Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

Á nemzetgyűlés 216. ülése 1924. 1500 koronát és egy 40 filléres váltóürlapot jogtalanul eltulajdonított, bűnösnek mondja ki a Btk. 355. §-ába ütköző és a 358. szerint minősülő sikkasztás bűntettében és ezért a; Btk. 358. §-a alapján, de a Btk. 91. §-ának alkalmazásával a foganatbavételtől számítandó egy (1) évi börtönbüntetésre és a szabadságvesztés kitöltésétől kezdetét vevő háromévi hivatalvesztésre és a politikai jogok hasontartalmu felfüggesztésére itéli. A kiszabott szabadságvesztésbüntetésből azonban vádlottnak 1912. évi október 14-től tartó előzetes letartóztatása által a Btk. 94. §-a alapján hat (6) hetet kitöltöttnek vesz. Kötelezi vádlott a Bp. 480. §-a alapján arra, hogy az eddig felmerült és 29 koronában megállapított, valamint a még felmerülendő bűnügyi költségeket az 1890. évi XLIII. te. 9. $-ában jelzett módon a m. kir. államkincstárnak megfizesse, ezeket azonban a most hivatolt te. 4. § második bekezdése alapján egyelőre behajthatatlannak nyilvánítja. Indokok: A főtárgyaláson kihallgatott vádlott beismerés evei és dr. Deák Ágoston sértettnek eskü alatt tett vallomásával bizonyítást nyert a rendelkező részben leirt tényállás, minthogy a vádlottnak e tényállásban leirt cselekménye a Btk. 355. §-ába ütköző és a 356. § 2. tétele szerint minősülő sikkasztás bűntettének tényálladékát kimeríti, minthogy beszámítást kizáró ok fenn nem forog, vádlottat abban bűnösnek ki mondani és figyelemmel büntetlen előéletére, beismerésére, családos állapotára és végül arra, hogy cselekménye által állását elvesztette, mint túlnyomó enyhítő körülményre, melyekkel szemben súlyositó körülményül csupán a nagy kár jelentkezett, a cselekményre meghatározott börtönbüntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő volt és így a rendelkező részben megszabott és bűnössége fokával arányban álló büntetéssel sujíani kellet. (Drozdy Győző: Ma a gyilkosok sem kapnak annyit!) Vádlott előzetes letartóztatása önhibáján kivül hosszú tartamú lévén, abból a Btk 94. §-a alapján hat hetet beszámítani kellett. A bűnügyi költségek megtérítésére vonatkozó kötelezés a vádlott bűnössége megállapításának törvényszerű folyománya, ezek azonban vádlottnak igazolt vagyontalansága miatt egyelőre behajthatatlanoknak voltak nyilvánitandók. Déva, 1912 december 5-én. Aláirások s. k.« (Olvassa): 13.718/1912. A dévai kir. törvényszék nyilvános tárgyalása Déván, 1912 december 5-én sikkasztás bűntettével vádolt Lőrincz Ákos elleni bűnügyben a fogházból elővezetett Lőrincz Ákos vádlott. (Kassay Károly: Ez a jegyzőkönyv ! — Szomjas Gusztáv: Most végigcsináljuk az egészet? — Halász Móric: Nagyon helyes! — Kassay Károly: Ez az a jegyzőkönyv, amelyik igazolja, hogy egy szó sem volt igaz! — Barthos Andor: Itt egy képviselő becsületéről van szó! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a helyes!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ugy az egyik, mint a másik oldalon. (Pikler Emil: önnek nem fontos a- becsülete, Szomjas képviselő ur?) Dénes István: Köszönöm szépen, hogy elhallgattatták azt a hangot, amely azt kivánja, hogy ne olvassam fel a jegyzőkönyvet akkor, amikor ez az egyetlen bizonyitékom ama súlyos rágalmazás ellen. (Szomjas Gusztáv: Az érdemi részét olvassa! — Kassay Károly: Ez a jegyzőkönyv igazolja, hogy szó sem volt róla!) Lőrincz Ákost a következőkép hallgatta ki a bíróság (olvassa): »Lőrincz Ákos 23 éves róm. kath. stb. stb. A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam, mert beismerem, hogy a terhemre rótt cselekményeket elkövettem. Én a sértettnek mintegy három éven keresztül alkalmazottja voltam havi 120 korona fizetés mellett. Szorgalmasan dolgoztam, hogy az évi január hó 4-én, pénteken. 