Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. zepette s akkor végre kiderült, hogy az egész toloncházba kisérés miatt történt. Ugyanis ott, ahol ők laknak, mellettük lakik egy rendőrségi írnok, aki összeveszett az ő édesanyjával, mert az véletlenül vizet öntött az ajtaja elé és a veszekedés hevében a rendőrségi Írnok kijelentette, hogy ezt majd meg fogják keserülni. Meg is keserülték, mert akkor, amidőn elmentek a leányt keresni a család tagjai, s ezek között a fivére, akkor ahelyett, hogy őket, miután semmiféle vád nem igazolódott be ellenük, elbocsátották volna, ezt a felnőtt fiút, aki reklamálta a nővéreit, a toloncház folyosóján vasraverték, megfenyegették az egész családot internálással, és elvitték a toloncházból a VIII. ker. kapitányságra vasraverve. (Rothensiein Mór : Ez a magyar szociálpolitika ! — KovátsNagy Sándor : Fel kell jelenteni !) Ott, ahol ilyen dolgok történnek, ahol a törvénytisztelet nincs meg, ahol a törvény emberei és őrei ilyen visszaéléseket követnek el, nem lehet jogrendről és belpolitikai konszolidációról beszélni. (Propper Sándor : A cári Oroszország Eldorádó volt ehhez képest !) Igaz, hogy másfél nan után kiengedték, azonban ami ezzel a leánnyal történt, azt a megszégyenítést senki sem veszi le róla. Eey másik eset, szintén a közelmúlt napokban történt, karácsony első ünnepnapján. Egy munkástársam keserűen panaszkodva jötíi hozzám s azt mondotta: tessék megmondani, mit teeyek, hol emeljek panaszt? A Szeiffert-kávébázban ültem karácsony estéjén, jön a razzia és igazlotatm akart. Véletlenül nem volt nálam semmiféle igazolványom, azt mondottam, hoev itt lakom három házzal tovább a szomszédban, a nagybátyám háztulajdonos, az igazolni fog, tessék elkísérni oda. Kérésem nem használt semmit, bekísértek, elvittek a toloncházba. Ott az^ volt az első, hogy haját rövidre vágták, ruháját elvették, beledobták a fertőtlenítőbe és őt öt napig tartották a toloncházban. Tessék megmondani, miért ? Azért, mert nem tudta magát igazolni? A szee-énv ember keserűen panaszolta, hogy nagybátyja olyan jóindulattal viseltetett iránta, hogy karácsonykor egy 600.000 koronás uj ruhát adott neki ajándékba és a tolncházban ugy tönkretették, hogy ezt többet felvenni nem tudja. Kihez menjen ez a szegény ember panaszra? Szabad ilyesmit megtenni? Ezek szerint senkinek nincs biztonságban a szabdsága és akárkivel megtörténhetik ez. Nagybátyja öt napig kutatta ezt a munkást és végre nagvnehezen, ügyvéd utján tudta csak a toloncházból kihozni. Amig ilyen dolgok történnek, amig közállapotaink ilyenek, amig a rendőrhatóság közegeinek törvénytisztelete ilyen, amig egyéni bosszúállásra fogják felhasználni állásukat, addig nem szabad ebben az országban jogrendről beszélni, addig nem lehet politikai konszoldációt emlegetni. Ezek volnának politikai vonatkozású megjegyzéseim. De most menjünk tovább, nézzük meg- a kormány szociálpolitikáját, nézzük meg a kormány munkásvédelmi intézkedését és nézzük, mit tett ezen a téren. (Propper Sándor : Ez nem érdekli az urakat!) Szociálpolitikáról hangzott már el itt szó a, kormány részéről is, sajnos azonban, ebből semmi meg nem valósult. Ha a munkásvédelmi intézményeket nézem, ezek között találok igen sok olyan intézkedést, amit a kormány tett, de az nem a munkás védelme érdekében, hanem a munkáltatók védelme érdekében történt. Az a tény, hogy a munkások béremelési és munkabeszüntetési ügye egyszerűen rendőri üggyé tétetett évi január hó 5-én, szombaton. 