Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
A" nemzetgyűlés 208, 'ülése 1923. donos két izmos karjával szerzett meg, az életképes lesz és hogy azt meg' fogja tarthatni a tulajdonosa, mert a saját izzadságos, verejtékes munkájával szerezte és műveli és ha meg tudta szerezni, meg is fogja tudni tartani. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) De az a középbirtok, amelyet nagybirtokból egy nyugdíjas tisztnek, vagy bárkinek juttatunk, aki talán azt se tudja, mi különbség a széna és a szalma között . . . Dénes István: Főispánoknak például! Ivády Béla : A perifériákról dépossédait birtokokra is kell gondolni! Csik József: ... az nem lesz életképes. Én nem mondom, hogy ez igy lesz, de erős a gyanúm, hogy meglesz és az ellen, hogy politikai tevékenységet középbirtokkal jutalmazzanak, tiltakoznunk kell. (Helyeslés balfelől',..) Általában a felfogásom az, hogy semmi célja nem lehet a földreformtörvénynek és a novellának a középbirtokok inaugurálása. Semmi célja nincs annak, hogy középbirtokokat létesítsem. Az ilyen középbirtokok, amelyek az általam előbb emiitett egyének kezébe jutnak, nem lesznek életképesek, mert azok az egyének nem tudják mit jelent földet szerezni (Felkiáltások balfelől: És földet túrni!) és munkálni. Egy középbirtok nem adja meg a lehetőséget a kényelmes és uri életre. Birtokos képviselőtársaink tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy a középbirtokosnak sokszor meg kell fogni a kapanyelét, amire ezek nem igen lesznek alkalmasak, mert itt dolgozni nem igen tudnak, nem is értenek hozzá. így a középbirtok szétmálik, széthull és nem lesz életképes. Épen azért mivel ennek semmi célja nincs, a novellának ezirányu intézkedését a magam részéről helyesnek nem tartom. Ezekben voltam bátor vázolni azokat a nehézségeket, amelyek a földreformtörvénynek a végrehajtása^ alkalmával a gyakorlati életben felmerültek és ezekkel kapcsolatban kritizáltam a novella rendelkezéseit is. Ha most már mérlegre teszem a mondottakat és azokat az érveket, amelyek mellette és ellene szólnak, azt látom, hogy nagyon kevés pozitivum van, amely a mellett szól, hogy 7 a novellával szemben teljes bizalommal viseltessünk. Ismétlem, ha azok a szempontok, amelyekről beszéltem és amelyeket vázolni bátor voltam, akceptálást nyertek volna, a novellát készséggel megszavaznám. Vártam ezek teljesítését annál is inkább, mert a földmivelésügyi minister ur nekem személyesen is Ígéretet tett arra nézve, hogy amennyiben csak lehetséges, ezeket az elveket ő is beleviszi a novella szövegébe már csak azért, mert ő is teljesen egyetért velem ezeket az elveket illetőleg. Minthogy a földmivelésügyi minister ur ezt nem teljesítette, és minthogy ezen elvek hiánya folytán a novella életképességét el nem ismerhetem, ugy magam, mint pártom elhatározása alapján a novellát a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A helyettes ministerelnök ur kivan szólni. Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Tisztelettel van szerencsém a távollevő kütügyminister ur helyett beterjeszteni az »Egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről« szóló törvényjavaslatot. Tisztélettel kérem., méltóztassék a törvényjavasévi december hô Î4-ên, pénfekefU 57 latot kinyomatni, szétosztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a közgazdasági, közlekedésügyi és külügyi bizottságokhoz utasítani és annak idején napi= rendre tűzni. JElnök: A helyettes ministerelnök ur részéről a távollevő külügyminister ur helyett benyújtott, »egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat« ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével kiadatik a közgazdasági, közlekedésügyi és külügyi bizottságoknak. Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző : Móser Ernő ! Elnök : Móser képviselő urat illeti a szó. Móser Ernő : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az összes szónokok, akik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz hozzászóltak, megegyeztek abban, hogy a novellára szükség van. A differencia közöttük csak az volt, hogy egyesek a novellában foglalt intézkedéseket teljesen elegendőknek találták, hogy a földreformtörvényt ezek alapján végrehajtsuk, mások kévéseitek. Gaal Gaston t. képviselőtársam pedig túlsóknak tartotta. Én a magam részéről a novellát általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom annál inkább, mert hiszem, hogy ezekkel a rendelkezésekkel el fogjuk érni azt a célt, ami az alaptörvénynek is célja lett volna, nevezetesen megteremteni az országban a szociális békét, uj exisztenciákat teremteni és a meglevő törpe exisztenciákat megedzeni. Ha visszagondolok az 1919. év végén és 1920 elején folytatott tárgyalásokra, mindannyian, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztunk, egyformán elismertük, hogy miután Magyarországon a földbirtok aránytalanul oszlik meg. szükség* van a földreformra, mert máskülönben konszolidáció, a lelkek békéje az országban helyre nem áll. Emlékszem rá és a napokban is elolvastam az Omgeban történt felszólalásokat, ahol minden egyes felszólaló kivétel nélkül amellett volt, hogy a földbirtokreform törvényt meg kell csinálni és végre kell hajtani. Sajnos, ugy látszik, hogy földbirtokosaink hasonlóképen, mint a Bourbonok, nem felejtenek, de nem is tanulnak. Ugy látszik, ez a pár esztendő, ami a forradalom óta eltelt, elég volt ahhoz, hogy elfelejtsék mindazt, ami a forradalom, a kommunizmus alatt történt. Elfelejtették azt, — tisztelet a számos kivételnek — hogy akkor birtokaik töredékeiért hajlandók lettek volna óriási áldozatokat hozni és elfelejtik azt, hogy minél tovább huzzukhalasztjuk a törvénynek végleges elintézését, annál nagyobb és súlyosabb nehézségekkel fognak szembekerülni. Hiszen bizonyos az, hogy amíg ezt a törvényt végre nem hajtjuk, addigaz országban még relatív szociális béke sem lesz. Nekünk pedig meg kell elégednünk a relativ megelégedéssel is, ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha azokat a reményeket, amelyeket a háború alatt és utáni időkben még hivatalos körök is a lelkekben keltettek, legalább részben ki tudjuk elégiteni, ugy azonban, hogy abból az országnak nem kára, hanem előnye származzék. Emlékszem gróf Széchenyi Viktor képviselőtársunk beszédére, amelyet az 1920: XXXVI. te. vitájánál elmondott; felszólalásának végén felhívta Magyarország birtokosait, hogy álljanak a törvény végrehajtása mellé és igyekezzenek a kérdést mielőbb dűlőre juttatni.
