Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
444 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. vagy főtanácsos minden egyes elébe kerülő szerencsétlen áldozatban, aki lakásügyben keresi fel őt, csak gonosztevőt lát, hiszen hozzá van iszokva, hogy állandóan gonosztevők között forgolódik, azokat kezeli. Amikor tehát a szerencsétlen lakáskereső áldozat odakerül, őt is mint gonosztevőt kezelik ezekben a lakáshivatalokban. Felszólalásomnak egyedüli célja az, hogy az a borzasztó sok keserűség, amely a lakáskereső szerencsétlenek lelkében felhalmozódott, a népjóléti ministerium s a kormány erélyes intézkedésével végre lecsapoltassék. Megmondhatjuk egész őszintén, egész nyiltan, hogy a lakáshivatal valóságos vörös malom szerepét játssza. Nagyon sok, a polgári életben addig tisztességes, becsületes magatartást tanusitó tisztviselő került az egyes lakáshivatalokhoz és onnan azután mint megromlot, gonosz és erkölcstelen lakáshivatali tisztviselő került ki, vagy van még ott. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért, amelyet általánosságban a tisztviselői karnak egy részére nézve mondott, kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék konkrét adatokkal előjönni, de Magyarország tisztviselői karának egyik részéről sem lehet általánosságban igy beszélni. (Helyeslés jobbfelől.) Esztergályos János : Megállapítom ismételten, hogy nagyon sok becsületes, tisztességes tisztviselő, amikor bekerült a lakáshivatalba, megromlott, erkölcstelenné vált. Ezt bizonyítani tudom. Mondom, a lakáshivatalnak az volna a kötelessége, hogy megvédje a szerencsétlen, bajbakerült, lakástalan, nyomorgó embereket. Ezzel szemben nem találjuk ezt a védelmet. Ki kell azonban e helyről őszintén mondanom, hogy maga a népjóléti minister ur s a népjóléti ministerium a legelőzékeny ebben iparkodik az okozott sérelmeken segíteni de a népjóléti ministernek s a népjóléti ministerium összes < tisztviselőinek minden jóakarata, minden jószándéka dugába dől, csődöt mond amellett a nagy halom gonoszság mellett, amely az ország különböző részéből panaszként, felülvizsgálati kérelemként a népjóléti minister elé kerül. Épen az a célja ennek a felszólalásomnak, — ismételten hangsúlyozom — hogy megszűnjenek a lakáshivataloknál a lakáskeresőkkel szemben azok a gonoszságok, amelyek napjainkban állandóan előfordulnak. (Kabók Lajos: Ebben a hivatalban csak pénzzel lehet beszélni. Máskép szóba sem állnak senkivel.) Erre nézve röviden a következő adatokat sorolom fel. (Szabó Sándor: Azt hittük, hogy már az interpelláció!) Egy kis türelmet kérek még, képviselő ur. Hogy egy aktuális névvel kezdjem meg a panaszokat, elmondom a következő esetet, Egy kecskeméti > földbirtokos, Héjj as István nevű ur, a tanyáján másfél esztendőn keresztül dolgozó kovácsot újév éjjelén két órakor, tehát az első órában kidobta az utcára anélkül, hogy másik lakást szerzett volna az illetőnek. A szerencsétlen ember hiába ment a kecskeméti lakáshivatalhoz, hiába jött el ide Budapestre; ma, január 5-én, már az ötödik éjszaka kénytelen ebben az irtózatos fagyban, három piciny gyermekével kint a szabad ég alatt lakni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hiába megy a lakáshivatalhoz. Ugyanakkor pedig Kecskeméten és Budapesten drága, nehéz súlyos pénzért nagyon sokan találnak és kapnak lakást nap-nap után. (Pikler Emil: