Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. illése 1924 vallásmlnisterium. Amit az igen t. minister ur elmondott az előterjesztés megírására vonatkozólag, az téliesen megfelel a valóságnak. Azonban azt is kétségbe vonta, hogy a kinevezés ténye megtörtént. Ezzel szemben azonban az érdekeltek összenőttek és egy ténymegállapítást vettek fel, amelyben szórói-szóra és betürőlbetüre, tanuk megnevezésével el van mondva : hogyan történt ennek az egyetemi tanári katedrának a betöltése. Abban el van mondva az, hogy a minister ur érdemeket szerzett erre az állásra, — mert hiszen ugyebár a Károlyi-kormány sem nevezett ki érdemek nélkül egyetemi tanárokat és egyetemi tanszékeket nem ajándékozott, legkevésbé tehető fel ez akár Kunfiról, akár Vass Jánosról, hiszen mindnyájunknak emlékezetébe eseng Kunfi beszéde, amelyet november 16-án mondott el a képviselőházban, amikor a legkifejezettebben azt mondotta, hogy az egyes poziciókba olyan forradalmi lelkű embereket neveztek ki, akik a forradalom szellemét állásaikba beviszik s akik ezt a forradalmi magatartást tényékké fogják változtatni. (Egy hang jobbfelől: Akkor még nem. volt forradalom!) A beszéd különben szó szerint benne van a »Bujdosó magyarok« című könyvben, Tormay Cecil könyvében. (Nagy Ernő: Szeretem a hajnalt!) A minister ur magatartása attól kezdődik, amikor 1919-ben az akkori vallásügyi minister urat elkísérte Bécsbe a Valfro di Bonzo pápai nunciusnál tett látogatás alkalmával és őt az^ útban a nunciusnál tartott látoaratás alkalmával nagyban támogatta Vass József minister ur. Ott a látogatás után és az ott elért eredmények hatása alatt az akkori Vass János minister ur kijelentette dr. Nóvák István, Csiszárik János, Kisfalud}

7

" Kálmán ministen! tanácsos, dr. Kertay Károly ministeri tanácsos és Persian Ádám kormánybiztos előtt, hogy most már ki fogja feltétlenül őt nevezni egyetemi tanárnak. Hazaérkeztek, azonban akkor itt már nagyon el voltak mérgesedve az állapotok, közeledett az utolsó ministertanáes ülése. A minister urat, akit Vix ezredes ur parancsa, amelyben felszólította őket, hogy a francia kívánságokat teljesítsék, a tényleirási jegyzőkönyv szerint annyira meglepte, hogy ő meg is feledkezett arról az Ígéretéről, amelyet Bécsben a nuncius őeminenciájánál tett, hogy ő neki Vass József minister urat ki kell neveznie egyetemi tanárrá és ebben az ideges állapotban azt mondta, hogy az ő szenzibilis egyéniségével gondolt az ország megcsonkítására, és arra a sok nyomorúságra és szenvedésre, ami be fog következni, ha majd őket a szocialista kormányzat fogja felváltani, és ebben a lelki konfliktusában abszolúte nem törődött ilyen apró személyi ügyekkel, hogy egyetemi tanárrá kit nevez ki. Ebben az állapotában kereste fel őt a ministeriumban Vass József jelenlegi minister ur, aki őt valósággal sarokba állította és követelte tőle, hogy nyilatkozzék, mi lesz az ő egyetemi tanári kinevezésével. Erre ő azt mondotta a tényleirási jegyzőkönyv hiteles adatai szerint, hogy ő erről megfeledkezett és most már az utolsó pillanatban nem is lehet gondolni arra, hogy ez a kinevezés megtörténhessék. Ugyanis egy egyetemi tanári kinevezéshez az életrajzi adatokat be kell diktálni, az érdemeket és irodalmi munkásságot is fel kell tüntetni és egy curiculum vitaet kell készíteni, szóval egy nagy előadói ivet kell az elnöki osztályban elkészíteni, amely sokszor órákat vesz igénybe, hiszen «gyetemi tanárokká csak nagy munkásság után, 20—30 évi január hó 5-én, szombaton. 