Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

394 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924, azzal, hogy közjegyzői hiteles nyilatkozatot akartak tőle kicsikarni, gyorsan és sürgősen, mert ezt felsőbb helyen kérték tőle. Majd egy másik budapesti fiatalember jött hozzám azzal, hogy egy báró, egy ügyvéd adatokat gyűjt ellenem és a belügyministerium internálási osztályából hivatalos irást kapott egy Veres nevezetű ottani tisztviselő aláírásával és pecséttel ellátva, amely irás reám vonatkozólag kompromittáló. Láttam ezeket, de nem tudtam, hogy mindez honnan indul ki. Most már rájöttem arra, hogy honnan fuj a szél. Azok, akik attól féltek, hogy én támadom őket, s hogy felelősségre fogom vonni őket, gyűjtötték ellenem a bizonyítékokat azért, hogy velem szemben tudjanak védekezni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindebből megállapítom, — és azt hiszem, hogy mindenki egyetért velem ebben — hogy ellenfeleinmek kompromittáló adatokra van szükségük ellenem. Mindegy, hogy kitől, mindegy, hogy milyen minőségű, csak közjegyzőileg hitelesitett legyen. Nem volt fontos az, hogy igaz-e vagy sem, az sem volt fontos, hogy jó barát adja-e a nyilatkozatot vagy ellenség. Ilyen bosszúért lihegő hajszában vetemedett dr. Tóth közjegyző arra, hogy Deák Ágostontól mindenáron beszerezze a Gaal Gaston képviselő ur által felolvasott nyilatkozatot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Dr. Deák — ugy látszik — kötélnek is állott, ezt biztosan még nem tudom. Egy magyar embert, még hozzá nemzetgyűlési képviselőt akarnak a magyar testvérei kipusztítani. Árn tessék, — mondja Deák Ágoston, ő csak nem fogja ezt meggátolni. Azt kívánták tőle, hogy irást adjon, hogy ezelőtt 12 esztendővel sikkasztott dr. Dénes István. Nagyon szívesen, miért ne, — hiszen egy magyar nemzetgyűlési képviselőről van szó. Még ki is cirkalmazta, hogy miért nem jelentett föl engem. Ennyit csak megengedhet magának egy román táblabíró egy magyar nemzetgyűlési képviselővel szembeni Ma még nem tudom, hogy megtette-e azt a nyilatkozatot, amelyet Gaal Gaston felolvasott. E nyilatkozatra nekem akkor csak annyit kellett volna mondanom, hogy: rágalom és hazugság. A bizonyitás Gaal Gaston képviselő urat terkelte volna. Ha valaki 12 évig nem tesz feljelentést valaki ellen, és 12 év után előáll azzal, hogy az illető sikkasztott, akkor ez csak becstelen ember lehet és az állítása is hazugság. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezt a súlyos ügyet nem akartam igy elintézni. Éreztem és láttam barátaim arcáról is, hogy ők is meg vannak döbbenve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éreztem, hogy ezt az ügyet nem szabad egyszerű rágalomnak minősíteni és igy elintézni. Éreztem, hogy bármily terhes nekem 12 óv után az ellenbizonyítás, de az ellenein dolgozó maffiáról le keli rántanom a leplet és a nemzetgyűlés előtt igazolnom kell, hogy aljas rágalomról van szó és hogy Gaal Gaston képviselő ur ellenségeimnek könnyenhivően ismét beugrott. A rágalom elhangzása után vállaltam annak bizonyítását, hogy a felolvasott nyilatkozat minden állítása hazugság és koholmány. Csak midőn a parlamentből hazamentem, jöttem rá arra, hogy •A