403 meg-, rávilágít arra a munkásvédelmi tevékenységre, amit a magyar kormány a munkásokkal szemben kifejt. Az elmúlt év februárjában beszéltem egy nagy közgazdasági katasztrófáról, a vas- és fémipari munkások kizárásáról. Megmondottam akkor, hogy erre az országra milyen nagy közgazdasági katasztrófát jelent 50—60 ezer ember kizárása. Felszólitottam a kormányt, hogy sürgősen tegye meg az intézkedéseket, próbálkozzék meg azzal, hogy a munkáltatókat a hatalmi őrjöngésből kiábrándítsa. Azt hiszi az igren t. Nemzetgyűlés, hogy történt e tekintetben valami ilyen intézkedés ? Egyszerűen az történt, hogy amig a munkáltatók ugy akarták, hogy ők nem állnak szóba a munkások megbizottaival, addig* nem is álltak szóba velük. Épen ezért reászakadt erre az országra egy nagy négyhetes krizis, amelynek következményei a külkereskedelmi mérleg számadataiban is megtalálhatók. Az a minimum 10 milliárd korona, — ami a múlt év február havában tett ki annyit — amennyivel kevesebbet tudott a magyar vas- és gépipar külföldre exportálni, az mind ennek az országnak kárát jelenti. Annak ellenére, hogy tudták ezt és hogy a lefolytatott tárgyalásokon erről volt szó, mégsem történt olyan intézkedés, hogy ez a nagy gazdasági katasztrófa elhárítható legyen. És beszéljek arról, hogy miként kezeli a kormány a munkások sztrájkjogát I^Míket tett meg akkor, amidőn a munkások kényszeritve érezték magukat bizonyos esetekben a munka beszüntetésére ? Felhozom a Phoebus-villamossági gyár esetét, amely a múlt év május havában történt, amikor úgyszólván a legalacsonyabb bérekért dolgozó munkások azt mondották, hogy nem birom tovább már, amig a fizetésemet meg nem javítják, amidőn nem akartak munkába állni, mi történt ? Megjelent a rendőrség a gyárban, elhurcolta a gyár öszszes munkásait, 113 munkást vittek toloncházba és 113 munkásnak akkor, amidőn szót emelt a saját érdekében, az volt a büntetése, hogy a toloncházba került s éjszakáinkat azzal kellett eltöltenünk, hogy a főkapitányhelyettes urat is meggyőzzük arról, hogy igy nem lehet a munkáskérdést kezelni, igy nem lehet a munkásügyekben rendet teremteni, ha a magasabb bért követelő munkást a toloncházba viszik. Az egész ország szégyenének tartom azt, hogy amikor valamely magánvállalatnál a munkások nagyobb falat kenyérért szállnak síkra, 113 főnyi csoportban viszik be őket a toloncházba és csak hosszú kapacitálás és fenyegetés után bocsátják ki őket, (Propper Sándor : Ez az uj Magyarország ! Az uj keresztény és nemzeti Magyarország!) Amikor ilyen munkásvédelmi intézkedések vannak ebben az országban, hogyan lehet itt megnyugvás, csendesség és némaság^ Beszélnem kell még az ipari munkabérekről is. Nem egy izben esett már szó ebben az ülésteremben a közalkalmazottak fizetéséről. Homonnay Tivadar t, képviselőtársam több izben hangoztatta már itt a nemzetgyűlés előtt, hogy a közalkalmazottak fizetése olyan kevés, hogy az a megélhetés alapját nem képezheti. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Én ezt nem kifogásolom, mert nagyon jól tudom, hogy egynehány magasabb kategóriát kivéve, különösen az alacsonyabb kategóriákban, a közalkalmazottak, annak ellenére, hogy többször rendezték a fizetésüket, és annak ellenére, hogy nyáron, júniusban 100%-os fizetésemelésben részesültek, ma is nyomorognak, (Ugy van! Ugy