Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. rendet helyreállítsa. A ministerelnök ur és a belügymin ister ur is tett már ilyen kijelentéseket. Már több izben tettek Ígéreteket erre. Hallottuk, hogy nemcsak a szélsőbaloldali, hanem a szélsőjobboldali kilengéseket is meg fogják akadályozni. Fenyegetőztek azzal, hogy a szélsőjobboldali sajtót meg fogják rendszabályozni, ha azok nem térnek jobb útra. (Gr. Széchenyi Viktor: Ha rendetlenkednek!) Ugy tudom, a szubvenciót is megvonta a kormány a külvilág kedvéért ezektől a lapoktól. Amikor itt Gömbös képviselő ur a deklaráció felolvasása után szót kért és komoly arccal tiltakozott az ellen, hogy a szociáldemokraták őt beszédjében terrorizmussal meg akarják akadályozni, valószínűleg nem volt senki sem az igen t. nemzetgyűlésben,.. . (Kováts-Nagy Sándor : A példa mutatja, hogy terrorizáltak!) ...aki akár a ministerelnök beszédéban, akár Gömbös képviselő ur nyilatkozatáben nem igazán komoly dolgot vélt látni. Én azonban, aki tudom azt, hogy ezt azért nem lehetett igen komolyan venni, mert a kormány és Gömbösek közt még mindig szoros konnexus áll fenn, ezekben a kijelentésekben, bármilyen ünnepélyesen tétettek itt meg, nem bírtam hinni. Tudomásom van arról, hogy a Nép és a Szózat saját nyomdájában, a »Stádium-könyvnyomda« azóta mióta pénzbeli szubvenciót nem kap, az államtól kap munkát. Elvonták az Államnyomdából a munkát, hogy azt a Stádium-nyomdában állithassák elő. Pl. a posta-csekk befizetőlapokat és egyéb munkákat már nem az Államnyomdában, hanem a Stádium-nyomdában készítik. (Kuna P, András: Iparpártolás!) Most kérdem, mi ez? Az a kormány, amely itt a nemzetgyűlésben olyan erélyesen mutatja a fellépését a szélsőjobb ellen, Gömbösek ellen, anyagiakban támogatja azt a vállalatot, amelynek nyomdáját a kormányzó ur is megszerencséltette látogatásával. (KovátsNagy-Sándor: Az is baj? — Egy hang jobb felől: Ezt már elmondták egyszer! — Kováts-NagySándor: Többször is elmondták!) Azt a nyomdát, a Szózatot és Népet maga a kormány támogatja. (Kováts-Nagy Sándor: Nem a Szózatot és nem A Népet, hanem a Stádiumot !) Amikor tehát én azt mondottam Gömbös képviselő ur beszéde alatt, hogy az egész csak komédia, akkor én csak igazat mondtam. (Kováts-Nagy Sándor: Nem volt szép egy kormányzói látogatásra azt mondani, hogy komédia!) Egyáltalában azt tapasztaljuk, hogy mikor a kormány feje, Bethlen gróf idehaza van és a nemzetgyűlésen, vagy akár más gyűlésen beszél, akkor ő a demokrácia embere, azért, hogy ha külföldre megy, tényleg elhigyjék neki, hogy igazán nagyon szép beszédeket mond ő otthon a demokrácia lobogója alatt. De ha azok a külföldiek itt látnák, hogy az a demokrácia Magyarországon hogyan néz ki, valószinüleg egészen más fogadtatásban részesülne a magyar ministerelnök mindakkor mindig, valahányszor a külföldi nagy városokat látogatja. Mit követel a szociáldemokrata párt itt a nemzetgyűlésen a kormánytól? Azt kívánja, bogy most, amikor a háború és a forradalmak utáni ötödik évben vagyunk, végrevalahára talán elérkezettnek tartsa annak idejét, hogy az ellenforradalmi vívmányok likvidálását határozza el. Mert amíg emigráció van, amig azok a berendezések fennállanak, amelyekre akkor, majdnem öt évvel ezelőtt szüksége volt, mondjuk, annak az uj irányzatnak, amely bekövetkezett; ámig ennek a korszaknak ötödik évében a kormányhatalomnak ezekre a berendezésekre még szüksége van, mindaddig ezzel csak azt bizonyítja, hogy még nagyon inog alatta a talaj; mert erőszakkal, szuronyokévi január hó 5-én, szombaton. 