Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés È17. ülése 1924. ezek a táviratok, sokba kerülnek a mai tarifa meiiett!) Azok a szegény emberek, a iakasta­lanok megérdemlik, nogy a képviselő ur türe­lemmel viseltessek egynehány . percig, hiszen azoic nonapoü óta vannak lakás nélkül, (Egy hang a szeisőbawtdaion: Azok hidegben varjati a íumstf — Jüroai-JlarracJi Tiüamer: ±ia lakási tuünek nekik szerezni, itt maradnék reggelig, de beszéddel nem tudunk lakást szerezni!) iYliajd szerzünk nekik lakást. (Kotiienstem Mór: Ez teűat azt jelenti, hogy maguknak hiába beszelünk! — Zaj.) lülnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! Esztergályos János: Különösen a kisgazda képviselő urakai — igy Kuna bátyámat is — kérem türelemre. Pinter József esetet fogom most röviden előadni. Ülz a Pintér József egy gazdálkodó, falusi ember, földmunkás; van egy kis birtoka, egy kis telke Pesi megye Valko községében. Végigharcolja a háborút, ahonnan hazajön, a melle tele van kitüntetésekkel, a haboru után megnősül, lakása nincs, elmegy az apósa házához és ott lakik. Látja azonban, hogy nem férnek el, mert sokan vannak és a saját kis telken telepit magának egy kis házat. A házat iparkodik modernül felépíteni és tá­gas, kényelmes szobát huzat benne, itt van az engedély amely szerint a gödöllői járás foszol­gabirája hozzájárul ahoz, hogy saját telkén magának lakást épithet. Itt van a községi bi­zonyítvány, amelyet Valkó község állított ki s amelyben igazolja, hogy Pintér Józsefnek nagy a családja, megirja, hogy az hány tagból áll, hogy közös háztartásban, közös kenyerén élnek s a lakás szűk részükre. A lakás felépült. Erre^ mi történt? Egy szép napon, — amikor Pintér József nem is gondol semmire, — dr. Mihaiik főszolgabíró megjelenik Valkó község­ben és a mit sem sejtő Pintér József gazdál­kodót azzal tiszteli meg ez a főszolgabíró ur, hogy jöjjön át a jegyző lakására egy kis bo­tozgatásra. Pintér József ártatlanul átmegy, dr. Mihaiik főszolgabíró ur leparolázik vele: — Jó napot Pintér uram, hogy vagyunk, no, igyunk egy kicsikét! Borozgatnak, egyik pohár bor a másik után ürül ki. (Pikler Èmil: Kuna bácsinak ez tetszik!) — Kuna P. András: Hogyne! Tán Piklernek nem is tetszik? — Pe­yer Károly: Jó foglalkozás is a borozgatás!) Jelen van a borozgatásnál a postamester és Valkó község jegyzője is. Egy éjfél felé járt az ; idő s mikor már min­denki eleget ivott, azt mondja dr. Mihaiik fő­szolgabíró ur Pintér József gazdálkodónak: Hát József komám, tudod-e, mit mondok ne­ked? Azt feleli erre Piniér: Majd megmondja a főszolgabíró ur! Hát a lakásodat — vála­szolja a főszolgabíró ur, — az épületedet el­rekvirálom a postamester ur részére! Pintér József azt hitte, hogy borközi állapotban vic­celődik, tréfál dr. Mihaiik főszolgabíró ur és azt mondta: Hát jól van, rekviráljátok el! Mi történt ezután rövidesen! Pintér Józsefnek és hozzátartozóinak bútorait a szó szoros értel­mében kidobták az utcára és beköltözött a la­kásba a főszolgabíró ur által a lakáshivatali főnöktől szerzett jog alapján a postamester. (Rothenstein Mór: Ez a magyar szolgabiró!) Én azt hiszem, ez mindenre alkalmas, csak arra nem, amire önök törekednek, hogy a ha­tóság tiszteletét megszerezzék az ország népe között. Gyerünk azonban vissza le Pécsre. Csak nagyon röviden fogom az esetet elmondani. Sehönwald Imre pécsi lakosnak van egy düle­évi január hó 5-én, szombaton. 