Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

444 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. vagy főtanácsos minden egyes elébe kerülő szerencsétlen áldozatban, aki lakásügyben ke­resi fel őt, csak gonosztevőt lát, hiszen hozzá van iszokva, hogy állandóan gonosztevők kö­zött forgolódik, azokat kezeli. Amikor tehát a szerencsétlen lakáskereső áldozat odakerül, őt is mint gonosztevőt kezelik ezekben a lakás­hivatalokban. Felszólalásomnak egyedüli célja az, hogy az a borzasztó sok keserűség, amely a lakás­kereső szerencsétlenek lelkében felhalmozó­dott, a népjóléti ministerium s a kormány eré­lyes intézkedésével végre lecsapoltassék. Meg­mondhatjuk egész őszintén, egész nyiltan, hogy a lakáshivatal valóságos vörös malom szerepét játssza. Nagyon sok, a polgári életben addig tisztességes, becsületes magatartást ta­nusitó tisztviselő került az egyes lakáshivata­lokhoz és onnan azután mint megromlot, go­nosz és erkölcstelen lakáshivatali tisztviselő került ki, vagy van még ott. Elnök: A képviselő urat ezért a kifeje­zésért, amelyet általánosságban a tisztviselői karnak egy részére nézve mondott, kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék konkrét adatokkal előjönni, de Magyarország tiszt­viselői karának egyik részéről sem lehet ál­talánosságban igy beszélni. (Helyeslés jobb­felől.) Esztergályos János : Megállapítom ismétel­ten, hogy nagyon sok becsületes, tisztességes tisztviselő, amikor bekerült a lakáshivatalba, megromlott, erkölcstelenné vált. Ezt bizonyí­tani tudom. Mondom, a lakáshivatalnak az volna a kö­telessége, hogy megvédje a szerencsétlen, bajbakerült, lakástalan, nyomorgó embereket. Ezzel szemben nem találjuk ezt a védelmet. Ki kell azonban e helyről őszintén mondanom, hogy maga a népjóléti minister ur s a népjó­léti ministerium a legelőzékeny ebben iparko­dik az okozott sérelmeken segíteni de a nép­jóléti ministernek s a népjóléti ministerium összes < tisztviselőinek minden jóakarata, min­den jószándéka dugába dől, csődöt mond amellett a nagy halom gonoszság mellett, amely az ország különböző részéből panaszként, felülvizsgálati kérelemként a népjóléti minis­ter elé kerül. Épen az a célja ennek a fel­szólalásomnak, — ismételten hangsúlyozom — hogy megszűnjenek a lakáshivataloknál a la­káskeresőkkel szemben azok a gonoszságok, amelyek napjainkban állandóan előfordulnak. (Kabók Lajos: Ebben a hivatalban csak pénz­zel lehet beszélni. Máskép szóba sem állnak senkivel.) Erre nézve röviden a következő adatokat sorolom fel. (Szabó Sándor: Azt hittük, hogy már az interpelláció!) Egy kis türelmet kérek még, képviselő ur. Hogy egy aktuális névvel kezdjem meg a panaszokat, elmondom a következő esetet, Egy kecskeméti > földbirtokos, Héjj as István nevű ur, a tanyáján másfél esztendőn keresztül dol­gozó kovácsot újév éjjelén két órakor, tehát az első órában kidobta az utcára anélkül, hogy másik lakást szerzett volna az illetőnek. A szerencsétlen ember hiába ment a kecskeméti lakáshivatalhoz, hiába jött el ide Budapestre; ma, január 5-én, már az ötödik éjszaka kény­telen ebben az irtózatos fagyban, három pi­ciny gyermekével kint a szabad ég alatt lakni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hiába megy a lakáshivatalhoz. Ugyanakkor pedig Kecske­méten és Budapesten drága, nehéz súlyos pénzért nagyon sokan találnak és kapnak la­kást nap-nap után. (Pikler Emil: Jó hivatal évi