol a vagyon váltságföld hosszú ideig magának a tulajdonosnak fog az állam által bérbeadatni, mert nincs, aki igényelje. Ezeken a helyeken kellene uj telepes községeket létesíteni, természetesen állami anyagi támogatással. Darányi Ignác volt földmivelésügyi minister urnák, ha jól emlékszem 1893-ban és 1910 ben benyújtott telepítési törvényét kellene újból elővenni és annak azon részeit, amelyek még ma is alkalmazhatók, ide kellene hozni a nemzetgyűlés asztalára törvényjavaslat alakjában, hogy belőlük mielőbb törvény legyen. Örömmel fogadom a novellának azt a rendelkezését, amely kimondja a nyilvános tárgyalást. A magam részéről egyáltalán nem félek attól, hogy a nyilvános tárgyalás esetleg túlságosan el fogja húzni az ügynek érdembeli elintézését; sőt ellenkezőleg, meg vagyok arról győződve, hogy nagyon sok póttárgyalás fog feleslegessé válni és nagyon sok egyezség fog köttetni az Ítélet meghozatala előtt azáltal, hogy a szembenálló feleket