435 j könyv megírása után szokták kinevezni az embereket. — (Kováts-Nagy Sándor: A képviselő ur hány^kötettel közeledett hozzál) A népjóléti minister ur azonban nem jött zavarba, hanem azt mondta, hogy hajlandó Ő maga megirni az előterjesztést az összes díszítő jelzőkkel, epitetom ornánszokkal együtt. Be is ment az elnöki osztályba és saját maga megfogalmazta az elnöki előterjesztést, amelyet Vass János vallásügyi minister ur a ministertanáes elé vitt. A ministertanáes az előterjesztést letárgyalta és el is fogadta. Itt van nálam a ministertanáes hitelesített jegyzőkönyvi kivonata, amelynek legalább ezt a pontját bátor leszek betüről-betüre felolvasni. Az előterjesztést, mint mondottam, a ministertanácsban minden ellenvetés nélkül elfogadták. Érdekesnek találom megjegyezni, hogy bár el lehet gondolni, hogy akkor a Károlyi-kormány ministerei is elég izgatott állapotban voltak, mégis tudtak a személyek között különbséget tenni, mert például az ő kinevezését elfogadták, holott Baneth Sándornak ministeri tanácsossá való kinevezését, aki a feldúlt otthonok országos bizottságának volt az elnöke, a megelőző pontban elutasitották. Ezután az történt, hogy a minister aláirta a ministertanáesi határozatot, melynek meghozatalánál különben a köztársaság elnöke gróf Károlyi Mihály is jelen volt, a tiszt ázatot azonban nem irták alá az elnöki osztályban, ahol a minister ur megjelent és kérte Persian Ádám kormánybiztost, hogy miután Vass János minister; ur kijelentette, hogy nem megy többé be hivatalába és ministeri funkcióját nem hajlandó tovább teljesíteni, ő — Persian — kiadványozza a kinevezést. Persian Ádám kormánybiztos, minthogy nem volt rá hatásköre, hogy ministeri darabokat is kiadhasson, ezt megtagadta tőle. Az akkori tényezők állitása szerint azonban ezt a kinevezési okmányt is aláirtak még, pedig aláirta maga a minister és el is juttatták az érdekelthez. Á ministertanácsot, amelyen az ügyet tárgyalták, 1919 március 21-én tartották. A ministertanácson a jegyzőkönyv szerint jelen volt dr. Berinkey Dénes ministerelnök, mint elnök. Károlyi Mihály gróf köztársasági elnök, Nagy Vince belügyminister, Szende Pál pénzügyminister. Garami Ernő kereskedelemügyi minister. Búza Barna földmivelésügyi minister, Vass János vallásügyi minister, Kunffi Zsigmond közoktatásügyig minister, Juhász-Nagy Sándor igazságügyi államtitkár, Böhm Vilmos haclügyminister, n Pel dl Gyula népjóléti minister, Baloghy Ernő, Szabó István, Szabó Orest, Junker János tárcanélküli ministerek, Jászi Oszkár külügyminister, Harrer Ferenc megbízott minister, követ, Hock János a Nemzeti Tanács elnöke. A jegyzőkönyvet vezette Simonyi Henry ministeri osztálytanácsos. Ennek a jegyzőkönyvnek a 66. pontja rendelkezik a kinevezés lényéről amikor szórólszóra a következőket mondja (olvassa) : »Vass József budapesti lakos a hittudományi karra egyetemi tanárnak kineveztetik.« Ez a minisztertanácsi jegyzőkönyv eredetiben az igeíi t. kormányelnök urnák és az összes minister uraknak betekintésre rendelkezésére áll (Derültség jobbfelől.) és megállapíthatják belőle, hogy az amit felolvastam, szórói-szóra igy történt. (Zaj a jobboldalon.) Kénytelen vagyok azonban mégis szavaim igazsága mellett tanúul hivni fel az akkori idők egy igen jelentős síi-