Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
À nemzetgyűlés 217. ülése 1934. köszöntik az emelkedett szellemű Brantingot!) Közben pedig a népjóléti minister ur a gyűlölködés politikáját hirdetve, mintegy a megtorlásnak tudja be azt, hogy ma is ilyen dolgok történnek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem csak kissé szerényebben beszéljenek az urak! — Propper Sándor: Ellenkezőleg! Jogunk van beszélni! Az erkölcs iűt van, ezen az oldalon. — Kuna P. András : Nekünk is! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Propper urat kérem, ne méltóztassék örökösen közbeszólni. (Kuna P. András: Hatalmi téboly!) Kuna P. András urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. — (Szomjas Gusztáv: Micsoda prepotens hang! — Kuna P. András közbeszól.) Kuna képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Propper Sándor : Majd beszélünk máskép is! — Varsányi Gábor: Nem kommendáljuk, hogy másképen beszéljenek ! Amilyen lesz az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten!) Csendet kérek. Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Rendben van! A fogadj Isten már megvolt!) Propper képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Vázsonyi Vilmos: Ilyen kevesen vagyunk és még sincsenek csendben. — Derültség. — F. Szabó Géza: Néha a szónok is közbeszól! — Meskó Zoltán: Csökkenteni kell a képviselők számát ! Kevesen is tudunk lármát csinálni! — Derültség.) Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Tessék figyelembe venni, hogy ha az egyes képviselőket névszerint megszólítom, ez nemcsak az illető képviselőkre, hanem a többiekre is vonatkozik. Kabók Lajos : A rendőri jelentkezés nemcsak az előbb emitett okból kifogásolható, hanem abból az okból is, hogy olyan esetekben helyeznek rendőri felügyelet alá embereket, amikor nagyobb falat kenyérért szállanak sikra, amikor azt mondják, hogy: nem birok tovább nyomorogni azért a bérért, amelyet a munkáltató fizet, amikor leteszik a munkaszerszámot, beszüntetik a munkát. A rendőrség az ilyen esetekben a rendőri jelentkezés kényszerével készteti őket arra, hogy tovább dolgozzanak olyan bérért, amilyen bért számukra a munkáltató megszab. (Kothenstein Mór: Ez a szociálpolitika Magyarországon! — Propper Sándor: Ez a keresztény szeretet! — Meskó Zoltán: Nincs ennek a kereszténységhez semmi köze! — Esztergályos János: Kibontották a lobogót. — Nagy zaj. Elnök csenget. — Propper Sándor: És eladják Magyarországot nemzetközi zsidóknak !) Sok ilyen dolgot lehetne felsorakoztatni, de elállók ezektől és nem kivánok ezekre hivatkozni. Itt van azonban még egy másik elinftézetlen kérdés, amelyről már szintén sok szó hangzott el ebben a nemzetgyűlésben, de mégis szükségét érzem annak, hogy szót emeljek. Itt van az emigráció kérdése. (Szomjas Gusztáv: Önkéntes emigránsok azok! Ebből az országból távol van sok száz, de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy több ezer magyar állampolgár. (Felkiáltások jobbfelöl: Miért nem jönnek haza?— Baticz Gyula: Nem akarnak Héjjas és Seszták kezébe kerülni! — Propper Sándor: Olyan hangulat mellett jöjjenek haza, mint amilyet a minister ur is kifejezett itt ! — Zaj. Elnök csenget.) A legtöbbjüknek semmi bűnük nincs; számtalan olyan van közöttük, aki ennek az évi január hó 5-én, szombaton. 401 országnak nemcsak hasznára, hanem diszére is válhatnék, s ez a kormány mégsem tud olyan álláspontra helyezkedni, hogy az emigráció kérdését egyszer már likvidálja, s nogy egyszer már megengedjék azoknak, akik ötödik esztendeje kénytelenek az anyaországuktól távol lenni, hogy hazajöhessenek és idehaza az ország érdekében folytathassák munkásságukat. (Propper Sáador: Garami barátjával pedig barátkoznak!) Ugy érzem, hogy Garami, Buchinger és társai (Propper Sándor: Weltner, Lovászy!) nem követtek el olyan bűnt ez ellen az ország ellen, hogy hosszú esztendőkig távol lehessen őket tartani. (Kováts-Nagy Sándor : Miért nem jönnek haza ?) Hiába mondja a képviselő ur, hogy miért nem jönnek haza; nem akarják magukat kitenni azoknak a következményeknek, (Horváth Zoltán: Atrocitásoknak!) amelyek érhetik őket, mert ebben az országban a jog Csáky szalmája, ebben az országban a belpolitikai állapotok nem rendeződtek annyira, hogy nyugodt lélekkel hazajöhetnének. (Szomjas Gusztáv: Van azoknak nyugodt lelkük 1 — Zaj, Szép nyugodt lélek az!) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Propper Sándor : Töreky és Degré karjaiba jöjjenek haza ? És nincs is elég ékszerük !) Kabók Lajos : Két esetet akarok elmondani. Ezt megelőzőleg azonban az egyesülési és gyülekezési jognak kezeléséről is szólanom kell. Szabó Imre képviselőtársain karácsonyelőtti beszédében felsorolta azokat a gyülésbetiltási végzéseket, amelyeket minden különösebb indok nélkül hoztak Magyaróvárott, Orosházán, Soroksáron, Tapolcán, Nagykanizsán, Szentendrén, Vácott, Szolnokon, Törökszen-jmiklóson, Simontornyán, Egerben, Mosonban, mondjak még többet is, t. képviselő urak! Ennyi helyen akadályozzák meg' azt, hogy _ a munkások gaz-dasági szervezetekbe tömörüljenek, ennyi helyen akadályozzák meg, hogy a munkások gazdasági dolgaikat gazdasági szervezetekben beszélhessék meg. Hát ha itt jogrend, ha itt belpolitikai konszolidáció van, akkor szabad-e a kormánynak attól félni, hogy a munkások összegyűlnek, gyűlést tartanak, ahol el akarják mondani panaszaikat, panaszaikra orvoslást akarnak keresni ? Egyetlenegy ilyen esetet akarok csak megemlíteni. Ito van a kezeim között egy irat. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Törökszentmiklóson a főszolgabiró véghatározatában arra hivatkozva, f hogy Törökszentmiklóson nincs elegendő számú vas- és fémmunkás, nem engedi meg a Magyarországi Vas- és Fémmunkás Szövetség ottani helyicsoportjának megalakitását. 1922 szeptembere óta lehetetlen ott helyicsoporot alakitani, lehetetlen ott gazdasági gyűlést tartani, mert a főszolgabiró ur nagyobb urnák tudja magát, mint a belügyminister ur. (Zaj.) Ezt bizonyltom azzal, hogy bár a belügyminister ur 1923 június hó 20-án kibocsátott egy körrendeletet, amelyíhen utasitást adott a vidéki hatóságok fejeinek, hogy a munkások gazdasági egyesüléseit, gyülésezéseit miként kezeljék, bár ez a körrendelet kiment, bár ezt a tiszai középjárás főszolgabirája is kézhez vette, 1922 szeptember havától kezdve a mai napig sem engedélyezett ott sem gyűlést, sem helyicsoport-alakitást, mert egyszerűen kijelentette, hogy ha a belügyminister ur meg is engedi a helyicsoport megalakitását, ő ezt semmi körülmények között nem fogja megtűrni. (Zaj és fel56*
