Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

402 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924 kiáltások a jobboldalon! Ismeri a vezetőket!) Ez nem puszta kijelentés, t. képviselő urak, ezt bizonyítani tudjuk. Ezt a kijelentést telefonon tette a főszolgabiró a szövetséggel szemben és ez a telefonbeszélgetés felvétele tanuk jelenlétében történt. (Propper Sándor : Csinálják a bolsevizmust megint !) Hiába minden felebbezés az alispánhoz, vagy a belügyministeriumhoz, minden hiába, mert a főszolgabiró egyszerűen azt mondja : én tudom, hogy ebben a járásban mire van szükség s mire nincs szüksée- — és ugy cselekszem, ahogy jónak látom. T. Nemzetgyűlés ! Lehet beszélni a sajtószabadság kérdéséről. (Propper Sándor : Arról nem lehet beszélni, mert nincs ! Itt van a Nagy Emil-féle rapszódia! — Zaj.) Utoljára múlt év június 26-án emeltem szót ebben a kérdésben és hoztam fel, hogy milyen üldözést folytat a kormány egyik-másik sajtóorgánummal, különösen a Népszavával szemben. Az a sok évi büntetés, az a sok százezer korona pénzbirság, (Propper Sándor : Az ékszertanács !) egész sorozata a folyamatban levő eljárásoknak mind ékes tanúbizonysága annak, hogy itt a sajtószabadság közpréda és hogy még messze vagyunk attól, hogy gondolatainkat Írásban szabadon terjeszthessük. (Zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor : Ez sem igaz ! — Klárik Ferenc : Vanczákot már életfogytiglan becsukják ! — Zaj.) Ha ezt kéteégbevonni méltóztatnak, akkor méltóztassak Vanczák János t. képviselőtársamat megkérdezni, hogy hány ízben kérték őt ki a nemzetgyűléstől ilyen ügyben. (Varsányi Gábor : Mert okot szolgáltatott rá !) Önök szerint szolgáltatott, szerintünk semmiféle okot erre nem szolgáltatott. (Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor: ő a felelős mindenért ! — Varsányi Gábor : Ö a felelős szerkesztő ! A bíróság elé kérték, nem a főszolgabíró elé ! — Esztergályos János ! Tisztelt orgoványi képviselő ur, ne méltóztassék olyan hangosan beszélni ! — Varsányi Gábor : Tisztelt Zalaegereszeg ur, nekem van igazam magával szemben ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Gondoljon Orgoványra és a gyilkosokra !) Csendet kérek ! Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Kovács-Nagy Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Kabók Lajos : Vissza akarok térni egy pár pillanatra a kormánynak arra a politikájára, amelyet a munkássággal szemben, vagy még inkább a munkásság gazdasági szervezeteivel szemben folytat. Magyarország legnagyobb munkásszervezetének, a Magyarországi Vases Fémmunkások Országos Szövetségének vagyok egyik vezetője és így erről a szervezetről konkrét dolgokat tudok elmondani. Előbb egy főszolgabírói véghaíározatot mutattam be és rámutattam egy egész sereg véghatározatra. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok azt is kijelenteni, hogy a kormány azzal a szervezettel szemben fejt ki ilyen ténykedést, amely sokkal többet tett a munkások szociálpolitikája terén, mint az összes kormányok, mióta csak léteznek. Itt van pl. az elmúlt esztendő. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége 1923-ban munkanélküli tagjainak 93,985.000 koronát fizetett ki. Karácsonykor ez a szövetség szükségéi látta annak, hogy a munka. évi január hó 5-én, szombaton. nélküliek nyomorának enyhítésére a szeretet ünnepén külön valami segítséggel járuljon munka nélkül levő tagjainak támogatásához és karácsonykor nem kevesebb, mint 67 millió koronát fizetett ki a szövetség erre a célra és ezzel a 67 millió koronával legalább 2000 családnak tette lehetővé, hogy a karácsonyi ünnepet legalább pillanatokra a keresztény szeretet jegyében töltse el. (Zaj. — Varsányi Gábor : Emberbaráti kötelesség! — Esztergályos János: Állami kötelesség ! — Kothenstein Mór : Mit adott a kormány ! Különítményekre van ! — Zaj.) Ha megnézzük, hogy a beteg munkásoknak, az özvegyeknek és árváknak mit juttatott ez a szövetség, azt látjuk, hogy ez az összeg is több mint hat millió koronát tett ki. Munkásotthonok építésére 31 milliót fordított, jogvédelemre 5,787.000 koronát fordított a szövetség. Méltóztassék azokra az esetekre gondolni, amikor a munkaadók a felmondás terén visszaéléseket követnek el s nem adják meg azokat a jogokat a munkásnak, amelyek megilletik. Összegezve tehát, a munkásotthonok építésének céljaira, segélyezésre, oktatásügyre 203 millió koronát forditott a szövetség az elmúlt esztendőben. Ez az összeg azonban nem kifejezése annak a segítségnek, amelyet a szövetség tagjainak nyújtott, mert ha valorizálva akarnám számítani ezt az összeget az év elejétől kezdve, akkor másfél, esetleg kétmilliárd koronát kellene mondanom. (Esztergályos János : S ez csak a vasasok egyedül !) Ez csak egyetlenegy szervezhet. Ha kezeim között* volnának most azok az adatok, amelyek az összes többi szervezetekre vonatkoznak és azokat mind számszerűen ideállíthatnám a nemzetgyűlés elé, beláthatná a nemzetgyűlés, hogy a munkásszervezetek jótékony cselekedeteket hajtanak végre. Ezekkel a munkásszervezetekkei szemben a kormány mégis a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik, ezeknek a működését akadályozza, terjeszkedését lehetetlenné teszi, terjeszkedését betiltja. Ez az a bizonyos konszolidáció 1 Akkor hogy lehet ide állnia a kormánynak és tőlünk, szocialistáktól azt követelni vagy kívánni, hogy minden különösebb vita nélkül adjunk hat hónapi ujabb felhatalmazást a kormánynak ? Amikor nem látunk zárszámadást, amikor nem látunk költségvetést, amikor a legteljesebb bizonytalanságban áll itt az egész nemzetgyűlés, akkor ezekről a dolgokról beszélni kell, meg kell említeni azokat a hibákat, rá kell mutatni azokra a bajokra, amelyeket a kormány elkövet, ide kell állni és követelni, hogy ezek a hibák és bajok mielőbb megszűnjenek. A belső konszolidációról, a törvénytiszteletről akarok beszélni, amelyekről szintén sok szó hangzott el. Meg kell említenem két esetet arra nézve, hogy hol kezdődik tulajdonképen a törvények nem tisztelése. Itt van a kezeim között egy eset, nem régi dolog, pár napos, ezek a közelmúlt napok megtörtént eseményei Eljött hozzám a Vasmunkások Szövetségébe egy szerencsétlen leány, aki tiz hét óta munka nélkül van, nem tud munkához jutni és elpanaszolja, hogy Szilveszter napján beállított a lakásába két detektív. Öt és nővérét egyszerűen azzal a kijelentéssel, hogy a főkapitányságra kell vinni őket kihallgatásra, elkísérték. Fogalmuk se volt arról, hogy miért történt az egész. A főkapitányság helyett elvitték őket a toloncházba, ott másfél napig tartották őket a legdurvább és legtrágárabb kijelentések kö-