Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217 ülése 1924. hentsmestertől a százszázalékos rokkanttól elvették a lakást, kegyetlenül kidobták az udvarra... (Pikler Emil: Ez a tájvédelem!) és az egész család, a százszázalékos rokkant, az anya, három piciny gyermekével kénytelen volt bevonulni egy másfélméternyi négyszögű helyiségbe, amelyet azelőtt a hentesüzlet mellett műhelyül használtak, az inas pedig éjszakára lement a pincébe, a füstölőbe, amely két méter mélyen fekszik a ház alatt. Abban az időben eljártam szerencsétlen Darányi Illés érdekében a pécsi lakáshivatalnál. A népjóléti niiiiisteriumnál kértem az iratok felhozatalát és felülvizsgálatát. A népjóléti miministeriumban jóakaratukig megértették ennek a szerencsétlen családnak irtózatos helyzetét és utasították a pécsi lakáshivatalt, hogy Darányi Illés részére adjanak lakást. Ez márciusban, vagy áprilisban volt. Ma 1924 január 5. van ós Darányi Illésnek még ma sincs lakása. (Kabók Lajos: Az ő lakásában ki van?) Itt jön a java a dolognak. Az ő lakásába, —-^ut az megüresedett, beköltöztettek nyolc csendőrt. — (Peyer Károly: A kadetiskola üresen áll!) A szomszéd kaszárnya, csak tizenöt méternyi ettől a háztól a túlsó oldalon, üresen áll. Épen ennek a szerencsétlen adófizető polgárnak lakását kellett elvenni, hogy nyolc csendőrt oda beköltöztethessenek. Az elmúlt hetekben ez a nyolc csendőr kiment a lakásból, cseréltek egy csendőr altiszttel, aki melleit két másik csendőr van. így a lakásban most három csendőr lakik és ez a szerencsétlen család még mindig a pincében és a husfüstöldében kénytelen lakni. Nagyjában ezek voltak azok, amik arra indítottak engem, mint annak a kerületnek képviselőjét, de mint embert is, hogy ezt a lehetetlen és tarthatatlan állapotot a nemzetgyűlésen szóvátegyem. (Zaj jobb felől.) Hiába szól közbe egyik türelmetlen képviselőtársam, hogy nem kell az ilyen sok beszéd, én meg vagyok győződve róla, hogy azok után a borzalmak után, amiket itt elmondottam, a nemzetgyűlés jelenlévő tagjai arra fognak törekedni, hogy a népjóléti minister urat rábírják, hogy e szerencsétlenek részére haladéktalanul lakást szerezzen és a lakáskhivatalban iiralkodó lehetetlen és tűrhetetlen állapotot haladéktalanul szüntesse meg. Ezek után a népjóléti minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az alárendelt lakás hivatali közegei törvényt, rendeletet és emberi érzést felrúgva, embertelen és törvénytelen határozatokat hoznak és azokat kegyetlenül hajtják végre, a felebbezésre való tekintet nélküli Hajlandó-e a minister ur az érvényben lévő lakásrendeletet oly irányban módosítani, hogy a lakók és a háztulajdonosok érdekképviseletei is bevonassanak a lakáshivatal működési körébe akként, hogy a határozathozatal minden esetben, kivétel nélkül egy háromtagú tanácsban hozassék meg, amelynek elnöke egy hivatali közeg, (de sohasem rendőr vagy szolgabíró), tagjai: egy lakó és egy háztulajdonos, akiket az illetékes érdekképviselet küld kii Hajlandó-e a minister ur a lakáshivatal működési körét a vidéken a rendőrség és a szolgabíróság hatásköréből kivenni és ezáltal lehetővé tenni, hogy a vidéken a lakáskérdés ügye emberies és igazságos elbánás alá essék? Hajlandó-e a minister ur minden részrehajló, törvényt és törvényes rendeletet túllépő tisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálatot megindítani és a bűnösöket példásan megbüntetni! NAPLÓ XVIII. évi január hó 5-én, szombaton. 