Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

434 A nemzetgyűlés 217. ülése 192à. szén jól tudjuk, hogy annak idején többször kimondta a magyar törvényhozás, hogy: Hungária est regnum independens, de az eredmény mégis mindig az volt, hogy bár a törvény szerint mindenesetre függetlenek, szuverének voltunk, azonban a saját dolgainkban sem intézkedhettünk. Ezért előterjesztem az interpellációmat abban a reményben, hogy a nemzetgyűlésnek talán mégis módjában íesz az illetékes faktoroktól felvilágosítást kapni. A pénzügyminister ur részéről állandóan azt tapasztaljuk, hogy arra hivatkozik, hogy nálunk is minden ugy fog történni, mint ahogy Ausztriában történt. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést ilyen módon elintézni nem lebet, mert a mi viszonyaink nagyon is különböznek Ausztria viszonyaitól, lévén Magyarország mezőgazdasági állam, Ausztria pedig ipari állam. De még egy szempont van: A közélelmezési minister ur és a pénzügyminister ur többször hangoztatta, hogy kormány programúinak tekinthetjük azt, hogy a kormány a kiviteli illetékek fokozatos leépítésén dolgozik. Én, aki ezt a kérdést figyelemmel kisértem osztrák vonatkozásban, azt találtam, hogy Ausztriában épen ellenkezőleg arra van kényszertörvény, hogy a kiviteli illetékeket fokozni kell és a kiviteli illetékek alá vonható cikkek számát szaporítani kell és az egyik fő kiviteli nyersverményt külön elbánás alá kell vonni. Azt hiszem, hogy ezek olyan kérdések, amelyek a magyar mezőgazdaság szempontjából mindnesetre figyelmet érdemelnek. Én azonban nem érzem itt hivatottnak magamat arra, hogy egyelőre ennek a kérdésnek mélyébe behatoljak és ezt a kérdést hosszasabban pertraktáljam. Azt hiszem, helyesebben járok el, ha interpellációmat felolvasom. Interpellációm a kereskedelemügyi ministerhez a következő (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a felveendő külföldi kölcsön biztosítékául a vámjövedék nyers bevételeinek lekötése terveztetik, hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlést arról tájékoztatni, hogy 1. mekkora aranykoronában van számítva az az összeg, amely vámbevételként a tárgyalásoknál alapul vétetett ós van-e szó a vámtételek kötelező emeléséről; 2. milyen szerepe lenne az állam szempontjából a kiviteli vámoknak vagy illetékeknek; 3. a tervezet szerint — de facto — milyen jogköre lesz a magyar államnak a vámpolitika irányának megállapításánál?« Elnök: Azi interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik! Perlaki György jegyző : Kupert Eezső ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Felkiáltások jobb felől: Megadjuk! Megadjuk!) Elnök: Kérdeni, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy Rupert képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa elf (igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Esztergályos János! Esztergályos János: T, Nemzetgyűlés! Miután a belügyminister ur helytelen, téves és a tényeknek meg nem felelő jelentés alapján Stengl Ervin pécsi droguista adófizető polg'árt az ország területéről kiutasította, igy mai interpellációm ebben a kérdésben tárgytalanná vált és azért attól egyelőre el is állok. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció töröltetett. :. évi január hó o-én, szombaton. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Egy interpellációt irtam be az interpellációs-könyvbe december 15-én. 277 interpelláció hangzott el már eddig másfél esztendő alatt a nemzetgyűlésben, amelyekre az igen t. minister urak választ nem adtak. Beírtam egy interpellációt és ezt az a különös nagy szerencse érte, hogy dacára annak, hogy közbejött akadályok miatt nem tudtam elmondani, mégis választ kaptam rá. (Farkas István: Ez is magyar specialitás!) Gondolkoztam rajta, hogy mi ennek a nagy figyelemnek és ennek a nagy kitüntető szerencsének az oka és amikor az igen t. minister ur válaszát végigolvastam nyomtatásban, még jobban megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy ezt az interpellációt minden körülmények között el kell mondanom. Akkor interpellációmat olyan akadályok miatt nem mondottam el, amelyek engem valósággal megakasztottak a megjelenésben, de minthogy az igen t. népjóléti minister ur elébe vágott a dolgoknak s az el nem hangzott interpellációra adott választ s ebben a válaszában két mondatban azt állítja, hogy nem igaz az, amit én interpelláció tárgyává akartam tenni és el akartam mondani, most kénytelen vagyok az interpellációt mégis elmondani s ugy az igen t. minister urnák, az összkorniánynak, mint különösen az igen t. ministerelnök urnák nagybecsű figyelmébe ajánlani. Mit mond beszédében Vass József népjóléti minister ur ? Azt mondja többek között (olvassa): »Az nem lehetetlen, hogy a Károlyi-kormány utolsó kormánya ezt a kérdést — tudniillik az egyetemi tanári kinevezés kérdését — tárgyalta, valamint félfüllel magam is hallottam arról, hogy szerette volna likvidálni ezeket a kérdéseket, de ez nem a tanácsköztársaság kormánya volt, amint én hallottam, hanem Károlyi elnök legutolsó kormányának legutolsó ministertanácsa. Hogy ezt azntán befejezték-e, azt nem tudom. Szóval én nem tudok róla. Azzal megvádolni akarni, hogy engem — tegyük fel, hogy igy történt — a tanácsköztársaság kormánya, vagy pedig a Károlyi elnöklete alatt volt legutolsó kormánya tényleg ki akart nevezni egyetemi tanárrá, ki akart, amiről én nem tudok, mondom, ezzel engem megvádolni, vagy emiatt a- kormányt molesztálni, hogy erre adjon választ,« — Fábián Béla nem tudta már türtőztetni becsületes lelkét és ez kitört belőle, azt kiáltotta közbe: »szokásos rágalmazás.« Vass József minister ur tovább folytatta — »a személyi antagonizmus vagy személyi piszkolódás szintjére tartozó kérdés. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Beszédjének bevezető részében Erődi-Harrach Tihamér képviselőtársam nem tudta már türtőztetni lelkében ezt a felháborodást, amit az ő kormánypárti szivében ez felkeltett és közbekiáltotta: »Ez a megszokott rágalmazás!« Mintogy itt két képviselőtársam részéről is a rágalmazás vádja ért és minthogy a minister ur maga is két alkalommal beszédében azt mondotta, hogy nem igaz az, hogy ő erről tudott volna, és hogy őt kinevezték volna, kénytelen vagyok álláspontom és igazságom teljes tudatában okmányilag igazolni, hogy teljesen igazakat mondottam. Az egyetemi tanári kinevezést mindig a kultuszminist er vagy pedig a vallásministerium végzi. Aban az időben elvágták a két ministeriumot: volt kultuszministerium és volt