Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

À nemzetgyűlés 208. ülése 1923. Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyí minister: Dehogy sok, még az is kevés! Bár 21-et lehetne neki adni, nem egy évet! Csík József: Szívesen látnám, ha a megegyezés ugy jönne létre, hogy 3 évet vennénk alapul. Rendelkezést tartalmaz a novella a közalapítványi birtokokra is. Nekem is az a felfogásom és ezt határozottan kimondom, mert nem akarok semmit elrejteni és semmit szimulálni: az én felfogásom is az, hogy a közalapitványi birtokokat lehetőleg kimélni kell a földrendezés során. Szabó István (nagyatádi) íöldmivelésügyi minister: Épen ugy van a novellában, hogy »lehetőleg«! Csik József : Tudjuk azt, hogy a földreform célja a nemzeti kultúra fejlesztése és előmozdítása is. Már most nemcsak a földreformnak, de ezeknek az alapítványi birtokoknak is célja, sőt rendeltetése a magyar nemzeti kultúrának fejlesztése. Ez a cél teljesen konveniens, tehát nem szabad ezt a kultúrát akkor, áruikor emelni akarjuk, egy antikulturális intézkedéssel visszavetni. (Zaj jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) föídmivelésügyi minister: Melyik az az antikulturális intézkedés? Csik József: Az volna antikulturális, ha a kulturigényeket szolgáló alapítványi birtokokat kisajátitanák és azokat eredeti rendeltetésüktől elvonnák. Halász Móric: Kiveszi a novella! Csik József: Épen azért a magam részéről célszerűnek tartanám, ha kifejezésre jutna a novellában az a rendelkezés, hogy az ilyen tudományos célt szolgáló intézmények vagyona lehetőleg mentesittessék a megváltás alól . . . Halász Móric: Szószerint ez van benne! Csik József: ... s amennyiben nem mentesittetnék, más helyütt juttassanak hasonló minőségű, megfelelő mennyiségű földet ezeknek az intézményeknek. Hiszen az alaptörvény is kimondja, hogy a közalapitványi birtokokat, általában a kulturális célokat szolgáló birtokokat kimélni és azoknak felosztásától tartózkodni kell. Ha lehetővé teszszük. hogy kishaszonbérletek alakjában kapják meg az igénylők a földet, ezzel már sok tekintetben előrevittük azon a vidéken a kisexisztenciák anyagi gyarapodását. A magam részéről rendkívül szükségesnek tartom a közalapitványi birtokok védelmét, épen a nemzeti kultúra, a nemzeti műveltség szempontjából. Tudjuk, hogy a nemzeti kultúra szempontjából milyen szerepet töltenek be ezek a birtokok és azok a szerzetesrendek is, amelyek ilyen birtokokkal rendelkeznek. Várnai t. képviselőtársam beszédében nagyon kikelt a tanítással foglalkozó szerzetesrendek ellen, úgyhogy kénytelen vagyok beszédének ezzel a részével foglalkozni. A képviselő ur a következőét mondta beszédében (olvassa) : »Amikor ott kulturális szempontokat emlegettek, én azon az állásponton voltam. Nem tudom, a kulturális szempontokat sem honorálni ennél a kérdésnél. Az egyházak tanitó szerepe részben megszűnt, részben mindent eil kell követni, hogy megszűnjék. A kulturális feladatok elvégzése, különösen a népoktatásé már régen az állam és a község kizárólagos hatáskörébe és kötelességei közé tartozik. A fejlődés is ebben az irányban halad és semmi szükség arra, hogy a fejlődésnek ezt a menetét, az egyházi oktatás feladatait évi december hó 14.-én, pénteken, 5b elismerő, akár elvi jelentőségű deklarációkkal is megbolygassák. Az anyagi szűkmarkúságot nem is tekintve, a felekezeti oktatás pedagógiai eredményéről jobb nem is beszélni. Erre nézve is van egy csomó adatom. Számokkal, szakértőkkel, pedagógusokkal tudnám igazolni, hogy az állami és a jó községi oktatással szemben a felekezeti oktatás bizony nagyon szomorú mértékben lemarad.« Nagyon szerettem volna, ha Várnai t. képviselőtársam nemcsak igy nagy általánosságban beszélt volna az adatokról, hanem szépen előrukkolt volna azokkal itt a nemzetgyűlésen. Az én meggyőződésem ugyanis a felekezeti oktatást illetőleg épen homlokegyenest ellenkező, mint az övé. Rothenstein Mór: Természetes, hogy más a felfogása! Csik József: Nem az dönti el azt a kérdést, hogy mi a természetes, hogy mi az én érzelmi felfogásom, vagy bármely más képviselőtársam érzelmi felfogása, hanem a statisztika dönti el ezt a „természetes" valamit. Méltóztassék elmenni Szabolcs megyébe, vagy bárhova az országban, megnézni az állami iskolák előmenetelét, haladását és nívóját és méltóztassék elmenni Sopron megyébe, ahol én képviselő vagyok, és ahol egyetlenegy állami iskola sincs az egész megyében, mégis Sopron vármegye az ország legkulturáltabb, legműveltebb megyéje. Méltóztassék megnézni a statisztikát, mely igazolja, hogy Sopron megyében van a legkevesebb analfabéta az egész országban, mindössze 2%. Ezzel szemben méltóztassék bármely más vidéket megnézni — mert hiszen más vidéken majdnem mindenütt van állami iskola — állítom, hogy sehol nem talál olyan örvendetes eredményt ebben a tekintetben, mint épen a tiszta felekezeti iskolákkal rendelkező Sopron megyében a Rábaközben Kérdem ezekután vájjon intelligens emberhe« méltó-e megreszkirozni azt az állítást, hogy a felekezeti iskolák nem felelnek meg hivatásuknak. Várnai Dániel: Bizony nem! Csöngedy Gyula : Az ő szempontjukból nem, az biztos! Csik József: Egészen természetesnek tartom, hogy Várnai t. képviselőtársam ezen az állásponton van. mert az ő szociáldemokrata felfogásából kifolyólag a, felekezeti iskolák nem felelhetnek meg hivatásuknak azért, mert a nemzeti, erkölcsi eszmének azok a melegágyai ebben az országban. Már pedig az ő felfogásuk ezekkel hadilábon áll, amint ezt a multuk tapasztalatai mutatják. (Ugy van! balfelől.) Rassay Károly: De azért reméljük, hogy az állami iskolák is ugyanolyan nemzeti és erkölcsi alapon állnak! Csik József: Kívánjuk és minden törekvésünk oda irányul, hogy az állami iskolák is ugyanolyan nivóra emelkedjenek az erkölcsi es nemzeti nevelés szempontjából, mint amilyen nivón a felekezeti iskolák vannak. Rassay Károly: Csak nem szabad szembeállítani a kettőt ebből a szempontból s akkor rendben van! Csik József: Én csak a felekezeti iskolák érdemeit vitatom. Tagadhatatlan tény, hogy nemzeti és valláserkölcsi szempontból ezek az iskolák ma nagy hivatást teljesítenek ebben az országban. Ami azok vagyonosodását illeti, — Várnai t. képviselőtársam erről is beszélt, — nem tudom, Várnai t. képviselőtársam megvan-e róla győződve, de nekem az a benyomá-