Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

56 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, péntekéit. Csik József: Várnai képviselő ur a valláserkölcsi nevelést illetve az egyházi nevelést kárhoztatta az iskolákban, nevezetesen az elemi iskolákban. Én tudom, mit célzott ezzel. Azt, ami az ő kulturprogrammjuknak egyik jelentős tétele, hogy a laikus erkölcsi tanítást kell behozni az iskolákban, ahogy Franciaországban látjuk. Azt hiszem, ez az ő kulturprogrammjuknak egyik jelentős tétele, Hogy e laikus tanítás hatása hogy válik be az egyes államokban, erre nézve leszek bátor néhány adatot felhozni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a sürgősség ideje alatt a tárgytól eltérni nem lehet, sőt nincs joga .5. képviselő urnák kérni, hogy eltérjen a tárgytól. (Zaii a balolda Ion.) Nekem orré vigyázni kötelességem, és ha a képviselő ur eltér a tárgytól kénytelen vagyok ezen a helyen a házszabályoknak a legszigorúbban érvényt szerezai. Csik József: Teljesen meghajlom az elnök ur rendelkezése előtt, azonban kénytelen vagyok hangoztatni, hogy engem ezek elmondására tulajdonkép Várnai t. képviselőtársam beszéde kényszerit. Elnök: Amig a képviselő ur abban a keretben maradt, amelyben a vita eddig folyt, nem szóltam. Kérem azonban a képviselő urat, maradjon ebben a keretben és azon ne menjen túl. Csik József: Egyáltalában nem vállalkoztam volna ennek elmondására, ha a mélyen tisztelt, akkor elnöklő elnök ur szintén megvonta volna a szót Várnai képviselő úrtól, illetve figyelmeztette volna arra, hogy a tárgytól el ne térjen. (Zaj.) Rassay Károly: Egyébként alapítványi birtokokról van szó! Csik József: Meghajlom azonban az elnök ur intése előtt, csak emlitem a következményét annak, amit elmondani akartam, nevezetesen azt, hogy mióta Franciaországban — ezt számadatokkal akartam bebizonyítani — a vallást és a valláserkölcsi nevelést kiküszöbölték az iskolákból, azóta napról napra növekszik a fiatal bűnözők és gonosztevők száma. Csehszlovákiában — ahol a tanítókat a laikus erkölcstan szelleme hatja át — épen a múlt hetekben történt, hogy az egyik tanuló leköpte a tanítóját, a másik pedig nyelvét öltögette tanítójára, szóval a legnagyobb rendetlenség és fegyelmezetlenség uralkodik abban az iskolában, ahol a gyermekeket nem valláserkölcsig szempontból nevelik. Ismétlem, miután az alapítványi vagyonok kulturális célt szolgálnak, ezek kimélése mellett foglalok állást. (Helyeslés balfelől és a közében.) Dénes István: Alapítványi és egyházi birtok között nagy a különbség! Csik József: Még csak egy dologra akarok rámutatni, amely a novellában szintén benfoglaltatik, nevezetesen a középbirtok intézményére amely a novella 16. Vában nyer kifejezést és amely § lehetővé teszi, hogy középbirtokot kapjanak olyanok, akiknek megfelelő gazdasági felszerelésük van és a vételár ötven százalékát ki tudják fizetni. Sehogy se tudom megérteni, miért szorgalmazza a novella a középbirtok létesítését akkor, mikor bizonyos középbirtokok igénybevételét lehetővé teszi. De egyáltalában felvetem a kérdést, hogy vájjon célja lehet-e a földreformtörvénynek a középbirtokok létesítése ebben az országban! Nekem a középbirtokkal szemben az a fel.fogásom, hogy az a középbirtok, amit a tulajsom, hogy azt képzeli, hogy például a benedekrendi tanárok, tudja Isten, milyen dúsgazdagon élnek. Hát én Ígéretet teszek önnek arra nézve és ezért vállalom a felelősséget, hogy együttvéve tíz bencéstanár szívesen odaadná évi jövedelmét az ön egyévi jövedelméért. Dénes István: A kanonokokról beszéljen! (Zaj.) Csik József : Én tudom, hogy négy vagy öt hónappal ezelőtt egy benedekrendi tanár negyedévi fizetése még 4000 korona volt. Igaz, hogy kapott kosztot és reverendát, de nem kapott cipőt, felsőkabátot és egyéb szükséges ruhaneműt. Dénes István: Elég baj, hogy a nagypapok nem adnak nekik, amikor pedig egymillió holdnál több birtok van a kezükben! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Dénes István: Ezeknek kell adni! Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Csik József: Ha valaki nem gyanúsítható azzal, hogy a nagybirtokot pártolja, ugy elsősorban én vagyok az. Nem is a pártolás kedvéért mondom ezt, t. képviselőtársam, de az az állítás, amelyet megkockáztatni méltóztatott, nem felel meg a. valóságnak, hogy t. i. a bencéseknek több mint 1 millió hold birtokuk van. Dénes István: Ezt nem állítottam! Én az egyházi nagybirtokról beszéltem ! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni! Dénes István: Aposztrofálva lettem! Elnök: Nincs joga a képviselő urnák közbeszólni. Majd azután méltóztassék a kérdéshez hozzászólni. Csik József: Én nem beszélek az egyházi birtokról én a szerzetesrendeknek, nevezetesen a benedekrendiek birtokáról szólok s azt állítom, hogy rendkívül silány dotációban részesülnek; azt lehet mondani, hogy az anyagiakkal küzdve terjesztik a nemzeti kultúrát és töltik be rendkívül fontos hivatásukat (Ugy van! Ugy van! jobbfelol.) Ezek igazán a nemzet napszámosai. Nem azért hivatkozom a Benedekrend érdemeire, mert én is tanítványuk voltam, de a Benedek-rend az, amely sem a múltban nem kapott, sem ma nem fogad el az államtól semmit, és önmaga tartja fenn nyolc gimnáziumát, húsz népiskoláját és majdnem annyi templomát. Láng János: Ezt mind az államnak köszönheti! Isten ments a kultuszministertől valamit kikaparni! Csik József: Ez az oka annak, hogy szükségesnek tartottam ezt a rendet pártfogásomba venni. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór közbeszól.) Nincs joga a képviselő urnák nekem utasítást adni. Rothenstein Mór: Nem akarok utasítást adni az elnök urnák, én csak Rassay képviselő urnák szóltam! Csik József: Meglévő jövedelmük nem elég arra, hogy kényelmesen és nyugodtan, a mai időkhöz mérten meg tudjanak élni. Ugyanezt mondhatom egy másik rendről, a piarista rendről is, amelynek köztudomású, hogT nincs nagy vagyona, de amely szintén nagyon szerény körülmények között teljesiti azt a nagy nemzeti hivatást, amely ebben a megcsonkitott országban reá vár. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan párbeszédeket folytatni! -