Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

410 A 'nemzetgyűlés 217. ülése 1924 nem akar elfogadni hadifoglyoknak és akiktől odakünn követelik a határ-átlépéskor a 60 aranyrubelt, miért érdemlik meg azt, hogy a hazájuk, amelyért a vérüket ontották és amelyért hadi fogságba estek, most mit sem akar tud ai róluk. E tekintetben nem én vagyok egyedül, hanem itt van pl. Léyay képviselőtársam és mások is, akik Oroszországból a hadifoglyoktól állandóan kapják a leveleket, akik kérik, hogy mivel a saját hibájukon kivül maradtak ki a csereakciókból, inert a csereakciók csak bizonyos városokra, úgymint Pétervárra, Moszkvára, Novonikolajevszkre és Kraszno.iarszkra szorítkoztak, hogy törődjenek végre velük is. s ne adjon a honvédelmi vagy a külügy ministeri um a hozzátartozóknak olyan választ, hogy ezek a hadifoglyok ugy tekintendők, mintha családi vagy magánügyben utaztak volna külföldre és kinn Oroszországban pedig kérik magyar állampolgárságuk igazolását. Remélem, hogy a honvédelmi minister ur meg fogja találni a módját annak, hogy a magyar állam volt katonái igenis a magyar állam által hazaszállittassanak és ne hagyassanak odakünn Oroszországban, Szibéria hidegének, vagy Turkesztán puszi it ó forróságának martalékául. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a honvédelmi tárcával, különösen pedig a minister ur legutóbb tartott beszédével foglalkoznék, először a belügyi kérdésekkel foglalkozzam, különösen a közigazgatás kérdéseivel, mert az én szerény A^éleményem szerint az egész magyar élet arra van felépítve, és az egész magyar életnek további folytonossága és a konszolidáció megszilárdulása attól függ, hogy mi lesz a belügyi téren, miként teljesiti a belügyminister ur kötelességét, továbbá attól függ, hogy a honvédelmi minister ur mit tesz, mit tesz abban az irányban, hogy a hadseregben ismét helyreálljon a fegyelem és a hadsereg hagyja abba a politizálást. A közigazgatás terén még mindig azokkal a szomorú jelenségekkel találkozunk,^ amelyeket az előttem felszólalt Kabók Lajos t. képviselőtársam megemlített. Nem akarok általánosítani, nem mondom azt, hogy a közigazgatási tisztviselők általában nem engedelmeskednek a belügyi kormányzatnak, hanem vannak közigazgatási tisztviselők, akik büntetlenül nem engedelmeskednek a belügyministernek és vannak főszolgabirák, akik egész egyszerűen, mint valamikor régen a cári Oroszországban, ahol az egyes járásokban és kormányzóságokban arra való hivatkozással, hogy a panasz nem hallatszik fel a cárhoz, a cár messze van, arra való hivathozással . . . (Meskó Zoltán: A belügyminister ur közel van, már jön is.) Örülök, hogy itt van a belügyminister ur, mert így lesz módjában hallani mindazokat, amiket el fogok mondani. (Meskó Zoltán: Megjött a cár! — Derültség. — Propper Sándor: Rettenetes Iván-cár! — Zaj a jobboldalon,) Méltóztassanak megengedni, hogy egész konkrétumokról beszéljek a belügyi tárca körében. Legutóbb olvastam egyik újságban azt, amit már régóta vártunk és amit a belügyminister ur itt több alkalommal, így a Kovács testvérek ügyében tartott interpellációmmal kapcsolatosan is megígért, hogy a kormány nem fogja tűrni azt, hogy a közigazgatási tisztviselők titkos, egyesületeknek tagjai legyenek. Remélem, hogy azt sem fogja tűrni a kormány, hogy ilyen titkos egyesületek egyáltalában létezzenek. Tehát, ha ezek a ti tkos^ egyesületek feloszlattatnak, akkor teljesen szükségtelen az, hogy ne lehessenek tagjai a titkos egyesületeknek közigazgatási tisztviselők. (Rakovszky Iván belügyminister: Titkos egyesületet csak akkor lehet feloszlatni, ha nyilvánosságra kerül a létezése!) évi január hó 5-én, szombaton. Minthogy