január hó 5-én, szomhat&il. ez a sibereknek, akiknek sok pénzük van!) JN agyon érdekes eset a következő is. Töl­téssy jtseia Kelenföldön dolgozik. A kelenföldi gyárat, anoi dolgozott, megvette egy Asbótn uszkár nevű gyárigazgató, akinek a nevet valószínűleg isinerik az urak azon az oldalon. Ennek a gyárigazgatónak első ténykedése az volt, liogy Toltessy Belát, aki abban a gyár­ban művezető voit, a lakásából ki akarta tenni. Toltessy hivatkozott volt főnökeivel kötött megállapodásra és szerződésre, meiy szerint a iakasDói nem tehető ki. Ennek dacára ez az Asbóth Oszkár nevű ur, aki egyébiránt szin­tén fajvédő, akárcsak Hejjas István nevű löld­birtokos, Töltéssy Jtíélát kitette a lakásából. December 2ü-án munkásokat hozatott, szét­szedette a lakást a szerencséden ember felett, kiszedette a falakat, ugy hogy a bútorai tönk­rementek az illetőnek es családjával, gyerme­kével együtt kénytelen volt az, a szerencsetlen a puszta hideg ég alatt eltölteni az éjszakákat. Minthogy pedig a harctéren szerzett sűiyos betegsége kiújult a meghűlés következtében, rövid néhány napra rá ez a szerencsétien Tol­tessy Béla meghalt. Hiába meni ,ez a szeren­csétlen ember a lakáshivatalhoz, hiába futko­sott segítségért és kegyelemért, sehol sem ta­lálkozóit ezzel. A vége az volt, hogy a fajvédő Asbóth Oszkár igazgató ur kegyetlensége miatt el kellett ennek a szerencsétlen embernek pusztulnia. A lakáshivatalnak, mondom, épen az volna a kötelessége, hogy védje a szegénye­ket, a gyámoltalanokat, azokat, akik nem bír­nak magukon segiteni, nem birnak lakást sze­rezni. Itt van egy másik eset — csak távirati stilusban fogom elmondani, — amely szintén azt bizonyitja, hogy micsoda lelkevlenséggei dolgoznak nemcsak itt Budapesten, hanem az ország különböző részein is. Itt van például egy pécsi eset, Szita Flórián tényleges állo­mányú katona esete. Ez az ember 30 esztendeje szolgálja ezt az országot, mint katona; végig­harcolta a háborút, a melle tele van kitünte­tésekkel és mindazt, amit egy legénységi állo­mányban szolgáló katona elérhet, elérte a háború folyamán. Pécsett katonáskodik s ott egy privát házban lakik, annak dacára, hogy a kaszárnyákban van hely. Egy szép napon jön a pécsi lakáshivatal és kilakoltatja Szita Fló­riánt, kidobja a lakásból a szó szoros értelmé­ben, amig ő a szolgálatát teljesiti, s kidobja a buiorait is. Szita Flórián, aki tényleges állo­mányú tiszthelyettes, futkos a pécsi lakáshiva­talhoz segítségért, kegyelemért, de hiába! Az­után feljön Budapestre segítségért, de nincs senki ebben az országban, aki Szita Flóriánnak lakást tudna adni. Ez ugyanakkor történik — ismétlem, — amikor, egynehány adatot majd felsorolok itt, sokkal illetéktelenebb egyének könnyű szerrel — csak a rendőrség jó barátságát kell felhasználni, — lakást sze­reznek Pécsett és az ország különböző re­SZGlfoGÜ De Van itt egy másik nagyon érdekes eset. Azt mondottam hogy ahol szolgabirák és rend­őrök kezelik a lakásügyeket, ezek ezt ember­telen kegyetlenséggel és lelketlenséggel csinál­ják. Ebben m esetben, amelyet röviden elmon­dok, van azonban egy kis humor is, es ezt az esetet a belügyminiszter ur szives ügyeimébe ajánlom. (Rothenstein Mór: Hátat fordít az ellenzéknek! — Erődi-Harrach Tihamér: Nem neki szól ez az interpelláció!) De ez az eset érdekli, mert szolgabiróról van szó. (Erődi­Harrach Tihamér: Csak borzasztó hosszúak

Next

/
Thumbnails
Contents