Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

396 A nemzetgyűlés 216. : illése 1924 szigorú megbüntetését. Egyebet előadni nem kívánok.« »Közvádló és védő észrevételt nem tesznek, ellenben vádlott megjegyzi, bogy az elsikkasztott pénzek összege csak 1500 koronát tesz ki. Közvádló nem ellenkezett, inditványa folytán tanú vallomására esküt tett. Felolvastatott vádlott erkölcsi és vagyoni bizonyítványa. A felek észre vételt nem tesznek s a bizonyitás kiegészjtése tekintetében ujabb indítványuk nincs. Elnök a bizonyitó eljárást befejezettnek jelenti ki és felhivására köz vádló a vádiratban foglalt vádat fentartva, indítványozza vádlott megbüntetését. Sértett kárigényét nem számitja fel. Védő és vádlott kérik a Btk. 92. §-ának alkalmazását. Elnök a tárgyalást felfüggesztette, mire a biróság visszavonulva zárt tanácskozásban meghozta s elnök a Bp. 329. § 4. és 5. bekezdéseiben foglaltaknak megfelelőleg az ülés megnyitása után kihirdette a felolvasott ítéletet.« íme ugy Lörincz Ákost, mint dr. Deák Ágost egyértelmüleg adták elő, hogy a pénzkezeléssel csak Lőrincz Ákos volt megbízva és ő is kezelte. Lőrinez töredelmesen beismerte, hogy ő tévedt meg és miért tévedt meg. De egy szó, egy halovány célzás sines a jegyzőkönyvben arról, hogy én nekem is a legkisebb részem lett volna a pénzek jogtalan elköltésében. Már pedig, mint fentebb említettem, ha csak 10 korona erejéig is részes lettem volna, Lőrincz a maga mentségére feltétlenül felhozta volna. Tehát a felolvasott törvényszéki iratok meghazudtolják, megcáfolják dr. Deák Ágost tizenkét év múlva kelt és eskü alatt tett nyilatkozatának ama részét, hogy az én sikkasztásom jegyzőkönyvbe adott és a sikkasztás tényállását az teljesen tisztázza. Ezek után a további bizonyitás alól mentesítve is volnék. De nem teszem. Fel akarom tárni a nemzetgyűlés előtt a maga teljességében azt az elvetemüitséget, amely állítólag dr. Deák Ágostont a legaljasabb cselekményre késztette ellenem. Dr. Deák állítólagos nyilatkozatában azt írja, hogy ellenem csak azért nem tett feljelentést, mert édesanyám többrendbelileg könyörgött neki. Ez a legaljasabb hazugság, ami csak valaha napvilágot látott. Aki ezt az irást szerkesztette, nyilván ugy tudta és azt hitte, hogy édesanyám már meghalt s^ igy a sirból már nem tudja e gálád hazugságot leleplezni. Tévedett az írás kiállítója. Tavaly nem édesanyám, hanem édesatyám halt meg. Édesanyám megrendülve értesült arról az aljas hajszáról, melyet Gaal Gaston ellenem folytat és amelynek kapcsán nem átallották őt is — t. i. édesanyámat is — belekeverni, hogy gálád rágalmaikat a ; hallgatók és olvasók előtt még valószínűbbé [ tegyék. S bár édesanyám Szászvároson lakik s bár "ott szép háza van, dr. Deák Ágoston pedig ezidőszerint Szászváros vezető táblabírája, tehát hatalmas ur, aki alantas lelkének megfelelő aljas boszut állhat rajta, midőn tudomására jutott ez az aljas rágalom, a »Szászváros és Vidéke« című időszaki lapban sietett dr. Deák arcába vágni az igazságot, hogy őt nem ismeri személyesen, hogy soha az életben még nem is beszéltek egymással, nemhogy még egyszer is könyörgött volna bármiért is neki. Itt van a Szászváros és Vidéke cínrü hetilap, amelyet leteszek a Ház asztalára. (Lendvai István: Az egészet le kellett volna tenni a Ház asztalára. * — Mozgás. — Halász Móric: Nagyon jol van így! Ez a helyes! Le is kellett hozatni az iratokat!) A lapban megjelent nyilatkozat igy szól (olvassa): »Gaal Gaston nagybirtokos, magyar nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzetgyűlésen 1923, évi , december hó lén felolvasott