Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, pénteken. 5a szer uj törvényt alkotunk, amely több pozitivumot, több jót tartalmaz az igénylőkre nézve, akkor adjuk meg a lehetőséget, hogy ebben a jóban minden kisember részesüljön; ne legyünk eklektikusak, mert ez bizonyos nyugtalanságot sőt elkeseredést fog szülni, mert ha ők lettek volna az okai annak, hogy náluk már végrehajtották a törvény szellemében a földreformot, akkor megérteném, hogy a novella áldásaiban ne részesüljenek. (As elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ha azonban nem ők az okai ennek, ha ők bizonyos véletlen folytán jutottak abba a helyzetbe, hogy náluk már végrehajtották a földreformot,, az erkölcsi igazság parancsolja, hogy a törvénnyel ne tegyünk kivételt, annak áldásaiban minden embert részesitsünk. akire a törvény vonatkozik. (Helyeslés balfelől.) Rendkivül fontosnak tartanám tehát, hogy a földreformnovellajavaslat idevonatkozó szakaszában erre megfelelő módosítás történjék. Megértem, hogy ma már lehetetlen az egész helyzetet elölről felforgatni. Megértem, hogy rendkivül bajos a földrendezést újból tárgyaltatni. De valahogy, akár kisbériét! rendszerrel, akármi más utón, mégis meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az az igazságtalanság, amely a földreformnovella pozitívumai folytán a régi igénylőket illetőleg előáll a földreformtörvény alapján, valamikénen elimináltassék. (Egy hang a középen : Benne van !) Hogy csak egy esetet mondjak; határozottan pozitívum a földreformnovellában az, hogy védik a kisbérlőket. A kisbérieket a novella értelmében nem lehet ugy kitenni a bérletükből, mint ahogy a törvény értelmében lehetett. A törvény értelmében a birtokosok -- tisztelet a kivételnek — mit hoztak uzusba? Rendszerint azt, hogy a már bérletbe kiadott földjeiket ajánlották fel vagyonváltság céljaira, mert egész természetesen leginkább azt nélkülözhették. Ennek az lett a következménye — nagyon sok gyakorlati tapasztalatra és esetre hivatkózhatnám, — hogy a kisbérlőket rendszerint kitették a birtokukból, s hogy azok az emberek, akik felszereléssel, instrukcióval rendelkeznek, kvázi földönfutókká lettek és lovaikat, állataikat és instrukciójukat el kellett adniok. Ezzel szemben megkapták a nincstelenek, akik bizony, sajnos, azzal az instrukcióval nem rendelkeznek s akik talán nem is tudják a földet ugy megművelni, mint ezek a kisbérlők. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nincsteleneknek t ne adjunk, sőt hangoztatom, hogy erre szükség van és azt is hozzáteszem, hogy a földreformnak elsősorban az ő érdekeiket kell szolgálnia. Ha azonban ilyen pozitívumot adunk a kisbérlők szempontjából és ha már megesett az az injuria, — amennyiben injuriának lehet nevezni, a földreformnovella törvényerőre emelkedése után — ott, ahol a földreformot végrehajtották, egész természetes, hogy valami útját, módját meg kell találni annak, hogy ez az igazságtalanság valahogyan elimináltassék és ióvátétessék. Ezekben voltain bátor vázolni azokat a nehézségeket, amelyek a földreformtörvény gyakorlati megvalósitásánál felmerültek. Látjuk, hogy ezek voltak nagy általánosságban a nehézségek és egész természetes, hogy ha a földmivelésügyi kormányzat a földreformtörvénynek pótlásaképen egy uj törvény meghozatalára vállalkozott, elsősorban ezeket a gyakorlati élet által felvetett nehézségeket kellett volna tekintetbe vennie. De mit látunk? Azt látjuk, hogy ezeket a nehézségeket alig oldja meg a földreformnovella. Ezeknek a nehézségeknek gyakorlati megoldását alig találjuk meg a szóbanforgó javaslatban. Pl. az igényelhető föld mennyiségére, a vételárra, a hitelszervezetre vonatkozólag, az igényelhető föld minőségére vonatkozólag, amelyek életbevágó kérdések a földreformtörvénynek végrehajtásánál, a novellában nem találunk intézkedéseket. Épen azért már most előlegezem azt a kijelentést, hogy a földreformnovella-javaslattól nem sokat várok, amennyiben az törvényerőre fog emelkedni. (Ugy van! balfelől.) Felfogásom az, hogy ez a novella többé-kevésbé — egypár kitételtől és fejezettől eltekintve — adminisztratív, technikai dolgokat old meg, amelyeket vagy rendelet formájában lehetett volna megoldani, vagy valami ügyviteli szabályzattal a biróságok saját hatáskörükben is megoldhattak volna. Ez tulaj dpnképen szankcionálni fog bizonyos jogszokásokat, amelyek a gyakorlati életben a biróság működése folytán már ugy is megvalósultak és amelyek praktikusnak mutatkoznak, de ezért, mint külön törvényért, hetekig tárgyalni a nemzetgyűlésen, felesleges. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az előbb mondta a képviselő ur, hogy nagy változás lesz, tehát vissza kell menni az igénylésekhez. Most meg nem ér semmit? Csik József: Nem mondom, hogy nem ér semmit ; én csak azt mondom, hogy ez a pozitívum. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt mondta, hogy azért kell újra tárgyalni, hogy azok is részesüljenek az áldásaiban. Most pedig nem ér semmit! (Zaj. Elnök csenget.) Dénes István: Érdemes volna tárgyalni, ha ez benne volna, de ez nincs benne'. Ezt fejtette ki. Strausz István: A lehetőség benne van a novellában! Csik József: Én nem mondom, hogy ez abszolúte semmit nem ér, csak azt mondom, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyeket a novella tartalmaz, más úton-módon is meg lehetett volna valósitani. Nagyon kevés benne a pozitívum. Neubauer Ferenc előadó: A vételárra vonatkozó eljárást csak törvényes utón lehetett megváltoztatni! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Csik József : Ha azok, amiket az előbb bátor voltam emliteni és amely hiányok pótlására nézve a mélyen t. földmivelésügyi minister ur egy alkalommal volt szives Ígéretet tenni, hogy azokat majd pótolják a jelen földreformnovellajavaslatban, tényleg érvényesülést nyertek volna... , .. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Meg is történtek! * Dénes István: Ezt nem lehet mondani! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Csik József: . . . akkor a legnagyobb készséggel hozzájárulnék a javaslat megszavazásához, de azok miatt a jelentős kérdések miatt, amelyek nincsenek benne, a magam részéről bizalommal nem viseltetem iránta. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mélyen tisztet minister ur azt kegveskedett emliteni, hogy azok a szempontok, amelveket én kifogásoltam, megoldást nyernek a novellában. Epen azért eb8*