447 Végül: hajlandó-e a minister ur a pécsi lakáshivatal ellen az elkövetett lakás-atrocitások miatt szigorú vizsgálatot elrendelni és ettől függetlenül haladék nélkül pártatlan polgári tisztviselő kezébe letenni a lakáshivatal vezetését?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Következik! Perlaki György jegyző: Homonitay Tivadar! Homonnay Tivadar: Tisztelt Nemzetgyűlés! Interpellációmat röviden fogom előadni, nem azért, mert az idő már előrehaladt, hanem azért, mert hasonló tárgyban már a múlt alkalommal a nemzetgyűlés figyelmét igénybe vettem, kértem a közszolgálati alkalmazottak elmaradt illetményeinek, valamint a tüzelőanyag-kedvezménynek haladéktalan kiutalását. Itt állunk egy kemény tél közepén és a közszolgálati alkalmazottaknak több, mint negyven százaléka még a inai napig sem kapta meg tüzelőanyag-járandóságát. A kormány a közszolgálati alkalmazottakat annak idején biztositotta arról, hogy a tüzelőanyag-járandóságukat idejében ki fogja utalni. Ez a mai napig sem történt meg. A szénjárandóságot a közszolgálati alkalmazottak negyven százaléka nem kapta meg. A fa-járandóság tekintetében valamivel kedvezőbb a helyzet. Nem akarok most részletesen foglalkozni a kérdéssel, mert, mint mondottam, egy alkalommal ezt már a Ház elé hoztam: de kérem a kormányt, ejtse módját, hogy a kedvezményes ellátás, illetőleg a szén- és fa járandóságok haladéktalanul utaltassanak ki a közszolgálati alkalmazottak részére, mert tűrhetetlen állapot, -— mint ahogyan a hozzánk befutó és az érdekképviseletekhez juttatott levelek tömegéből látjuk, — hogy igen sok család még a mindennapi ebédjét sem tudja rendesen elkészíteni és a vacsoráját sem tudja felmelegíteni, annyi fa- és szénmennyiség sem áll igen sok család rendelkezésére. (Esztergályos János: így vannak^ a munkások is százezrei! — Rothenstein Mór: Azokról sohasem tesz maga emlitést! — ErődiHarrach Tihamér: Ezek is munkások: szellemi munkások! Ezek is megérdemlik!) Igen tisztelt képviselő ur! Méltóztassék áttekinteni a múlt nemzetgyűlésnek és ennek a nemzetgyűlésnek a naplóit is, s meg méltóztatik látni, hogy én nem csupán egy osztály érdekeit képviselem itt a Házban. Mert én is népképviselő vagyok, én nem osztályharcot hirdetek, hanem az osztályok harmóniájáért küzdök (Helyeslés jfibbfelől.) s az a munkás épen olyan közel áll hozzám, mint az a tisztviselő, vagy ennek az országnak bármely társadalmi osztályba tartozó polgára. (Helyeslés jobbfelől. Bátorkodom a t. Nemzetgyűlés szíves ügyeimét felhívni arra, hogy épen a tisztviselőosztály az, amely a legmostohább anyagi viszonyok között él. mert hiszen ha a tisztviselőosztálynak, a közszolgálati alkalmazottaknak mai fizetését átszámítjuk béke-paritásra, — amint ezt a Közgazdasági Figyelő 1923. évi II. évfolyamának 24. száma közli, — látjuk, hogy az ma, is csak 20—50%-a a békebelinek. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a munkásokról is beszéljek. Én nem állítom itt szembe a két kéi^dést, nehogy ugy tűnjék fel mintha a tisztviselőket a munkásság elé helyezném csak annyit hozok fel, hogy igen sok esetben a munkásság helyzete kedvezőbb, bár a munkásság is sokkal kevesebbet kap, mint amennyit megérdemelne. (Kabók Lajos: 62