> bizonyitás elvállalásával milyen veszedelmes lépést tettem. Hátha az ellenem dolgozó maffia eltüntette a 12 év előtti törvényszéki iratokat, nehogy azokkal bizonyítani tudjam, hogy a sikkasztó csak Lőrincz Ákos volt és hogy valótlan dr. Deáknak az a nyilatkozata, miszerint Lőrincz jegyzőkönyvbe adta, hogy Lőrincz velem együtt követte el a sikkasztást ? Hátha az aradi ügyvédi kamara iratai között kiselejtezték az én évi január hó 4-én, pénteken. aktámat, vagy eltüntették és igy 12 év után nem tudom beszerezni a bizonyítékaimat ! Attól is tartottam, hogy nem fognak részemre hiteles másolatokat kiadni. Jó embereimnek levelet irtani és a jó sors azt akarta, hogy ezek a bizonyítékok megkerüljenek. Ezek után vegyük sorra dr. Deák Ágostonnak Gaal Gaston által felolvasott és állítólag 1923 július 23-án kelt nyilatkozatát. Mindenekelőtt azt állítja, hogy Lőrinczcel együtt több ezer koronára menő sikkasztást követtem el és hogy ellenem is meg akarta tenni a bűnvádi feljelentést, de azért nem tette meg, mert édesanyám többrendbelileg könyörgött neki, hogy ne tegyen szerencsétlenné. A nyilatkozat azt állítja, hogy a bűnvádi tárgyalás során jegyzőkönyvre is adta Lőrincz Ákos azon tényt, hogy ő a sikkasztást dr. Dénessel együtt követte el. Azt állítja végül, hogy Lőrincz elítéltetése után fel is jelentett az aradi ügyvédi kamaránál és a kamara a feljelentést Deák Ágostonnak megküldötte nyilatkozattétel céljából, de ő a nyilatkozatadást megtagadta, mert nevezett dr. Dénes ellen szegénysorban lévő családjára tekintettel, nem kivánt bűnvádi eljárást folyamatba tenni. Dr. Deák Ágoston ezen nyilatkozatának minden állítása közönséges hazugság. Ha én Lőrincz Ákossal csak tíz koronát,is sikkasztottam volna, bizonyos, hogy Lőrincz Ákos minden bizonnyal velem, az ügyvédjelölttel, a főnökhely

r

ettessel takaródzott volna, hogy a maga helyzetén enyhítsen és hogy ha csak tiz koronát is sikkasztottam volna, egész bizonyosan igaza lenne dr. Deák állítólagos nyilatkozata ama részének, hogy a bűnvádi eljárás folyamán Lőrincz Ákos ezzel védekezett és ezt jegyzőkönyvre is adta. De mert erről szó sem lehetett, igy a bűnvádi eljárás folyamán rólam szó sem esett, mert ha esett volna, sikkasztásról lévén szó, hivatalból ellenem is meg kellett volna indítani a bűnvádi eljárást. Ha Gaal képviselő ur a törvényszéki iratokat előbb beszerezte volna, — ami kötelessége lett volna, — erről maga is meggyőződhetett volna mielőtt bosszuérzésének szabadfolyást engedett. Beszereztem a törvényszék iratait, ' amelyeket szórói-szóra felolvasok, hogy Gaal Gaston és dr. Deák Ágoston állitásainak igaz vagy nem igaz volta itt a Nemzetgyűlés előtt kitűnjék. (Olvassa): »13718/1912. szám. Őfelsége a király nevében. A dévai kir. törvényszék mint büntetőbíróság a Pap Jenő kir. Ítélőtáblai bíró elnöklete alatt, Jakab István kir. törvényszéki biró és Andersen József kir. törvényszéki biró, valamint Pichovszky József kir. törvényszéki jegyző mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a kir. ügyészségnek 1912. évi 4138. Kü. sz. alatt kelt vádiratában Lőrincz Ákos vádlott ellen sikkasztás bűntette miatta foglalt vád fölött a kir. törvényszéknek 1912. évi 12069/B. szám alatt kelt végzése folytán Bigner József kir. ügyésznek mint közvádlónak, az előzetes letartóztatásban levő vádlottnak, dr. Laufer Árpád ügyvédnek mint védőnek jelenlétében 1912. évi december hó 5. napján Déván megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után a következőleg itélt: A kir. törvényszék mint büntetőbíróság az 1912. évi október hó 14. napjától előzetes letartóztatásban levő Lőrincz Ákos 23 éves róm. kath. vallású, tordai születésű, algyógyi lakos, magyar honos, ügyvédi írnok, nős, egy gyermek atyja, vagyontalan, katona nem volt, gimnáziumi hét osztályt végzett vádlottat azért, mert Szászvároson 1912. évi augusztus és szeptember havában, mint dr. Deák Ágoston irnoka, eme minőségében kezeihez folyt és birlalatában levő pénzekből, amik reá nézve idegen ingó dolgot képeztek, mintegy