Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
*04 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. ran!) éheznek és jelenlegi fizetésükből megélni nem tudnak. Kérdem azonban, ki gondolt már önök közül arra, hogy hogyan nyomorognak az ipari munkások; ki gondolt már arra, bogy milyen intézkedéseknek vannak kiszolgáltatva az ipari munkások. Az előbb már emiitettem, hogy saját ügyükben nem nyilatkozhatnak meg, mert majdnem minden esetben közbelép a rendőrség. Alig múlik el sztrájkmozgalom, rendőri előállitás, detektívek által való megfenyegetés nélkül és akkor, amikor a munkásság igy ki van szolgáltatva, amikor az ipari munkáltatók; szabadon szervezkedhetnek, amikor az ipari munkáltatók hatalmas blokkjai az összes iparágakat felölelik és szabadon, minden rendőri aszszisztenieia nélkül beszélhetik meg a munkások eFieni gonosz terveiket : ugyanakkor a munkásoknak legkisebb jelentőségű megbeszéléseiket is rendőri asszisztencia mellett kell megtartaniok. Hát hol van itt a jogegyenlőség, hol van 1 itt az egyforma kezelés és egyforma elbánás ? Ami a munkabéreket illeti, épen azokról a munkabérekről akarok beszélni, amelyeket legjobban ismerek, a vas- és fémipari munkások béreiről. Nehogy azt higyje az igen t. Nemzetgyűlés, hogy az ipari munkások kérdése olyan kérdés, amelyről nem igen- kell beszélni. Én igen fontosnak tartom az ipar, és ezzel együtt az ipari munkások kérdését, mert bár kevesen vannak ebbem az országban, mégis a helyes alapokra fektetett ipari foglalkozás olyan biztos bázisa ennek az országnak, mint amilyen biztos bázisa a mezőgazdasági foglalkoztatás nem lehet. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : No ! No ! — Csontos Imre : Nem szabad, lelkem, igy beszélni !) Nem akar ez semmiféle támadás, vagy bántás lenni, (Erdélyi Aladár : Nem is igy fogjuk fel !) hiszen épen a mezőgazdasággal foglalkozó képviselő uraknak tudniok kell, hogy mig a mezőgazdasági termelés ki van téve az időjárás, viszontagságainak, mert amilyen az időjárás, olyan a mezőgazdasági termelés, egyszer jobb. máskor rosszabb, addig az ipari termelés, ha helyes alánokra van fektetve, (Szabó István (sókorópátkai) : Az meg ki van téve a sztráik viszontagságainak !) nem függ a napsütéstől, nem függ az esőtől, azt egyformán, úgyszólván rapid módon lehet folytatni, csak meg kell teremteni annak helyes alapjait. (Erdélyi Aladár : De ha a mezőgazdaság nem jövedelmez, akkor nem veszik weg az ipar termékeit ! — Felkiáltások jobbfelöl : Mit esznek akkor f Miből élnek ?) Nem azt mondom én, hogy nem kell mezőgazdasági termelés, tudom nagvon jól, hogy szükség van arra is, (Zaj és felkiáltások n jobboldalon : Is? — Szabó István (sokorópátkoi) : Ez a főkellék !) de nem lehet azt a politikát kévetni és tévedés azt ^mondani. hogy az ipar semmi, ellenben a mezőgazdaság minden. (Csontos Imre : Látod, képviselőtársam, mi T tyen gyengén biráíod. — Derültség a jobboldalon.) Tisztelt Csontos képviselőtársam, ön nagyon rossz utón halad, rossz utón halad azért; (Propper Sándor : A csizma nem a földben terem !) mert itt nem a kis mezőgazdaságot, hanem a nagy agrárizmust védik s a kis mezőgazdaság épen olyan mostoha elbánásban részesül a kormány részéről, mint maga az ipar és az ipari munkásság. (Szabó István (sokoróoátkai) : Az a kettő elválaszthatatlan ! Minket nem ugratnak be !) Ha önök meg akarják tudni, hogy milyen munkabérek mellett