425 kai lehet egy átmeneti időben kormányozni és talán szükséges is, de ez nem lehet valamely államnak, valamely rendszernek állandó berendezése, Nem én vagyok az első és nemcsak ezen az oldalon vagyunk azok, akik azt mondják, hogy szuronyokkal nem lehet állandóan a hatalmat gyakorolni és a hatalommal élni. Ha ez igy van, miért ne volna lehetséges, hogy közelednék a kormány a túloldallal együtt ahhoz az állásponthoz, hogy kezdjük meg a likvidálást? Hiszen más országokban is volt forradalom és nemcsak most, a legutóbbi háború után, de mindig azt kell látnunk, hogy akárhogyan történnek az összeütközések, akárhogyan haragusznak egymásra a felek, akármennyire térnek el a felfogások, akármilyen hosszú ideig tart egy háború, a vége mégis csak az kell hogy legyen, hogy a kibékülés következzék, mert állandó háborúskodásban, állandó forradalmakban nem tudnak az emberek megélni. Az események összes következményein még legkevésbé sem vagyunk túl, azokon a következményeken, amelyeket a háború és a forradalmak előidéztek, nemcsak itt ebben az országban, hanem egészen bizonyos, hogy egész Európában. Hiszen azokat a gyermekeket, akik a háború ideje alatt jöttek a világra, nem lehetett a háború alatt sem és még ma sem ugy táplálni, mint ahogyan szükséges volna, ezek a következmények tehát a jövő generációkban még mutatkozni, még jelentkezni fognak. Nem lehet tehát megérteni józan ésszel, hogy miért tartják fenn ezeket^ a kivételes állapotokat, ezeket a berendezkedéseket, amelyek háborús időkben, forradalmi időkben megállhatják a helyüket, de nem olyan időkben, mint pl. 5 évvel a háború és a forradalmak után, amikor már talán szükség volna arra is, hogy ne csak azon tűnődjünk vagy azon törjük a fejünket, — már nem az ellenzék, hanem a kormányzópárt — hogy miként lehet a kivételes hatalommal ugy élni, hogy visszafojtsuk azokat a véleményeket, azokat a felfogásokat, amelyek az ellenzéki oldalon nyilvánulnak meg. Talán jó volna egy kissé a kultúrára is, a tanulásvágyak kielégítésére is gondolni és ha a túlsó oldalon erre gondolnának, de elsősorban a kormány erre gondolna, akkor talán mégis itt volna már az ideje annak, hogy az az irány, amelyet odaát követnek, megváltoztassák. Igaz, hogy egyik legutóbbi ülésen Huszár Károly t. képviselőtársam, aki a Ház egyik alelnöke, azt mondta, hogy kellene már a szociális feladatokról is gondoskodni. De az nem elég, ha egy beszéd keretében hallunk ilyesmit. Ha Huszár Károly igen t. képviselőtársam ugy véli, hogy erre szükség volna, — mint ahogy szükség van — akkor ő, aki a kormányt támogató párthoz tartozik — más különben nem lehetne alelnök ebben a Házban — miért nem igyekszik arra, hogy abban a pártban, ahol neki olyan nagy befolyása van, az ő felfogásának érvényt szerezzen és kimutassa, hogy az, amit ő mond, nem csak elméletben van meg, hanem nála meg van a gyakorlatban is.ü Azonban mindig másként beszélnek az igen t. jobboldali képviselő urak vagy kormányférfiak és másként eselekesznek. Ha mi ezekről a dolgokról beszélünk, mit látunk? Például Kéthly Anna t. képviselőtársam beszéde alkalmából Hoyos gróf, a »nichts verzeihen, nichts vergessen« embere, egy közbeszólás alakjában azt mondta, hogy már unom azt, hogy mindig egy és ugyanazt mondják. Hogy ne mondhassuk mindig ugyanazt, hogy ne panaszolhassuk el ezeket a dolgokat mindig, tessék intézkedni, tessék ezeken a bajokon segiteni és akkor a panaszok el fognak némulni. De mindaddig, amig mi hiába beszé59*