Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

390 À nemzetgyűlés 216. ülése 1924 l évi január hó 4-én, péntekért, ságé. (Zaj a jobboldalon.) Csak az, aki nem tanulmányozta a történelmet (Kassay Károly : írniolvasni nem tanult !), csak az. aki nem tanulta meg a történelmet, az nem tudja, hogy a pápák és királyok a múltban zsidóorvosokat tartottak, — még akkor is, amikor az eretnekeket a máglyára küldték — azért, mert más orvosoktól féltek, hogy mérget adnak be nekik. (Zajos derültség. — Felkiáltások jobbfelől : Ugyan ! Ugyan ! Nem sikerült ! — Kováts-Nagy Sándor : A zsidó megbizhatóbb ? — Rúna P. András : Hát Fortunátus Imre ki volt "?) Elnök: Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Derültség ! Zaj.) Csendet kérek ! Sándor Pál : Nem tudom, miért bántja önöket az, ami a múltban történt. Aki nem hiszi, elolvashatja, hogy a pápák és a királyok ezért tartottak maguknak zsidó orvosokat. # Az orvosi tudomány véletlenül a zsidó tudományon alapszik. A régi, ezer meg ezeréves időktől kezdve nők és férfiak voltak az orvosi tudomány megteremtői. (Neubauer Ferenc: Aselepios csak olyan plagizátor volt!) Sok DŐt égettek el, aki az orvosi tudományt kezelte azért, ha valakit nem tudott meggyógyitani. Annál inkább csodálkozni kell, hogy Bársony tanár, mint orvosprofesszor igy beszél. Milyen ellentét van itt Bársony tanár között... (KovátsNagy Sándor: Mi köze az indemnitásnak ahhoz, hogy a zsidók a régi világban hogyan gyógyítottak?) Önök szemrehányást tettek ennek az oldalnak, hogy itt nem hallgatják meg a szónokaikat, méltóztassék tehát megajándékozni a türelmükkel, hogy beszédemet befejezzem, igazán nem bántok senkit. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál: A Pesti Hirlap 1882. évfolyamának í3-ik számában Arany Jánosnak nagykőrösi tanárkodása idejéből a következőt olvasom. (Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Jellemző eset ez, amely az ő nemes lelkületét fényes világításba helyezi. (Olvassa): »Járt ugyanis a körösi kollégium felső osztályába egy zsidó íiu, egyetlen az egész osztályban. Tanulótársai eleinte nem tudták, hogy zsidó. De utóbb kitudódott. Erre az egész osztály elhatározta, hogy elveri Délután jön a. fiu az iskolába, az osztály megrohanja és irtózatosan elpáholja. Épen. mikor az egyik flu azt kiáltja, hogy agyon kell ütni a zsidót, lép be az osztályba a tanár, Arany János. A fiuk szétrebbennek, restellik a dolgot a szeretett tanár előtt. Arany egy szelid, szánakozó pillantást vet a megkínzott zsidó fiúra és szó nélkül távozik a teremből. Másnap hiába várják a fiuk a tanárt, nem jön, rákövetkező nap sem, pedig leckeóráit sohasem mulasztotta el. Erre a fiuk küldöttséget menesztettek hozzá és kérik, kezdje meg újra előadásait. Arany hidegen végignéz rajtuk és igy szól hozzájuk: Olyan osztályt, amely valakit vallása miatt bánt. én nem tanítok. Ezzel megfordult és otthagyta őket. A következő nap jelentkező küldöttséget be sem eresztette magához. A fiukat Arany eljárása mélyen meghatotta és egyúttal meg is szégyenitette. Végre a tanári kart kérték, hogy vesse magát közbe Aranynál. Ö tanártársainak csakugyan megígérte, hogy ez egyszer megbocsát osztályának, és másnap megkezdte előadásait.