Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

426 A nemzetgyűlés 2-17. ülése 1924. évi január hó 5-én, szombaton. lünk, amig mi meggyőződésünket itt elmondjuk anélkül, hogy erre közeledés történnék, csak természetesnek fogják találni, hogy amikor erre alkalom nyílik, mi ezeket a panaszokat mindig el fogjuk mondani. Ha igaz az, hogy a kormányhatalom és a kormányt támogató pártok érzik magukban azt, hogy ők a helyzet urai, akkor erre azt kell mondanom, hogy az erős akkor lesz igazán naggyá és nemeslelküvé, ha embertársainak megbocsát. Mutassák meg egyszer, hogy elismerik azt, hogy minden ember követhet el hibát és ha a múltban tényleg történtek is a mi oldalunkon, mondjuk, hibák, — nincs mit tagadni — ez nem mentheti a mostani kormányrendszert abban, hogy mert hibák történtek, mi most tetézzük ezeket a hibákat azzal, hogy megmutatjuk, hogy mi még nagyobb hibákat tudunk elkövetni, mint amilyenek a múltban történtek. Nézzük, hogy a kormány hogyan és miként kívánja kimutatni azt, miképen akar a konszolidáció felé törekedni és vizsgáljuk azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket igen nagy számban terjesztenek a nemzetgyűlés elé, de amelyek tárgyalásra nem kerülnek. Hiszen mindig az indemnitási javaslat van itt és miutáo az ellenzéknek más alkalma alig van véleményét elmondani, mint csak ha az indemnitási vitába kapcsolódik be, természetes, hogy ezt az alkalmat ragadja meg, hogy elmondja mindazokat a sérelmeket, amelyeket észlel. Amikor pedig az indemnitási vita véget ér, amikor ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadja a mindenkori többség, akkor szünet következik, azután megint tartunk pár ülést, kisebb, kevésbbé fontos törvényjavaslatokat elintézünk, megint szünet és megint indemnitási vita. így látjuk ezt azóta, amióta a szociáldemokrata párt ebben a nemzetgyűlésben képviselve van. Nézzük csak egy kissé, milyenek azok a törvényjavaslatok, amelyeket itt a kormány, elsősorban az igazságügyminister és a belügyminister, eddig beterjesztettek. Az ellenzék azt követeli, hogy itt volna az ideje annak, hogy a kivételes hatalom alapján életbeléptetett rendeleteket hatályon kivül helyezzék. A kormány egyes ministerei jönnek is ide javaslatokkal, amelyek azt mutatják, hogy a kormány hajlandó ezeket a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket hatályon kivül helyezni, de csak ugy, ha törvénybe iktatjuk még súlyosabb feltételek mellett, mint ahogy azokban a rendeletekben található. Az igazságügyminister ur bemutatott egy törvényjavaslatot, amely a büntetőtörvényhez egy novella és amelyet igaz, hogy csak ma kaptunk kézhez, de amelynek tartalmát már ismertük. Erről a novelláról és az igen t. igazságügyminister a Neues Pester Journal karácsonyi számában dr. König Vilmos udvari tanácsos tollából igen érdekes cikk jelent meg. Ebben a cikkben dr. König Vilmos többek között a következőket mondja (olvassa) : »Most, amikor ahhoz az eszméhez közeledünk, hogy rendezett állami és társadalmi életre van szükségünk, most állami érdek lenne, ha az igazságszolgáltatás egy jogász kezébe kerülne. A mostani igazságügyministerünk inkább politikus, mint jogász. Azok a nehéz problémák pedig, amelyek megoldásra várnak, olyan egyéniségeket igényelnek, aki tudományos képességeinek már tanújelét adta.