Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

420 A nemzetgyűlés 217. ülése 192Í Mihelyt lehetséges lesz! Háromnegyed év után!) Tessék türelemmel lenni. Egy embert, akit mint tanut egy bűnügyben kihallgattak és aki mint tanú ottan vallomást tett, addig nem vehetek kezelés alá mint bűnöst, ameddig a vádlott bűnösök ellen nem indult meg az eljárás. (Fábián Béla: Hol van ez megírva? Melyik törvénykönyvben 1) A józan észben! (Fábián Béla: De a törvényben az ellenkező van !) Addig, amig nem tudom, hogy a vádlottak, ebben az esetben tehát a Kovács-testvérek tényleg bűnösök-e, hogy tényleg megindul-e ellenük az eljárás, (Pikler Emil: Amig Nádosy ott lesz, nem fog megindulni!) addig én ebben az ügyben kihallgatott tanú ellen nem járhatok el. (Vázsonyi Vilmos: De saját vallomása alapján ! Szokolhamisításról van szó! — Zaj.) Elnök T> Csendet kérek ! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Megjegyzem különben, hogy ez a politikai anyag nagyon hamar kivétetik már az urak kezéből, mert, hála Istennek, most már annyira vagyunk, hogy a polgári ügyészség vádiratot adott be a Kovács testvérek ellen. Ennek következtében majd mi is meg fogjuk inditani a vizsgálatot és ezzel az anyaggal nem tudnak majd az urak többé foglalkozni. (Fábián Béla: Eddig mindig négyszemközt jöttünk vele elő, mindig négyszemközt kértük a vizsgálatot! — Vázsonyi Vilmos: Az anyagot nem ismertettük, a hamisított szokolokat! Ismertessék! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalán.) Elnök: Tekintettel az idő előrehaladott voltára, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatólagosan következik az indemnités i törvényjavaslat tárgyalása. (Nagy Ernő szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólni? Nagy Ernő : A házszabályokhoz kérek szót! Kérem a tanácskozásképesség megállapitását. (Felkiáltások a jobboldalon: A pénzügyi bizottság ülésén vannak a képviselők! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Gróf Széchenyi Viktor! Fábián Béla: Én jelentkeztem szólásra félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: Már fel van hi va a szónok; de különben is figyelmeztetnem kell a képviselő urat arra, hogy félreértett szavainak helyreigazítása csak a rendes tárgyalási idő letelte után történhetik meg, a Ház határozata értelmében. (Ugy van! jobbfelől.) Gróf Széchenyi Viktor képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! A kormány iránti bizalmamnál fogva az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. Méltóztassék azonban megengedni, hogv teljesen politikamentesen egypár olyan visszásságra mutassak rá, amelyeket inkább csak azok észlelnek, akik a gyakorlati életben a nép között forogván, azzal sokat érintkeznek és annak apró ügyekben előadott panaszait meghallják. Mi itt a legjobb indulattal csinálunk törvényeket, a ministerium is a legjobb indulattal bocsátja ki a zöld asztal mellett rendeleteit, de hogy ezek a törvények és rendeletek azután a gyakorlati életben miként festenek, mennyi visszásságot mutatnak, azt csak ott, a helyszínén szerzett tapasztalatok alapján Ítélhetjük meg. Ezért azt hiszem, kötelességet teljesítek, amikor a kormánynak jóakaratú :

. évi január hó 5-én, szombaton. figyelmébe ajánlom ezeket az egyes visszásságokat és azok orvoslását kérem, Itt van először is a fogyasztási adók kérdése. A fogyasztási adókat az 1923. évi XXXIII. te. 33. §-ában a városok, illetve községek hatáskörébe utaltuk, hogy azok vessék ki azokat. Meghatalmaztuk ugyanebben a törvényben a pénzügyministert, hogy ő szabályozza a fogyasztási adóknak kulcsát, stb. A pénzügy minister ur azután kibocsátott egy végrehajtási rendeletet 1100'1923. szám alatt, amelyben kimondja többek között, hogy a községek a fogyasztott vagy a területükre behozott sör, bor és hus után fogyasztási adót, illetve sör- és szeszfogyasztási adópótlékot szedhetnek a következő kulcs szerint. Nincs taxatíve felsorolva, hogy mennyit kell beszedniök a húsnak kilogrammja vagy a bornak literje szerint, csak a maximum van megadva, ameddig mehetnek a községek, de ennél kevesebbet is szedhetnek. Már most mi történik ! Ugyebár tudjuk, hogy a községek vagyoni állapota nem egyforma. Mondjuk, van két szomszédos község — a gyakorlati életben előfordul az ilyen eset — s az egyik községnek van legelője, erdeje, malma, ennélfogva van a községnek magának jövedelme, amelyből kiadásainak egy részét fedezni tudja, úgyhogy csak azok kisebb részét kénytelen adókból fedezni. Ez a község természetesen nem fogja a hus- és borfogyasztási adó maximumát kivetni, hanem annak csak bizonyos kisebb hányadát. Mellette van egy másik község, amelynek nincs semmiféle vagyona, tehát összes kiadásait adókból kénytelen^ fedezni. Ez természetesen el fog menni a bor- és husfogyasztási adó maximumáig. Ha azután a malomban összejönnek a két faluból az intelligencia alacsonyabb fokán álló vidéki lakosok és az egyik panaszkodik, hogy milyen borzasztó adót kell fizetnie, ü 35 koronát fizet literenkint, és egy disznó után, ha megöli, 3000 koronát. Azt mondja, ezt nem lehet elbirni. Erre a szomszéd községből való koma azt mondja: Nem értem, kedves barátom, mert én csak 15 koronát fizetek a bor után literenkint és a disznó után csak 500 koronát. Mit mond erre ez a mi barátunk? Azt mondja:^ Hát mindig mondtam, hogy ez a mi jegyzőnk és birónk huncut gazember, hogy ránk ilyen nagy adót vet ki. (Derültség.) Ő nem bír a kellő tájékozottsággal, nem ismeri a törvényeket és rendeleteket, csak a faktumot látja, azt, hogy »B« faluban 3000 koronát fizetnek minden leölt disznó után, »A« faluban pedig csak 500 koronát. Elfogja az elkeseredés, bűnbakot keres és a bűnbakot mindig a szerencsétlen jegyzőben találja meg, aki utóvégre nem más, mint egy munkával túlterhelt, szegény igavonó, aki a rendeleteket végrehajtja, de nem tehet róla, hogy a rendeletet miért hozták és milyen értelemben hozták, neki kötelessége azt végrehajtani. így azután a szegény sorsüldözött jegyzőre, mint bűnbakra megharagszik, megdühödik a község. Ezekhez hasonlók azután azok az okok, amelyek például 1918-ban, amikor a kirobbanás megtörtént, a félrevezetett népet odaszorították, odavitték, hogy a jegyzőkön töltötte ki a boszuját, akik pedig kilenctizedrészben ártatlanok voltak ama dolgokban, amelyeket a szemükre hánytak. Én tehát nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, hogy ezt megfontolás tárgyává tenni szíveskedjék és igyekezzék ezen a bajon segíteni. Hogy a pénzügyminister urnák van fogékonysága eziránt, azt megmutatta azáltal, hogy máris kibocsátott egy rendeletet, amely ezt bizonyos fokig enyhíti, mert az eredeti rendelet szerint mindenki, aki a saját fogyasztására is leöl sertést, ha a sertés húsz kilón felül van, (termesze-