Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

400 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. Ferenc: És hencegnek bűneikkel!) A közelmúlt napokban cikk is jelent meg- erről az egyik újságban, amely eiJsk körülbelül öt és félszázra teszi azok számát, akik mint politikai elitéltek még mindig börtönben szenvednek. A váci fegyház, a szegedi Csillag-börtön és az ezekhez hasonló igazságügyi intézmények tanúskodhatnak azoknak számáról, akik még mindig nem tudják megkapni azt, amit a kormánynak minden körülmények között meg kellett volna tennie akkor, ha nem a gyűlölködés politikáját követné. (Propper Sándor: Nem is szólva arról, hogy ártatlanul ülnek a börtönben.) Olyan emberek ülnek ma börtönben, akik a proletárdiktatúra, idejében tulajdonképen nem tettek egyebet, (Propper Sándor: Mint éltek!) mint a vöröshadseregben talán politikai megbizottak voltak, avagy házbizalmi férfiak voltak. A bűnük ennél nem nagyobb és mégsem következeit be a mai napig sem az az idő, amidőn a kormány a megbékülés álláspontjára helyezkedve, ezeknek a szerencsétlen politikai elítélteknek amnesztiát adott volna. Tudom nagyon jól, hogy sokaknak nem tetszik, ha erről a kérdésről beszélek. Sokan azt mondják, hogy annyit beszéltünk már erről, minek újból és újból felújítani ezeket a kérdéseket. Mégis beszólni vagyok kénytelen és ugy érzem, hogy még többen is kénytelenek lesznek erről beszélni mindaddig, amig ebben a kérdésben a teljes bűnbocsánat be nem következik. (Propper Sándor : Reparáció, nem bűnbocsánat) ! Ártatlan emberek !) De nem is bűnbocsánat, mert egész nyugodt lélelekkel lehet kijelenteni, hogy csaknem teljesen ártatlan emberek vannak még ma is börtönben, (Propper Sándor : A gyilkosok szabadon járnak !) akik úgyszólván úsztak azzal az áradattal, amely akkor felszinre került, akik nem tudtak menekülni az áradat elől, mig a tulajdonképeni bűnösöknek, az úgynevezett főbűnösöknek a hajukszála sem görbült meg. Emlékszem, hogy annakidején történt olyan kijelentés a főügyészség részéről, amikor Bokányit és társait kivitték Oroszországba, hogy most már mit csináljanak a többiekkel, hiszen ezek voltak a főbűnösök és a kisebb bűnösöket továbbra is kénytelenek bentartani. (Propper Sándor: Nagyon jó üzlet lehet valakinek a tömlöctartás!) Ha ebben az ülésteremben elhangzik olyan szó, hogy üljünk le a zöld asztal mellé és két óra alatt meglehet teremteni az ország beibékéjét, akkor méltóztassanak ezekkel a kérdésekkel kezdeni a belbéke megteremtését, tessék a kormánynak az amnesztia J elrendelni, tessék az internálótábort feloszlatni, tessék a rendőri jelentkezés kényszerét megszüntetni, mert ez is úgyszólván az emberi jog megcsúfolását jelenti. A belügyminister ur többizben nyilatkozott már az internálótáborról. Azt mondotta, hogy az ott l'ogvatartottak száma alig tehető valamire, nem is érdemes már erről a kérdésről beszélni. Én mégis azt vagyok kénytelen kérdezni, hogy minek kell ott 4—4^ esztendeig tartani embereket, akikről még a biróság sem tudta a bűnösségüket megállapítani, akik rendőri intézkedés alapján kerültek Zalaegerszegre; éveken keresztül tartják őket ott fogva és nem engedik a családjukhoz. (Klárik Ferenc: Nincs bűnük! Ártatlanok!) A diktatúra bukása óta elmúlt már az ötödik karácsony is, az a karácsony, amely a szeretet ünnepét hirdeti a keresztény világban. (Propper Sándor : Pogány világ ez, nem keresztény! Rosszabb a pogánynálf) Akkor, amidőn a szeretet ünnepét évi január hó 5-én, szombaton. ünneplik szerte az országban, az ötödik karácsony elkövetkeztével még mindig nem jutottak olyan magaslatra a megbékülés terén, hogy azt mondotta volna a kormány, vagy maga az egysógespárt. kényszeri tette volna erre a kormányt arra, hogy ime, itt az ötödik karácsony, a keresztény világnak ötödik szeretetünnepe, engedjük szabadlábra azokat az embereket, akiknek bűnük vagy semmi, vagy olyan kicsiny, hogy azokért már régen megszenvedtek. (Propper Sándor: Ulain már szabadon jár, mert ő csak bajor terroristákat akart idehozni!) Nem akarok beszélni azokról a megkülönböztetésekről, amelyek e téren felsorakoztathatók. Elhangzott itt már sok sző arról is, hogy sokkal bűnösebb emberek, főbenjáró bűnök elkövetői szabadon járnak-kelnek, s ha el is fogják őket, akkor is úgyszólván csak a látszat kedvéért történik ez, hogy azután minél hamarabb szabadlábra heryezhessék őket. Azoknak számára azonban, akiknek bűnük nincs, még mindig nem következhetett el az amnesztia, pedig már négy és fél esztendő múlt el azóta, hogy a proletárdiKtatura megbukott A rendőri jelentkezés kényszere nem lekicsinylendő ügy, különösen ha megismerjük azokat az okokat, amelyek alapján rendőri jelentkezés kényszere alá helyeznek embereket. Tudok nem egy olyan esetet, hogy azért, mert beszámológyülésen valamelyik hallgató közbeszólt, elkiáltotta magát, a gyűlést ellenőrző rendőrhatósági közeg azonnal megparancsolta a kirendelt csendőröknek, hogy állítsák elő az illetőt, leigazoltatás történt, s ennek következménye lett az, hogy ez a közbeszóló meghatározatlan ideig rendőri jelentkezés kényszere alá került. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Pápán revolverrel és puskával lőttek az elvtársak annak idején! — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Pápán! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor? — Varsányi Gábor: Erre válaszoljon ! Erre mondjon kádenciát ! — Propper Sándor: Ministeri demagógia! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem demagógia! Revolverrel lőttek! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon},. Elnök csenget. — Kuna P. András: Csak Rupertnek szabad beszélni, a ministernek nem! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Vegyék figyelembe az elvtársak a maguk múltját! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Propper Sándor: A kereszténység folytatja azt, ugyebár? Most ezzel akarják jóvátenni! — Vázsonyi Vilmos: Tudomásul vesszük, hogy ez ugyanaz, mint a bolsevizmus! — Propper Sándor: Sokkal rosszabb! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor még nem volt bolsevizmus! — Propper Sándor: Sokkal rosszabb! Fehér bolsevizmus! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek, képviselő urak. (Vázsonyi Vilmos: Ezt nyugtázzuk a minister urnák! — Szomjas Gusztáv: Ha akkor azt csinálták volna, amit maguk, egy sem volna itt maguk közül!) Kabók Lajos: Nem értem a minister ur közbeszólását . . . (Propper Sándor: Ha még Kuna P. András mondja, megérti az ember! — Kuna P. András: Szabad a ministernek is megmondani a véleményéit, nemcsak Proppernek!) , Huszár Károly képviselőtársam szájából hangzott, el az a kijelentés, hogy üljünk le a zöld asztal mellé, két óra alatt elintézhető lesz minden kérdés. (Propper Sándor: Közben fel-