egy dr. Tóth Endre ' évi január hó 4-én; pénteken. által hitelesített irást, amelyben az foglaltatik, hogy én fiam, dr. Dénes István magyar nemzetgyűlési képviselő érdekében dr. Deák Ágoston volt szászvárosi ügyvéd, jelenleg vezető járásbiró urat megkértem, hogy reám való tekintettel ellene egyik ügyében lépéseket ne tegyen. Kijelentem, hogy nekem soha semminemű tudomásom nem volt a mai napig arról, hogy fiamnak bármi vonatkozásban dr. Deák Ágoston ügyvéd úrral differenciája lett volna. Kijelentem azt, — és ezt mint vallásos aszszony eskü alatt teszem — hogy én soha dr. Deák Ágoston volt szászvárosi ügyvéd, jelenleg táblabíró úrral nem beszéltem, sem ezelőtt tizenegy évvel, sem azóta. Dr. Deák Ágostont személyesen nem ismerem. Életemben egyetlenegyszer láttam távolról. Szászváros, 1923 december 15-én. Özvegy Dénes Györgyné szászvárosi lakos.« De mivel, ismerve az embereket, akadhat oly gyanakvó és sötétlelkü ember, aki egy becsületben, istenfélelemben és munkában megőszült édesanya esküjét is képes kétségbevonni, mivel akadhal esetleg magyar ember, aki inkább hitelt ad egy sötétlelkü, ellenséges érzületű román ügyvédnek, mint egy magyar anyának, tovább megyek és bebizonyítom, hogy édesanyám kérésére, vagy könyörgésére abszolúte nem is volt szükség. Bebizonyítom pedig ezt dr. Deák Ágost 1912-ben kelt és eskü alatt az aradi ügyvédi kamaránál tett nyilatkozatával. És itt kell rámutatnom a Gaal Gaston által felolvasott, de állítólag dr. Deák Ágost által 1923 júliusában kiállított nyilatkozatnak teljesen ha^mis és koholt voltára. Dr. Deák állítólag azt írja nyilatkozatában, hogy édesanyám könyörgésére való tekintettel és mert családom szegénységben volt, Lőrincz Ákos feljelentésére a nyilatkozat adását megtagadta. Közönséges hazugság. Amint fentebb igazoltam, édesanyám nem is beszélt vele az életben soha. De valótlan az is, hogy nem adott nyilatkozatot, mert adott, de ugyiátszik, paralitikus lévén, megfeledkezett róla, hogy adott. A nyilatkozat, amelyet dr. Deák Ágoston a múltkor felolvasott nyilatkozatával szemben tizenkétévvel ezelőtt adott igy szól (olvassa): »Copie. — Nyilatkozat. Alulírott dr. Deák G. Ágost ügyvéd, szászvárosi lakos, ezennel kinyilatkoztatom, miszerint dr. Dénes István ügyvédjelölt, szászvárosi lakosnak, a távollétemben történt hazatérésem utáni elszámolását rendbenlévőnek és hiánytalannak találtam; ennélfogva valótlan Lőrincz Ákosnak azon állítása, hogy nevezett jelöltem a fenti esetben 100 korona hiánnyal és egy havi fizetésének előre való betudásával tudott volna elszámolni. Jelen nyilatkozatomat szükség esetén esküvei is megerősíthetem. Szászváros, 1912. évi november hó 14-én. Dr. Deák G. Ágost m. p. ügyvéd. Az aradi ügyvédi kamara pecsétje. A másolat hiteléül: dr. Schütz titkár«. (Halász Móric: Azt hiszem, elég is lesz! Ez már elég!) T. Nemzetgyűlés! A felhozott bizonyítékaim és tények minden kétséget kizárólag azt bizonyítják, hogy ellenem egy elvetemült lelkületű, sötét társaság csak ugy gyártja a rágalmakat, mint mások élete ellen talán az orgyilkot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A bombákat!) Én nagyon jól tudom, hogy ezek a szemenszedett és gálád rágalmak nem az én személyemnek, hanem mint a magyarországi munkáspárt parlamenti képviselőjének szólnak. Én jól látom, hogy valahányszor a nagybirtokrendszer kiváltságai ellen foglaltam állást, mindannyiszor egy rágalombombával dobtak meg. De ennek egyszer meg kell szűnnie. A parlament igazság- és jogérzete végre fel kell hogy szólaljon az ellen, _ hogy egy magyar képviselőt a bosszú közprédájának bár-