Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

 nemzetgyűlés 216. ülése 1924. évi január hó 4-én, pénteken. 391 T. Nemzetgyűlés! Ezt tette Arany János. Bársony István, az orvosi tudományegyetem dékánja, ez az ember, ez a férfi.. . (Lénával István közbeszól.) Nem tudok beszélni. Elnök : Lendvai képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy kénytelen leszek vele szemben erélyesebben eljárni! Sándor Pál: Egy orvostanár, aki betegeket kezel, aki operál, vág (Peyer Károly: Lehnert hozzá kell küldeni !), csak azért, hogy embertársait a meggyógyulás kedvezményében részesítse, ugyanaz a tanár ingerli a tanitványait, hogy bunkősbotokkal menjenek a zsidó vallású diákoknak, azoknak, akiknek megengedte a kegyetlen numerus clausus paragrafusa, hogy mint zsidók, az egyetemen tanulhassanak. Ez nobilis? Ez magyar eljárás? Ahol az egyik oldalon a törvény megköveteli, hogy csak a numerus clausus alapján szabad bevenni zsidó tanulókat, ott azokat a dékán nem védi meg az egyetem aulájában: az egyetem tantermében, hanem ellenkezőleg, még uszitja a diákokat arra. hogy azokat, akik jogsai ülnek ott, — mert az ő kívánságukra határozták igy meg, — hogy azokat megcsonkítsák,... (Zsirkay János : 78% ül a pécsi egyetemen. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál : ... olyan embereket, akiknek nagyrésze a háborúban megsebesült, vagy olyanoknak a fiait, akik a háborúban nagy érdemeket szerezte ? Ezeknek nincs biztonságuk ? És hogyan támadták meg őket ? Nem akkor támadták meg, amikor többen voltak, hanem negyvenen támadtak meg egyet, harmincan-huszan támadtak meg egyet botokkal, amikor azok védtelenek voltak. (Rothenstein Mór : A fajvédők bátorsága ! Ha sokan vannak !) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóziassék csendben maradni. Sándor Pál: Magyar virtus az, hogy negyven ember megy egynek! Kunszt az, hogy elpáholjanak valakit, akinél nincs fegyver és aki védtelenül áll? (Halász Móric: Mennyivel volna jobb, ha csak egy ütötte volna nyakon?) Egy ellen védekezni tud mindenki, de ha negyvenen támadják meg, akik botokkkal vannak ellátva, hogyan védekezzék? A nemes magyar nemzet fiai soha meg nem tették volna ezt, mióta Magyarország van. (Drozdy Győző: Gyáva, aljas munka !) Bársony tanár felelős azért, amit tett. (Peyer Károly: Ezekre bizzák majd a munkásokat a gyárakban meg a bányákban. — Halász Móric: Kire? Bársony tanárra? Hiszen az szülész ! — Peyer Károly: A neveltjeire!) Elnök: Peyer képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (PeyerKároly: Most jöttem be, nem is szóltam semmit!) Nem tűrök megjegyzést az elnöki rendreutasitással szemben ! Emlékeztetem a képviselő urat, hogy kimenetele előtt már figyelmeztettem. (Peyer Károly: Egy félórával ezelőtt!) Sándor Pál: Hiszen kereszténység nem is képzelhető el zsidóság nélkül, (Lendvai István: Maga el sem tudja képzelni!) mert a keresztény hit az Ótestamentumon alapszik. (Halász Móric: Az élesztő a kenyérben!) A kereszténységet az első 150 évben héber nyelven, tanitották, az újtestamentum legnagyobb részét eredetileg héber nyelven irták, az apostolok legnagyobb része zsidóvallásu volt. Nem akarok tovább menni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! (Farkas István: Ádám is zsidó volt.) Sándor Pál: Azokat a zsidóvallásuakat akarják Magyarországon meggyalázni, akiknek már epikus költeményeik voltak Homeros előtt? Ezeket akarják kényszeriteni kivándorlásra vagy, mint sok gyáva zsidó megtette, áttérésre a nehéz NAPLÓ XVÎII. időkben? Ezt