« T. Nemzetgyűlés ! Ha ezt olvasom a régi időkből.. . (Lendvai István: A Pesti Hirlap-ból!) Azért nem lehet azt mondani, hogy ez nem volna igaz. T. képviselőtársam, ön nagyon fiatal még ahhoz, hogy énvelem kikezdjen ! (Lendvai István: Elvégezte azt önnel Kakovszky t. képviselőtársam !) Abban legalább volt erő, nem volt demagógia ! Magyarországon nem lenne antiszemitizmus. (Zaj a balközépen. — Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat figyelmeztetem, hogy ha igy folytatja, kénytelen leszek vele szemben erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Sándor Pál: Marczali történetíró, akit szintén kiüldöztek az egyetemről és akinek a legjobb hírneve van a külföldön, különösen Angliában, és aki mérhetetlen szolgálatokat tett kint Angliában Magyarországnak, egyik essai-jében a következőket írja (olvassa): »A magyar jólétében nagylelkű, értékes elemekkel javaiban, jogaiban szívesen osztozó, csak a nyomorúság, a félelem teszi kicsinyessé, üldözővé, kizárólagossá. Az üldözés tehát épen nem immanens része a magyar karakternek, csak a sújtó helyzet következménye.« A régi időben nem a zsidókat bántották, hanem a németeket, a kunokat bántották, amikor itt baj, nyomorúság volt. Most a németek természetesen nyugodtan maradhatnak, mert ma itt vannak a zsidók mint bűnbakok. Különben, hogy a t. fajvédő uraknak is adjak fogalmat és nekik is szolgáljak még valamiféle csemegével . . . (Drozdy Győző: A budakeszi svábok nem fajvédők!) Magyar falvakban sehol nincs antiszemitizmus, csak sváb falvakban, mint Soroksáron, Hidegkuton. Ezekben a sváb falvakban van antiszemitizmus, de ott is csak akkor, ha véletlenül a pap is ugyanabban az irányban vezeti őket. Önök ismerni fogják Marx nevét, akinek most kilátása volt arra, hogy kancellár lesz. (Zaj balfelől.) Marx, aki a németországi centrumpárt elnöke és egyik legbefolyásosabb embere Németországnak, azoknak a német politikai vezérférfiaknak sorába lépett, akik határozottan állást foglaltak a német reakció és az antiszemita mozgalom ellen. Marx a következőkép beszél (olvassa): »Többszörös tapasztalat mutatja, hogy az antiszemitizmus csaknem mindig a kereszténység és különösen a katholikus vallás ellenségeképen is jelentkezik. A katholikusok —_ mondja — határozottan és gyökeresen elutasitják az antiszemitizmust, mint mozgalmat; németségüknek és a német népi sajátságoknak hangsúlyozása mellett is . . .« (Egy hang jobbfelöl: Majd a reformátusokra kerül a sor! — Csontos Imre: Mindjárt ránk kerül a sor!) Ne méltóztassék megnehezíteni a dolgomat ! Mégegyszer felolyasom. (Olvassa): »A katholikusok határozottan és gyökeresen elutasitják az antiszemitizmust, mint mozgalmat; németségüknek és a német népi sajátságoknak hangsúlyozása mellett is visszautasítják a politikai antiszemita törekvéseket, amelyek a nemzet egységének elforgáesolására vezetnek. A Rathenau-gyilkosság világosan bizonyítja, hogy a demagóg eszközökkel folytatott izgatásból, amellyel az antiszemitizmus is végeredményében hóbortos fejekben gyilkos gondolatokat és tetteket kelt életre, (Mozgás. — Beck Lajos : Parlamentarizmus!) minden világosan gondolkozó németnek látnia kellene, hogy az antiszemita törekvések pusztulásba viszik a német népet.« Ezt mondja a katholikus párt elnöke Németországban. Azt hiszik, t. Nemzetgyűlés, hogy ez nálunk másképen van, mint Németországban, ahol a legerősebben tombolt az antiszemitizmus ! Ott épen a katholikus párt vezére talál ilyen szavakat a demagógia megfékezésére. (Lendvai István: Huszár Károly! — Derültség.) Itt a Lendvai-közbeszólások nem használnak! Itt nagyobb érveket, nagyobb ágyukat kell hozni, mert ezt megcáfolni nem lehet. Ezt lehet versbe foglalni, de megcáfolni nem lehet! Ezzel szemben, ha látom Bársony tanárnak dékáni lelépési szózatát, akkor igazán meg kell állania az ember eszének. Az orvosi tudomány speciális érdeme a zsidó-