szenévi január hó 5-én, szombaton. vednek és dolgoznak az ipari munkások, egészen hű, pontos adatokat, olyan iadaiokat tárok a t. Nemzetgyűlés elé, amelyeket nem mi, szakszervezetek dolgoztunk fel és mutattunk ki, hanem amelyeket a munkáltató testületek állítanak össze. Ezek az én szempontomból nem megbízhatóak ugyan és már számtalanszor rámutattam^ illetékes helyen azoknak megbizhatatlanságára, azonban csupán az önök szempontjából a t. Nemzetgyűlés elé tárom azokat, hogy megvilágítsam az iparosok helyzetét. Az iparilag képzett vas -és fémmunkások átlagos heti keresete e szerint 105—110.000 koronát tesz ki. (Mozgás jobbfelől.) Méltóztassanak figyelembe venni azt is, hogy amikor átlagos keresetről beszélek, ezen alul a munkásoknak 60— 70%-a van és csak körülbelül 20—30°/o-uk éri el az átlagos vagy az átlagon felüli keresetet, (Propper Sándor : Egy kiló hus 20.000 korona !) tehát 100.000 közül mintegy 80.000 ezen átlagon alul marad. Magam ismerek számos szakképzett munkiást, nem is egyet, de sok százat, akiknek 50—60.000 korona a heti keresetük és ebből kénytelenek kinlódni és szenvedni. (Halász Móric : Ilyen szakmunkás nincs !) Ha pedig ezek az emberek azt mondják, hogy nem birják tovább a munkát, mert nem birják táplálni^ magukat, nem birják fentartani fizikai erejüket a munkáltató által nekik juttatott munkabérből, és beszüntetik a munkát, rögtön ott van a hátuk mögött a rendőr, ott van a rendőri intézkedés, amely megfenyegeti és rákényszeríti őket, hogy azért az éhbérért tovább dolgozzanak. Ugyanakkor pedig, amikor a munkásokkal szemben ilyen intézkedéseket tesznek, a munkáltatók a legnagyobb előnyöket élvezik, mert a kormány nemcsak hogy megtűri, hogy szabadon hajthassanak végre minden intézkedést a munkássággal szemben, hanem ezek a kormány részéről a legmesszebbmenő támogatásban' részesülnek. Beszéltem már arról az export- és importbizottságról, amely az ipari munkáltatók kezén van. Annak idején azt mondták, hogy nem igy áll a dolog, hogy nem jól tudom, mert az nincs a munkáltató kezében. Tisztelettel vagyok bátor a t, Nemzetgyűlés szine előtt kijelenteni, hogy méltóztassanak megtekinteni a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének 1922-iki évkönyvét és ebből az évkönyvből egészen pozitive megállapíthatják önök is velem együtt, hogy az az export-import bizottság, mely a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kebelén belül működik, teljesen ennek az egyesületnek irányitása és vezetése mellett dolgozik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az export-import bizottság azt tesz, amit akar és hiába van ott a különböző minister ium okból egy-egy kirendelt, nem tudom én, ministeri tanácsos vagy egyéb ur, mégis ez a munkáltató testület, az, amely megszabja, hogv mit szabad és mit nem szabad ebbe az oiszágba behozni. (Pikler Emil: A fogyasztók kiuzsorázása folyik itt!) Amikor tovább megyek ezeknek a kérdéseknek a tárgyalásában, és rátérek egyik legkényesebb kérdésre, a munkanélküliség kérdésére, amely szintén a szociálpolitika kérdéseihez tartozik, a legborzalmasabb eseteket kell itt feltárnom. Az elmúlt esztendőben is beszéltem már a munkanélküliségről és a munkanélküliség nagyarányú ságára annak idején felhívtam a kereskedelemügyi minister ur figyelmét. Sajnos, azt a választ kaptam, hogy a munkanélküliség nem olyan borzalmasan nagy, mert az iparj munkásoknak alig 10 százaléka