395 ügyvéd bizalmát kiérdemeljem és ezáltal fizetésemelést érhessek el. De hiába, mert fizetésem nem javult, napi szükségletem pedig folyton nőtt a mai drágasági viszonyokkal párhuzamban. Feleségem és egy gyermekem eltartásáról kellett gondoskodnom, kik még ráadásul betegeskedtek is és igy csak adósságom szaporodott. Ilyen körülmények között ment ez év augusztus havában sértett üdülni, mielőtt azonban ugy az irodája vezetését, mint az irodai pénzek átvételét reám bizta. Jobban nem kínálkozhatott alkalom, mint most, hogy vagyoni viszonyaimat kissé rendezzem azzal a szándékkal, hogy vagyoni viszonyaimat kissé rendezzem azzal a szándékkal, hogy vagyoni viszonyaim javultával az összeget dr. Deák Ágost ügyvédnek megtérítem. A bűnös szándékot nyomban tett is követte. Történetesen ez idő alatt történt, hogy Csorán Miklós pervesztes^ Jévén, 557 koronát fizetett. Ezen összeget én részben saját céljaimra használtam s hogy egy időre elpalástoljam bűnömet, ráirtam az ügycsomóra, hogy az összeget Vojsán átvette. Kevéssel később az Opreán Tódortól átvett 70 koronát is hasonlóan a saját céljaimra fordítottam. Kozák Dávid ügyfelünktől 60 korona 70 fillért vettem el, ebből azonban utóbb 33 korona megtérült. Ezenkívül r még számos kisebb-nagyobb összegeket használtam fel, amelyek mintegy 1500 koronát tehetnek ki összesen. Beismerem azt is, hogy Buksa Miklóstól 24 koronát és egy 40 filléres váltóürlapot vettem át azzal, hogy azt sértettel aláíratom, de minthogy sértett az aláírást megtagadta s mert időközben letartóztattak, a váltóürlap a sértett irodájának egyik asztalfiókjában maradt, a pénzt pedig a feleségemnek adtam át. Bűnömet végtelenül bánom, mert tönkretettem jövőmet, de ígérem, hogy azt tehetségemhez képest igyekezni fogok jóvátenni. Egyebet előadni ezúttal nem kívánok.« Most kihallgatták Deákot mint sértettet és mint tanút, aki a következőket adta elő (olvassa): »Vádlott három évig volt irnok az irodámban. Általában jól viselte magát, megbízható volt és annyira megkedveltem, hogy pénzek átvételével is megbiztam. Mindig pontosan számolt el a most felmutatott jegyzék szerint, s igy történt az, hogy ez év július 29-én szabadságra menve, reábíztam az irodámat is. Midőn szeptember 12-én hazajöttem, elsősorban bekértem a számadásokat, hogy megállapítsam a bevételeimet és kiadásaimat. Amint a számadásokat megtekintettem, azonnal feltűnt, hogy vádlott, ki távozásomkor a már felvett előleghez még 200 korona előleget kapott, ujabb előleget irt be magának. További vizsgálódásom alkalmával megállapitottam, hogy Vojsán Györgynek 557 koronát fizetett. Vojsánt elhivattam, természetesen tagadólag felelt. Bizalmam ezzel megrendült, vádlottat azonnal elkergettem s magam a kár nagyságának megállapításához fogtam. Nem kevesebb mint 2247 koronát állapitottani meg eddig és még számtalan eset van, amely még nem derült ki eddig. Vannak esetek, ahol többet vett fel és kevesebbet számolt el s viszont ahol kevesebbet fizetett és többről állíttatott ki nyugtát s ezek mellett még megtette azt is, hogy számadásait ugy állította össze, hogy még én tartoztam volna neki 16 koronával. Ettől eltekintve számos ügycsomót, szerződést és más okiratot megsemmisített, úgyhogy nemcsak irodám jövőjét, hanem még az egészségemet is tönkretette. Hiszen az egész járásban elterjedt s most ki vagyok téve annak, hogy még azok is nálam keresik okirataikat, akikkel sohasem állottam összeköttetésben. Miután vádlott szegény, kárigényem megítélését nem kívánom, ennek ellenében azonban kérem