Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

446 A nemzetgyűlés 21Ï. ülése 1924, S mit tesz a bölcs rendőrség, illetőleg- a pécsi bölcs lakáshivatal. Hamarosan odaadja a lakást eg-y Lestyák Gyula nevű állategészség-ügyi főellenőrnek. Erre fogja magát Schön Ferenc, elmeg-y ehhez az állategészségügyi felüg-yelőhöz, s azt mondja neki: Uram, neked van lakásod, miért akarod ezt a kétszobás bútorozott lakást. Ezt feleli erre Lestyák Gyula: Én nem kértem lakást senkitől sem és tényleg nem is ment be ebbe a lakásba. Most ismét kérte Schon Ferenc a lakást, mire a lakáshivatal, amelynek a rendőrség- a vezetője, kiutalta a lakást Sipos István lakásügyi előadónak azzal az indokolással, hogy miután a lakást köztisztviselő lakta előbb is. természetszerűleg- csak köztisztviselőnek lehet azt újból odaadni. Hazugság-, csalás, a lakásrendelet egyenes kijátszása ez. Hazugság-, hogy köztisztviselő lakott benne. Lestyák Gyula köztisztviselő, aki a lakást megkapta, a tájékára sem ment ennek a lakásnak. Kérdezem tehát, milyen jogon meri a iakáshivatal megfosztani Schön Ferenc igénylőt attól a lakástól, amelyet Lestyák Gyula nem is kért, s milyen jogon meri azt mondani a lakáshivatal, hogy ott köztisztviselő lakott, mikor köztisztviselő tájékán sem volt annak a lakásnak. De van még itt egy rövid eset. Özvegy Vargha Istvánnénak az esete. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak röviden!) Özvegy Vargha Istyáriné férje a háborúban szerzett betegsége következtében elhalt. Az asszony évek hosszú sora óta egy előszobából, két szobából és konyhából álló lakást bérel és lakik benne nyugodtan. Miután özvegy és három gyermeke van, hogy könnyebben élhesen és boldogulni tudjon, az egyik bútorozott szobát albérletbe adja. Mi történik? Pécsieket, akik 30 esztendő óta ott laknak, adófizető polgárok, de nem kérték illetőségük megállapítását azért, mert abban a jámbor hitben voltak, hogy ha nem is kérik, 30 évi ott tartózkodás és adófizetés szamukra pécsi illetőséget is jelent, ilyen pécsi polgárokat nem is egyet, de sokat a pécsi rendőrség mint idegen illetőségüeket a város területéről kitoloncolt. Voltak közöttük sokan olyanok, akik Pécsett ipart és kereskedelmet akartak folytatni, de letelepedési engedélyt nem kaptak. Olyan szigorúan kezelik Pécsett az illetőségi kérdést, ahogy az ország egyetlen városában sem. Mit tesz Isteni Egy szép napon Vargha kerületi főkapitány sógora, dr. Kocsis János, anélkül, hogy Pécsett letelepedési engedélyt kért volna, vagy pécsi illetőségű lett volna, bekopogtat Pécsre és megvesz egy házat, amelyben három egyszoba-konyhából álló lakás van, tehát három szerencsétlen kis proli lakik Ibenne, akik ott, mint valami kis fészekben, meghúzódnak. De dr. Kocsis János urnák, Vargha kerületi főkapitány sógorának szüksége van erre a lakásra. Mit tesz tehát? Azt, amit egy sógor ilyen esetekben tenni szokott: igénybeveszi a lakáshivatal másodfokú legfőbb hatóságát, dr. Varghát, annak a segítségével ezt a három szerencsétlen lakót kilakoltatja a lakásból és szükséglakásba helyezi el őket. (Pikler Emii: Miért van akkor Kun Béla Moszkvában !) Most rátérek egy másik esetre. (Peyer Károly: Pesten se jobbak az állapotok!) Megtörtént az, hogy egy ^ lakót beutalt özv. Varghánénak a lakásába és pedig azzal az indokolással, hogy özv. Vargháné a lakást jogtalanul használja, pedig évek óta lakik benne és a pécsi lakáshivataltól engedélye van a lakás