445 dező háza. Ezt nem használja senki, mert nem bir benne lakni senki. Schönwaid Imrének azt mondja a fivére : Szerezz nekem engedélyt, hogy ezt a házat rendbehozhassam, felépíthes­sem és bemehessek a lakásba. Sehönwald Imre elmegy a lakáshivatalhoz és engedélyt kér, hogy a lakást felépíthesse és öccse oda beköl­tözhessek. Erre a lakáshivatal figyelmes lesz és a következőt csinálja: a lakásengedélyt arra a lakásra vonatkozólag nem Sehönwald' Imre rokonának, hanem dr. Irk egyetemi tanárnak adja oda. Dr. Irk egyetemi tanár nem kérte a lakást, azért azonban odamegy, hogy megnézze. Miután megnézte, felháborodva azt mondja: Mégis csak gyalázatosság, hogy egy egyetemi tanárnak ilyen roskadozó, düiledező istállót, szemétdombot akarnak adni! És elmegy. Ezek után Sehönwald Imre ismételten kérte a la­káshivatalt, engedje meg, hogy a lakást öccsé­nek átadhassa, hogy azt helyrehozhassa. A la­kást nem adták oda, hanem ehelyett az állan­dóan lakatlan, lezárt és düiledező falú lakásba beköltözött a pécsi rendőrségnek egyik osz­tálya, anélkül, hogy lakásigazolványa volna, anélkül, hogy a háztulajdonos hozzájárult volna és anélkül, hogy a háztulajdonost meg­kérdezte volna. A pécsi rendőrség Sehönwald Imre ház­tulajdonosnak mind a mai napig egy fillér lakbért nem fizetett és ma sem fizet. Ennek ellenére állandóan vexálja, zaklatja Sehönwald Imrét azzal, hogy tiéd a ház, tessék a ház fa­lait rendbehozatni, tessék a házat megjavít­tatni, uj ablakokat csináltatni, az ajtókat rendbehozatni, mert a rendőrség igy a lakás­ban nem bir boldogulni. Amikor pedig Sehön­wald Imre háztulajdonos a népjóléti minister­hez fordul segítségért ebben az ügyben, mi tör­teink? A pécsi kerületi rendőrség vezetője, dr. Vargha, mint a lakásügyek másodfokú ha­tósága, főbérlői igény megállapítását kéri a rendőrség részére. Kéri ezt az a dr. Vargha kerületi kapitány, akihez a kérvénynek hiva­talból fel kell jutnia. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy dr. Vargha kerü­leti főkapitány, dr. Vargha igénylő, mint fő­bérlő részére kiadta a lakásigazolványt. Egész tömegei vannak az ilyen dolgoknak, de csak röviden akarok a tárggyal foglal­kozni. Hogy a lakáshivatalok ott, ahol a rend­őrség kezeli a lakáshivatali ügyeket, iniWn buzgósággal és lelkiismeretességgel végzik a dolgokat, annak egy nagyon gyönyörű példája a következő: Schön Ferenc, pécsi lakos anyó­sával együtt lakik Pécsett. (Peyer Károly: Elég büntetés az! — Derültség.) A lakás szűk a részére, tehát kétszobás bútorozott lakásra jelenti be igényét. Amikor igényét erre a két­szobás bútorozott szobára bejelentette, meg­tudta ezt a pécsi lakáshivatalnak egy Mészá­ros Zoltán nevű tisztviselője, a lakáshivatal egyik nyomozója. Rögtön beadta igényét a la­káshivatalhoz erre a kétszobás bútorozott la­kásra és a lakáshivatal természetesen azon a címen, hogy Mészáros Zoltánnak nagy a csa­ládja, odaadta Mészárosnak a lakást, De baj történt. Kitudódott, hogy Mészáros Zoltán meglévő lakását bútorral együtt eladta és most be akar menni ebbe a lakásba. Közben azonban valami kis szépséghibát követett el a .lakáshivatalnál, aminek az lett a következmé­nye .hogy Mészáros Zoltánt a rendőrség kötelé­kéből elcsapták, tehát a lakás üresen maradt. Most Schön Ferenc ismét kérte a lakást ^tessék nekem adni, pécsi illetőségű, pécsi születésű va­gyok, igény jogosultságom van Péesett lakásra.

Next

/
Thumbnails
Contents