Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
À nemzetgyűlés 208. ülése Î923. — egyrészről a földbirtokost, másrészről pedig az igényjogosultakat — a bíróság előtt kölcsönös megértésre birják. Helytelennek tartom azonban a törvénynek a jogi képviseleti kényszerre vonatkozó részét, mert nem tartom feltétlenül szükségesnek az ügyvédi képviseletet az Országos Földbirtokrendező Biróság előtt. Mert végeredményben is mi fog történni? A földbirtokos minden egyes esetben a maga ügyvédjével, esetleg gazdasági szakértővel jog megjelenni, az igénylők ellenben valószínűleg oly helyzetben, már az időnek rövidsége miatt is, hogy ügyvédi képviselettel jelenjenek meg a tárgyaláson, ha pedig megjelennek, akkor budapesti ügyvédet fognak - már költségkímélés szempontjából is — fogadni. A budapesti ügyvéd, aki a helyszint nem ismeri és a földreform kérdésével is talán csak elvétve foglalkozik, képtelen lesz igénylőiknek érdekeit megvédeni. Én azért a részletes tárgyalás folyamán bátor leszek erre vonatkozólag javaslatot tenni, nevezetesen azt, hogy e szó »jogi képviselő« helyett egyszerűen »képviselő«-t hagyjunk meg, mert azt hiszem, hogy a községbeli tanító, lelkész, vagy jegyző, épen olyan jól, vagy talán még jobban meg tudja saját falujának érdekeit védeni, mint a végeredményben érdektelen ügyvéd, őrá jobban is fognak az igénylők adott esetben hallgatni, ami az egyesek kötése szempontjából fontos. Igen sokszor hallani a földreform ellenzőitől, hogy ha a földreformot végre fogjuk hajtani, a városok éhen fognak pusztulni, s hogy egyáltalán a földbirtokreform, mint ilyen, sötétbeugrás, mert e téren kezdők vagyunk Európában. Ez nem áll. Ráez igen tisztelt képviselőtársam megmutatta, hogy milyen föídbirtokreformot nem szabad csinálni. Viszont vannak más példák, amelyek megmutatják azt, hogy egy mérsékelt földbirtokreform nemhogy az országnak, a nemzetnek kárára lenne, hanem ellenkezőleg abból az országra áldás és béke fakad. Tudjuk például, hogy Nagybritannia s Írország földjeinek majdnem fele egészen a legutóbbi időkig cirka 2000 ember kezében és Skócia földjének körülbelül egynegyedrésze 24 család birtokában volt. Érdekes az a helyzet, amely Maiidban volt, ahol az angol urak parasztoknak adták hónapok óta bérbe óriási uradalmaikat, de ugy hogy a bérlőket jogukban állott bármikor a bérletből kimozdítani. Az állandósult nyugtalanság következtében Anglia már 1908-ban meghozta a maga földtörvényét, amely egyrészt Irlandra is vonatkozott. Ezen törvény 08 ós fél évi bérleti időtartamét állapított meg az iriandi bérlőknek, amely után a föld tulajdonukba megy át, de módot adott arra is, hogy a bérlők váltságösszeg lefizetése ellenében a földet előbb is megváltsák. A következmény az volt. hogy a bérlők két" harmadrésze 10 éven belül megváltotta a bérelt földet és belépett a kisbirtokosok sorába, cirka 70°/o-al megszaporítva azok számát. De továbbment az angol földtörvény, mert kimondotta azt is, hogy minden munkásembernek joga van követelni a községtől Vio-ed hektártól egészen 2 hektárig terjedő földterületet. A helyi és kerületi bizottságokat pedig kisajátítási joggal ruházta fel. Tiz év alatt Angliában a nagy munkásvárosok kerületeiben a törvény alapján több mint 100.000 ember jutott földhöz. De követte Angolország példáját Olaszország is, amely az utolsó két évtized alatt körülhelül 300 millió lirát fordított a földreform céljaira. Dánia, a hires parasztország, 15 év alatt 45 millió dán koronát adott erre a célra. Maga Franciaország a Code Napoleon-nak egyik kardinális pontját változtatta meg épen földbirtokpolitikai NAPLÓ XVIII. évi deeemher hó 14-én, péntekén. 