Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
A nemzetgyűlés 217. ülése 1924, jól tudja azt ma mindenki, hogy nagyon sokféle felfogás ütközik, sajnos, még most ebben az országban ; tudjuk, hogy nagyon hevesen ütköznek össze és hogy a legtöbb, amit én elérni képes vagyok és amivel nagyon meg vagyok elégedve, ha elérem, az, ha csak belül viselik az ő felfogásukat és nem viszik ki a nyilvánosság elé. (Peyer Károly: Salgótarjánban a kereskedők ablakait is beverték !) A képviselő ur tudja legjobban, hogy ott a kellő intézkedések megtörténtek és hogy az el van intézve. (Peyer Károly: Ujabban!) Én csak azért felelhetek, ami ujabban történt és nem azért, ami Tutankamen idejében történt. (Ugy van! jobbfelöl.) A Somogyi-üggyel kapcsolatban nagyon sajnálom, hogy Fábián igen t. képviselő ur nem vette magának azt a faradságot, hogy tényleg átnézze azokat az aktákat, mielőtt róluk itt újból beszélt. Ha megnézte volna, nem hiszem, hogy azzal a váddal jött volna, hogy azok hamisitott akták. Erről azonban még mindig meggyőződhet ezután is. Én a magam részéről többet nem tehetek, mint hogy mindenkinek hozzáférhetőkké teszem ezeket az aktákat. A hamisítás vádja ellen igy anélkül, hogy áttekintette és megnézte volna őket, kénytelen voltam a leghatározottabban tiltakozni, nem azért, mintha azt tételezhetné fel valaki, hogy én személyesen hamisítottam, vagy hamisittattam, — mert azt nem ajánlanám senkinek feltételezni (Derültség.) — hanem azért, mert felelős vagyok azokért az emberekért és mert kötelességem őket megvédeni addig, amig az ellenkezőről meg nem győződtem. (Ugy van! ]obbfelöl.) Amig meg nem győződtem arról, hogy igazán vétkesek, csak én védhetem őket itt, mert itt nincs más, aki szót emelhetne mellettük. Azért voltam felháborodva és vagyok is, ha erre gondolok újra. Bocsánatot kérek, ha kissé hevesebb hangot használtam. (Éljenzés jobbfelöl.) Lássuk most, hogy vagyunk a nadrággal! (Derültség jobbfelöl.) (Peyer Károly: Jó lesz ezen a dolgon nem nevetni^ Egy ember meggyilkolásáról van szó! Ne röhögjenek ezen! Az aranyóráját is ellopták! — Barthos Andor: Micsoda hang ez? Nem kocsma ez! ~ F. Szabó Géza: Putik! — Peyer Károly: Röhögnek rajta talán? Nem? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Forgács Miklós: Nevethetünk azon, amin akarunk! — Peyer Károly: Direktóriumi elnök ur, csendesebben egy kicsit! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Magának volt annyi része abban a dologban, mint azoknak, akik elkövették! — Forgács Miklós: Csak magának szabad lármázni?) — Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Forgács Miklós: Nem lehet mindenki butorszállitó ! — Peyer Károly: Hitvány rágalmazó ! Ezt mondja el künn, ne itt a mentelmi jog védelme alatt.) Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Esztergályos János: Aljas piszok rágalmazó!) Esztergályos János képviselő urat a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Gyáva fráter! — F.-Szabó Géza: Kantini hang!) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Ha az igen t. képviselő ur elolvasta volna előbb az aktákat és azután beszélt volna erről a témáról, akkor ott megkapta volna a választ erre a nadrágra. Én nem akarok elébe vágni annak, hogy aktaszerüleg győződjék meg a dologról, de minthogy ezt itt felvetette, erre az egy kérdésre válaszolnom kell. Véletlenül teljesen tájékozva vagyok, mert magam is átolvastam. A nadrág dolga ugy áll, hogy ez az egyik soff őr nadrágja évi január hó 5-én, szombaton. 