Jó hivatal évi január hó 5-én, szomhat&il. ez a sibereknek, akiknek sok pénzük van!) JN agyon érdekes eset a következő is. Töltéssy jtseia Kelenföldön dolgozik. A kelenföldi gyárat, anoi dolgozott, megvette egy Asbótn uszkár nevű gyárigazgató, akinek a nevet valószínűleg isinerik az urak azon az oldalon. Ennek a gyárigazgatónak első ténykedése az volt, liogy Toltessy Belát, aki abban a gyárban művezető voit, a lakásából ki akarta tenni. Toltessy hivatkozott volt főnökeivel kötött megállapodásra és szerződésre, meiy szerint a iakasDói nem tehető ki. Ennek dacára ez az Asbóth Oszkár nevű ur, aki egyébiránt szintén fajvédő, akárcsak Hejjas István nevű löldbirtokos, Töltéssy Jtíélát kitette a lakásából. December 2ü-án munkásokat hozatott, szétszedette a lakást a szerencséden ember felett, kiszedette a falakat, ugy hogy a bútorai tönkrementek az illetőnek es családjával, gyermekével együtt kénytelen volt az, a szerencsetlen a puszta hideg ég alatt eltölteni az éjszakákat. Minthogy pedig a harctéren szerzett sűiyos betegsége kiújult a meghűlés következtében, rövid néhány napra rá ez a szerencsétien Toltessy Béla meghalt. Hiába meni ,ez a szerencsétlen ember a lakáshivatalhoz, hiába futkosott segítségért és kegyelemért, sehol sem találkozóit ezzel. A vége az volt, hogy a fajvédő Asbóth Oszkár igazgató ur kegyetlensége miatt el kellett ennek a szerencsétlen embernek pusztulnia. A lakáshivatalnak, mondom, épen az volna a kötelessége, hogy védje a szegényeket, a gyámoltalanokat, azokat, akik nem bírnak magukon segiteni, nem birnak lakást szerezni. Itt van egy másik eset — csak távirati stilusban fogom elmondani, — amely szintén azt bizonyitja, hogy micsoda lelkevlenséggei dolgoznak nemcsak itt Budapesten, hanem az ország különböző részein is. Itt van például egy pécsi eset, Szita Flórián tényleges állományú katona esete. Ez az ember 30 esztendeje szolgálja ezt az országot, mint katona; végigharcolta a háborút, a melle tele van kitüntetésekkel és mindazt, amit egy legénységi állományban szolgáló katona elérhet, elérte a háború folyamán. Pécsett katonáskodik s ott egy privát házban lakik, annak dacára, hogy a kaszárnyákban van hely. Egy szép napon jön a pécsi lakáshivatal és kilakoltatja Szita Flóriánt, kidobja a lakásból a szó szoros értelmében, amig ő a szolgálatát teljesiti, s kidobja a buiorait is. Szita Flórián, aki tényleges állományú tiszthelyettes, futkos a pécsi lakáshivatalhoz segítségért, kegyelemért, de hiába! Azután feljön Budapestre segítségért, de nincs senki ebben az országban, aki Szita Flóriánnak lakást tudna adni. Ez ugyanakkor történik — ismétlem, — amikor, egynehány adatot majd felsorolok itt, sokkal illetéktelenebb egyének könnyű szerrel — csak a rendőrség jó barátságát kell felhasználni, — lakást szereznek Pécsett és az ország különböző reSZGlfoGÜ De Van itt egy másik nagyon érdekes eset. Azt mondottam hogy ahol szolgabirák és rendőrök kezelik a lakásügyeket, ezek ezt embertelen kegyetlenséggel és lelketlenséggel csinálják. Ebben m esetben, amelyet röviden elmondok, van azonban egy kis humor is, es ezt az esetet a belügyminiszter ur szives ügyeimébe ajánlom. (Rothenstein Mór: Hátat fordít az ellenzéknek! — Erődi-Harrach Tihamér: Nem neki szól ez az interpelláció!) De ez az eset érdekli, mert szolgabiróról van szó. (ErődiHarrach Tihamér: Csak borzasztó hosszúak