89 célokból. Svédország és Norvégia pedig hosszú idő óta, — azt hiszem, 18, vagy 20 év óta, -—. évi öt öt millió koronát fordít az ottani földbirtokrendezés céljaira. De továbbmegyek. Nemcsak a nyugati államok, amelyek pedig előttünk vannak kultúrában, tartották szükségesnek földreformmal foglalkozni, ele szükségesnek tartotta, — természetesen, már a körülmények kényszerítő hatása alatt, — Oroszország, sőt Románia is. Oroszországban 1877-től 1905-ig 30 millió hektárral szaporodott meg a kisbirtokok területe; 1905-től a háborúig Witte és Stolypin földbirtokreformja, — statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre, — állítólag még ennél is nagyobb földtömeget juttattak a népnek. Magában Romániában, azt mondhatni a parasztlázadások hazájában, amely lázadásoknak főkép a bojárok uradalmai és legelő-latifundiumai voltak az okai, 1889-ben alkották meg a földbirtokreformtörvényt, amelyből kifolyólag 130.000 földrnives-család jutott földhöz, sajnos, csak papíron. Ennek következménye volt az 1905. évi forrongás, illetőleg az 1907. évi parasztlázadás, amelyek következményeképen a kormány 1910-ben 10 millió lei alaptőkével felállította a földbankot, amely azóta egészen jól dolgozik. Ezek a földbirtokpolitikai mozgalmak Európában. Nem akarom ide belekeverni azt, ami az utolsó öt év óta Csehországban, Romániában és az S. H. S. államban történt és történik, mert ez nem földbirtokpolitika, ez semmi más mint a magyarság tönkretétele, semmi más. mint hogy a magyarság lába alól igyekeznek kihúzni a földet, hogy a magyarság mielőbb koldusbotra jusson és elhagyja az országot. Igen gyakran hallani azt is, hogy amennyiben a föídbirtokreformot, ha mérsékelten is, de végre fogjuk hajtani, Magyarországnak különösen szem ester meny termelési eredménye csökkenni fog. Ebben a tekintetben, azt hiszem, az állitásnak igaza van, mert valószínű, hogy gabona- és búzatermésünk átmenetileg egy bizonyos fokig és ideig csökkenni fog, különösen ha ügyelembe vesszük azt, hogy az utolsó két évben a nagybirtok és a kisbirtok terméseredményei között búzában 1'54, rozsban 0*97 métermázsa, árpában 1*16 és zabban ugy tudom, 1*09 métermázsa termésdifferencia mutatkozott a nagybirtok javára. Hogy ez a statisztika mennyiben felel meg a valóságnak, azt nem tudom. De tegyük fel, hogy megfelel, akkor is ezzel azonnal szembe lehet állítani azt, hogy ha szemtermésben a kisbirtokos kevesebbet is termel, de minden más termésben feltétlenül eléri a nagybirtok terméseredményeit, sőt ami az állatállományt illeti, messze de messze felülmúlja a nagybirtok állatállományát. Ugyanis az 1910. évi állatösszeirások szerint a kisbirtokon négyszer annyi sertés és ötször annyi szarvasmarha volt Magyarországon, mint a nagybirtokon, ami végeredményben az ország állatállományának valamivel több mint 8 /i 0 részét tette ki, bár Magyarországon a kisbirtok fogalma alá eső szántóterületek alig valamivel több, mint felét teszik az ország összes szántóterületeinek. De továbbmegyek. Azt állítják, hogy a kisbirtok nem termel a piacnak. Az 1910. évi statisztikai adatok szerint a kisbirtokosok körülbelül 10 millió métermázsa búzát dobtak békében évenként piacra, egy német statisztika szerint pedig az 5 és 10 hektáros birtokosok búzatermésüknek '/« részét, árpatermésüknek '/< részét, rozs és zab termésüknek pedig 2 /a-ad részét viszik piacra, burgonyát pedig már az egy hektáron aluli földdel biró törpebirtokos is piacra szokott dobni. Franciaországban az 1911. évi statisztikai adatok szerint pedig 47 megyében a kisbirtok volt jövedelmezőbb, 17 megyében a nagybirtok. 9