akarják önök elérni! Ha nem sikerült Nabukodonozornak, nem sikerült az összes nagy fejedelmeknek és nem elkerült a középkor máglyáinak, hogy a zsidóságot kiirtsák, akkor az önök kisded csúnya játéka sem fog itt Magyarországon sikerülni. Itt sem fog sikerülni, hogy azért térjen át egy karakteres ember más vallásra, mert üldöztetésben van része. (Egy hang a középen: Ez már fajszeretet! Gratulálok^ Ez őszinte beszéd! Derék ember, szereti a fajtáját!) A zsidók istene él még és ha el is pusztitanak tizezreket és százezreket, a zsidó vallás meg fog maradni azért, mert ez az egy Isten vallása és ez fog keresztülmenni az emberiség egész történetén, (Ellenmondások jobbfelöl! — Hegedüs György: Él a magyarok istene!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál: Kötelességemnek tartom végigvezetni önöket ezen a martirológián, hogy lássák egyszer, hogy voltaképen mi történt, hogy igazságos-e, amit én mondok. Hiszen önök voltaképen itt az itélőbiráim, önök vitatkoznak velem, t. képviselő urak, tehát önök elé kell terjesztenem azt ugy, ahogy én gondolom. Hogy én igy beszélek, azon ne méltóztassanak csodálkozni. És itt citálom azt a gyűlölt Talmudot, amely a legnagyobb bölcsességeket tartalmazza; citálom, hogy önök előtt exkuzálva legyek abban, amit mondottam és amit mondani fogok. Ebben van egy rész, amely igy hangzik (olvassa): »Ne csodálkozz, hatalmas Cézár, hogy én. a szegény elnyomott zsidó, ilyen hangon beszélek. Tudd meg: belőlem száz meg száz megbántott zsidó kiabál hozzád.« A Talmudnak ez a bölcs mondása ma is áll. A nemzetgyűlés nem zárhatja el fülét és szivét azok elől, akik jajkiáltásaikkal idejönnek és igazságot követelve, itt megmondják azt, amit tudnak, amit éreznek, ami megtörtént. Méltóztassanak tehát meghallgatni, hogy az a numerus clausus alapján az egyetemre került diákság min ment keresztül az utolsó időkben (olvassa): »1922 április 5-ikén délelőtt 11 órakor a budapesti egyetem első számú anatómiai intézetében a zsidóhitü hallgatókat tettleges bántalmazások közben az utolsó padokba kergették. Ugyanezen nap délután 6 órakor az Állatorvosi Főiskolán a pozsonyi egyetem orvostanhallgatóinak kémiai gyakorlata után egy zsidó diákkisasszonyt és hat diákot vertek meg. 1922 október 2-ikán A Nép címü^ lapban a Goldberger-gyárral kapcsolatban megjelent cikk következményeképen a Műegyetemről kiindulólag tömeges inzultusok, igazoltatások; a bajtársi szövetségek szervezett kapuőrségei a zsidó hallgatókat minden egyetemről erőszakosan távol tartották. Tettleges bántalmazások között a nőhallgatókat sem kimélték. Aki nem tudta keresztényi voltát okmányokkal kellőképen igazolni, annak származásáról a szemérem durva megsértésével győződtek meg. A Szódat október 6-ikán igy ir: »Az ifjúság méltóságteljes magatartását csak itt-ott zavarta meg néhány sajnálatos incidens, melyet idegen fajtájú hallgatók prepotenciája idézett elő. Az a néhány pofon, amely itt-ott elcsattant, az idegenfajtáju főiskolások provokáló magatartásának rovására Írandó«. 1922 november 18-án az Állatorvosi Főiskolán tettleg inzultálták a hallgatókat, köztük egy sánta medikust is. 1923 március 16-án az Állatorvosi Főiskolán a sorozatos verekedések miatt Pékár Mihály Erzsébet-tudományegyetemi orvoskari dékán beszüntette a kémiai gyakorlatokat, amit Groh tanár a délelőtti kémiai órán közölt a hallgatósággal. A szigorú intézkedés eredménye, hogy a jelenlévő néhány zsidó diákot ólmos botokkal véresre verték a főiskola parkjában. (Kováts-Nagy Sán55