azonban a belügyminister ur itt a Házban nyilvánosan kijelentette, hogy nem fogja megtűrni, hogy közigazgatási tisztviselők tagjai legyenek olyan egyesületeknek, amelyekben az államnak letett esküvel ellentétes fogadalmat kell letenni a tagoknak, tisztelettel kérdem a belügyminister urat, miért tűri meg, hogy tisztviselőinek egy része nem titokban, hanem egészen nyíltan részt vegyen az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetőségében. (Zaj. — Rakovszky Iván belügyminister: Belügyi tisztviselők a vezetőségében?) Igen. (Folytonos zaj. — Propper Sándor: A minister ur örül, hogy megtűrik a tisztviselőt !) Az Ébredő Magyarok Egyesületének van egy közigazgatási osztálya. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez is van?) Ennek az elnöke a csepeli főjegyző, dr. Koncz János. {Mozgás a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Jó firma! — Rakovszky Iván belügyminister: Nagyon tisztességes ember!) A belügyminister ur állandóan olvashatta ennek az urnák nyilatkozatait az Ébredő Magyarok Egyesületének gyűléseiről. Hogy ez a közigazgatásban hová vezet, arról nem kell szolgálnom bizonyitékokkal, arról magának a. belügyminister urnák is tudomása van. Tudok más eseteket is arra vonatkozólag, hogy nem nagyon engedelmeskednek a belügyminister urnák a főszolgabirái, (F. Szabó Géza : Mennyire téved ! Koncz János az Országos Jegyzőegyesület elnöke ! Elsőrangú szakember ! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Esztergályos János: Azt Csepelen tudják megmondani, hogy milyen ember ! Nem ön mondhatja meg ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Igen t. képviselőtársam mint a Jegyzőegyesület elnökére hivatkozik az általam emiitett jegyző úrra. Én nagyon jól tudom, hogy ő a Jegyzőegyesület elnöke, de azért emiitettem ezt a nevet, mert a belügyminister ur azt mondotta, hogy nem a közigazgatásból vannak egyes emberek az Ébredő Magyarok Egj^esületében. Én nem vizsgálom azt, hogy Koncz János derék ember-e vagy nem, azonban a belügyminister ur kijelentette, hogy nem tűri azt, hogy egyes közigazgatási tisztviselők olyan egyesületek életében részt vegyenek, amelyekben külön fogadalmat kell letenni. S mivel a belügyminister ur kétségbe vonta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetőségében közigazgatási tisztviselő is van, ezért megmondottam, hogy igenis ott a közigazgatási osztály főnökét Koncz Jánosnak hívják, aki egyszersmind a Jegyzőegyesület elnöke. De szolgálhatok a belügyminister urnák még további nevekkel is. Szolgálhatok pl. annak a tisztviselőnek a nevével, akiről ugyan nem tudom, hogy miként áll most a belügyminister úrral, de Klebelsberg minister urnák nem igen engedelmeskedett. Ezt a tisztviselőt Förster Lajos főszolgabírónak hívják. (Egy hang a. jobboldalon: Előre megmondtam a nevét ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Könnyű volt kitalálni! — Rakovszky Iván belügyminister: Nekem engedelmeskedik!) Förster Lajos főszolgabíró urat állásától, mint méltóztatnak emlékezni, egy bizonyos ügyből kifolyólag felfüggesztették, ő azonban a felfüggesztést nem vette tudomásul és nem ő bukott meg abba, hogy őt felfüggesztették, hanem megbukott a m. kir. belügyminister ur, akinek ott kellett hagynia a belügyministeri széket. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Rakovszky Iván belügyminister: Befejezték ellene a. fegyelmi eljárást! Fel van függesztve!) Fegyelmileg felfüggesztették, a felfüggesztést közzétették a lapokban, ellenben a felfüggesztést ő nem foganatosította, (Zaj. — Pikler Emil: Ö ott maradt tovább!) és amint Meskó t. képviselőtársunk, aki akkor államtitkár volt, megmondhatja,