« Fejtegeti a cikkiró továbbá azt, hogy Nagy Emil igazságügyminister ur nem az az egyéniség, akire szükség volna, amit különösen azzal bizonyít, hogy a bírákat jutalmazni akarta. Tudjuk, hogy ezt az insziunációt a magyar birák visszautasították. Azt mondja a cikkiró továbbá, hogy különösen azzal is bebizonyította az igazságügyminister ur, hogy nem a helyes ministeri fotelben ül, hogy előszeretettel külön pénzügyi utón kivan járni és bebizonyította végre az által is, hogy beterjesztette a Btkv-höz egy novellát, amellyel teljesen elárulta hozzá nem értést. A cikkiró fejtegeti azt, hogy tévednek azok a birák, akik azt hiszik, hogy a törvény szigorú alkalmazásával, hogy súlyos Ítéletekkel érhetik el azt, hogy a bűnösök jobb útra térhessenek. Rámutat arra, hogy Ferenc József idején a királysértések címén hozott ítéletek épen az enyheségükkel oly jó hatással voltak az elitéltekre, hogy ezek más felfogásra juthattak. És mit látunk ma? Azt, hogy ha kormányzósértésről van szó, amig a múltban egy vagy- kétheti szabadságvesztésre ítélték az illetőket hasonló esetben, ma ugyanannyi évet kapnak büntetésül, mint azelőtt hetet. Tudni kell azt, — és dr. König Vilmos udvari tanácsos is azt mondja •—, hogy hogyan is történnek a király- vagy a kormányzósértések? Mindenki tudja azt, hogy tudatosan ilyen sértést nem követ el senki. Nem tudja pláne az a primitívebb intelligenciájú ember, hogy ha ilyesmit mond, azzal megsértette a kormányzó urat. Vagy pedig, ha intelligensebb ember követi el a sértést, akkor nincs normális állapotban, hanem egy pillanalnyi felháborodásban, vagy talán nem tudom, emelkedett hangulatban teszi ezt. (Derültség.) A nép azt mondja, hogy illuminait állapotban. Hát ha valaki ilyen sértést követ, azt két és három évre kell elitélni ? Ha ilyesmi miatt az illető egy életre szóló börtönt kap, azt hiszik az urak és azt hiszi a Bethlenkormány, hogy azok az emberek ott ineg fognak javulni ? Nem. Inkább a legnagyobb elkeseredést viszik a lelkükben magukkal és amikor megint szabad levegőt szívhatnak, akkor esetleg bosszút forralnak és terveznek. Nemcsak én mondom ezt, hanem egy olyan tekintély is, mint dr. König Vilmos. Az igazságügyminister ur résztvett az egységesnárt legutóbbi vacsoráján is és ugy látszik, hogy nem igen bírja türtőztetni magát, hát ott is mondott egy beszédet. Én .persze ezt a beszédet csak abból ösmerem, amit róla a lapok közöltek. De miután nem cáfolták meg, azt kell hinnem, hogy ugy történt a felszólalás, amint azt a lapok közölték. E felszólalásban többek között az van, hogy itt az ideje, hogy erőt és öklöt kell mutatni — nem a gonosztevőkkel szemben, hanem a nemzetgyűlésen. A nemzetgyűlésen akarja az igazságügyminister az erejét és öklét mutatni és pedig azáltal, hogy a házszabályrevizióval jön. Megint egy előterjesztés. Igaz, hogy ez már régi vesszőparipája az igazságügyminister urnák és igaz az is, hogy a minister elnök ur volt az, aki ottan kijelentette, hogy nem tartja az időt alkalmasnak arra, hogy evvel a revízióval lehessen jönni. Az igazságügyminiszter törvényjavaslatában, amely már a kezünk között van, eddig még csak egypár szakasznak néztem utána, de látom belőlük, hogy ezek oly rettenetesek, már ezek oly szigorítást jelentenek a mostani helyzettel szemben, hogy ebből a javaslatból nem lehet azt kivenni, hogy a konszolidáció felé haladunk. A csongrádi eset után nem volt arra szükség, hogy^ az ekrazitosok részére ujabb törvényjavaslattal jöjjünk. A fenálló törvények elég szigorúan büntetik vagy büntethetik a gonosztevőket, ha alkalmazzák ezeket a szakaszokat, amelyek ezidöszerint életben vannak. Hiába van törvény és törvényjavaslat, ha akkor, amikor a dolog történik, amikor ilyen gyilkosságot elkövetnek, a gyilkosokkal szemben ezeket a szakaszokat nem alkalmazzák. Amikor azt látom, hogy a büntetés nem következik be,