használatára. A pécsi lakáshivatal azonban nem törődik ezêvi január hó 5-én, szombaton. zel. Ezt a szerencsétlen hadiözvegyasszonyt, aki három gyermeke számára keservesen keresi kenyerét, megfofeztja lakásától, kinevezi az előszobát konyhának... (Rubinek IstvánPedig nincs is kinevezési joga!) ...nem vicc ez, uram, hanem véresen fájdalmas és komoly dolog! Ennek a szerencsétlen özvegyasszonynak előszobáját kinevezi konyhának és a dr Kocsis sógora által kidobott lakót belekényszeríti ennek a szerencsétlen asszonynak lakásába. Nem akarok erről a kérdésről hosszasabban beszélni. (Derültség jobbfelől.) Kora lesz még a nevetés. — Mondom, nem akarom hosszasabban feszegetni a dolgot, csak rá akarok röviden mutatni arra a szerencsétlen lakástalan. vagy lakásban lévő, de önmagával tehetetlen magyar néppel szemben elkövetett égbekiáltó sok igazságtalanságra. Harmadszor is ismétlem, az a célom, hogy a belügyminister ur leintse az ő szolgabiráit, hogy a szolgabirák borozgatás közben ne kommunizálják el másnak a házát és lakását. Az a célom, hogy a népjóléti minister ur végre erélyes kézzel nyúljon bele ebbe a darázsfészekbe, — ami a lakáshivatalokat jellemzi, — és csináljon rendet, mert ezt várja tőle az ország. (Peyer Károly: Fel kell oszlatni! — Rakovszky Iván belügyminister: Az volna a legjobb: feloszlatni! — Peyer Károly: Ez sokkal jobb volna, mint a mai rossz állapot, amely a korrupciónak fészket ad! — Rakovszky Iván belügyminister: Én is azt mondom! Jó, hogy ezt maguk követelik!) Hogy az ország népe mennyire kétségbe vau esve, arra nézve leszek bátor egy levéltöredéket felolvasni abból a levélből, amely szintén Pécsről érkezett hozzám. Hangsúlyozom, hogy a lakáskérdést sehol nem kezelik oly rosszul, mint Pécsett! (Éhn Kálmán: Pécsett nagyon nehezek a lakásviszonyok!) A nemzetgyűlés tagjainak türelmére való tekintettel nem olvasom fel az egész levelet, csak annak kivonatát, amely a következőképen szól (olvassa) : »Tisztelt Képviselő Ur! Alázatosan kérem szíves pártfogását arra, hogy szíveskedjék a nagykegyelnm népgondozó minister urnái nevemben eljárni és megmondani neki, hogy egy nyomorult, százszázalékos hadirokkant esedezik irgalomért. Helyzetemet, melybe a pécsi lakáshivatal sodort, tovább elviselni nem birom. Segitségért kiáltok a népjóléti minister úrhoz, mert ő, mint pap sem tűrheti, hogy ártatlan gyermekeim, családom velem együtt elpusztuljanak. Ha, a segitség nem jönne sürgősen, az életet tovább nem birjuk, kénytelen vagyok elvégezni magunkon azt, ami e pillanatban még gondolatnak is szörnyű volna. És mindezt a pécsi lakáshivatal kegyetlenül rideg, érzéketlen magatartása miatt. — Mégegyszer arra kérem a képviselő urat, szíveskedjék megértetni a minister úrral, hogy nekem, mint százszázalékos hadirokkantnak, minden emberi gonoszság és üldözés ellenére is jogom van élni, jogom van magam és gyermekeim részére a télnek e borzalmas napjaiban lakásért esedezni. — Pécs, január 1. Darányi Illés hentesmester.« Mikor Darányi Illés pécsi polgár, pécsi születésű, pécsi illetőségű hentesmester, százszázalékos rokkantságával hazaérkezett a harctérről, hosszú hónapok után összekuporgatott a maga részére hatvanezer koronát és Pécsett a Maklarutca 71. szám alatt vett magának egy pici kis hentesüzlet, amiből elkezdett élni. Az üzlethez lakás is tartozott. Beköltözött három gyermekével feleségével és az inasával a lakásba. Egy szép napon azután megjött a tusss. Darányi Illés