419 volt, aki — gondolom — főhadnagyi vagy hadnagyi rangban volt, nem tudom már. Tényleg ott találták, ahol az az autó, illetőleg az autónak a soffőrje járt, akit azután az autó nyomán találtak meg Sátoraljaújhelyen, mert Sátoraljaújhelyre hivatalos küldetésben mentek. Onnan hozták őt vissza. Konstatálták, hogy ez a nadrág az övé. sőt továbbmegyek, konstatálták, hogy ott egy zsebkendőt is találtak, amelyben egy olyan betűjel volt, amely arra vallott, hogy az is az Övé volt. Tényleg azonban nem az övé volt, aki hordta, hanem a testvéréé, aki neki kölcsön adta, de tényleg ő viselte volna az utóbbi idjben. — Erről a vizsgálat a következőket derítette ki. Szokás és különböző tanúkihallgatások révén meg is lett állapitva, hogy a soffőrök, akik az autóval foglalkoznak, bizonyos ruhadarabokat állandóan az autóban tartanak az ülés alatt, és abban a kis szekrénykében, abból a célból, hogy valahányszor az autóval mechanikai elfoglaltságuk van, ezeket húzzák fel. Ezek a cikkek tényleg az autóban voltak, amikor arra az útra mentek vele azok, akik még mindig kiderítetlenek; legalább az én tudomásom szerint nincsenek kiderítve. (Klárik Ferenc: Szóval a soff őr nem volt ott, csak a nadrág !) Bocsánatot kérek, tessék végig megvárni. (Szomjas Gusztáv: Most már lehet viccelni? Maguknak szabad ezen viccelni? — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. — Reisehl Richárd: Legalább a ministert hallgassuk meg ?) A soffőr bevallotta, hogy ő azt az autót jogtalanul kölcsön adta más személyeknek, akiket megnevezett, akiknek az igazolványa számát is megnevezte és hogy azok mentek el az autóval. (Pikler Emil: Kik azok ?) Azokat keresték, de nem lehetett megtalálni, mert olyan számú igazolványokat egyáltalában nem adott ki a Move, és ilyen nevű emberek sem léteztek mint a Move-tagok. (Pikler Emil : Szóval Somogyit meg sem gyilkolták!) Ellenben a nadrág tulajdonosáról számtalan tanú eskü alatt bizonyította, hogy aznap este és egész éjjel, azt hiszem, a Palaee-hotelben, vagy valami más hotelben egy vacsorán vett részt. (Peyer Károly: Az Ostenburg-laktanyában! — Peidl Gyula: Szóval a kartársai igazolták !) Bocsánatot kérek, ez talán nem annyira igazolt dolog. (Pikler Emil: A cinkostársak megesküdtek rá, hogy ott volt !) A lényeges az, hogy számtalan tanú volt rá, hogy tényleg az egész időt ott töltötte ő és az a másik is, aki az autó őrzésével meg volt bizva. Tény az is, hogy mindketten felelősségre lettek vonva azért, hogyan adhatták oda az autót. (Fábián Béla: Mégis bizonyos akták hamisítva vannak, mert ezek a Move-igazolványok hamisak és ezeknek alapján ejtették el az egész vádat!) Bocsánatot kérek, hogy a Moveigazolványt hamisították, azt épen a birósági vizsgálat állapította meg. (Fábián Béla: Hát ki adta ki a Move-igazolványokat? Kinek van joga igazolványt kiállítani?) Azt már nem lehetett megállapítani. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szóval nekem nem lehet feladatom most itt az egész vizsgálatot ismertetni, nekem csak kötelességem volt a nadrágot a maga helyére visszatenni. Ezt, azt hiszem, ezzel megtettem. Ott vannak különben az akták, tessék megnézni. Jönne végül a Makay-kérdés. Épen az igen t. képviselő úrral erről a dologról beszéltünk már egypárszor. Azt hiszem, hogy sohasem hallott tőlem erre vonatkozólag mást, mint azt, hogy mihelyt lehetséges lesz, azonnal megindul a legszigorúbb vizsgálat a legegyenesebb utón. (Fábián Béla: Háromnegyed éve történt az ügy! — Vázsonyi Vilmos:
