Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1.924. galommal, ugy, amiként mi csináltuk, midőn például én reggel 3 órától este lü-ig dolgoztam t. képviselő ur. Ennem mulattam. Méltóztassék ezt az irányzatot megvalósítani. Tanitsuk meg az ifjúságot a munkára, tanítsuk arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek, tanuljanak nyelveket, mert Magyarországon sokan vannak a dzsentrik között, akik még németül sem tudnak. A nyelvek tanulását elő kell segiteni, az nem megy ugy, ahogy önök akarják. (Lendvai István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Lendvai t. képviselő urat ismételten figyelmeztetnem kell, hogy méltóztassék csendben maradni és ne méltóztassék a szónokot beszédében állandóan zavarni. Sándor Pái: A t. képviselő ur a múltkori felszólalása alkalmával ugy beszélt, hogy a vér igazán a fejembe tódult és én mégis nyugodtan meghallgattam. Most kérem, méltóztassék engem is megajándékozni ezzel a figyelemmel, hiszen idősebb ember is vagyok, mint ön és kérem, ne méltóztassék engem zavarni. Ezeket a pénzügyi tekintélyeket, a pénzügyi vezetőket és általában a zsidóságot azért, mert a gazdasági folyamatban Magyarországon részt vettek és viruláshoz segítették az országot, most gyűlölet veszi körül. Miért ? Azért, mert önök el akarnak érni egy célt, amelyben senki a világon nem fogja önöket gátolni ? Mikor ellenkezőleg a zsidóság az, amely a legerősebben fel akarja karolni és felkarolta már az utolsó három évben azt a célt, hogy ilyen ifjak neveitessenek, Kármitathatok önök előtt arra, hogy százanként ajánlottam már keresztény ifjakat intézetekbe, akik ott vannak, akik ott foglalatoskodnak. (Griger Miklós : A képviselő ur ajánlott, de nem igen vették fel !) Az is megtörtént, hogy nem vették fel, de az is megtörtént, hogy számtalan kitüntetett katonát vétettem fel közbeniárásommal az intézetekbe és mások is megtették ezt, biztosítottuk exisztenciájukat és í levettük az államról azt a terhet, hogy kevesebb semmittevő legyen az országon. Megérdemelték, hogy megtegyük. De miért éri ezeket az urakat, akik kötelességüket teljesítették, — köszönet nem dukál érte — gyűlölet % Azért, mert önök egy irányt akarnak követni, amelyet mindnyájan helyeslünk ! Tessék a vezetést átvenni. Először is önöknek tudniok kell azt, aminek a tudása mellőzhetetlen. Nem szabad megtörténni annak, ami megtörtént az Ergonnal és a Magyar Hitelintézettel, hogy amikor átvették a vezetését, nyomban a züllés útjára kerültek. Tudnék önöknek mondani itt több olyan intézetet, amelyeket az állam simogat és támogat és mégis rajta van az arcukon a faciès hipokratiea, és el fognak pusztulni, bár az állam támogatja azokat. (Muszti István : Tessék még várni ötven évig. akkor máskép lesz.) Ha a fehér bolsevisták nem ütnek agyon, egészséges szervezetű lévén, meg fogom érni és ha itt lesz a t. képviselő ur a teremben, figyelmeztetni fogom, amint figyelmeztettem Gömbös képviső urat az Ergont illetőleg, hogy át kellett adni zsidó kézbe, mert nem tudták, nem birták vezetni és ezért ment tönkre. Ez játék a szavakkal, ezt nem szabad jelszavakként odaállítani. Ha önök ezt komolyan akarják, akkor ezt nem az ómegánál, a vezérigazgatóságnál kell kezdeni, hapem az alfánál, a rőfnél és a mázsánál. Tessék dolgozni. Azt méltóztatnak gondolni, hogy amiket önök az újságcikkekben irnak, az mind szent malaszt, hogy annak ugy kell lenni. Amivel önök élnek, az a tévedéseknek valóságos tömkelege, nem akarom másként nevezni. Itt nem ^ szólam és nem demagógia kell, nem zsidóüldözés ; itt munka kell és a fiatalságunkat nevelni kell. Ahhoz, hogy önök azt akarják elérni, mint évi január hó 4-én, pénteken. 3B7 ahogy itt egész tisztán kicsendült az utolsó időkben, hogy vezető poziciókba jussanak, ezekhez a vezető pozíciókhoz, t. uraim, elsősorban ész, másodsorban tapasztalat, harmadszor tisztesség kell, negyedszer az kell, hogy — amit épen az önök alapításainál láttunk, amelyek tönkrementek — nem önök az okai — megszüntessék az egyes szindikátusi embereknek nyereségét és nem szabad a részvénytársaságokat megkárosítani azzal, hogy egyesek nyerészkedjenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon : A Kansz !) Ami tehát az ország részére szükséges, az az abszolút tisztességes vezetés. A céltudatos vezetés megtanulása nélkül önök hiába ülnek be egy vezető szerepbe, mert abban a pillanatban, amidőn önök beülnek oda, számolni kell annak a vállalatnak tönkremenésével.' ( Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Muszti István: Zsidóérdekeltségek nem buktak meg? — Kassay Károly: De nem követeltek állami szubvenciót megmentésükre! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő ur! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék állandóan vitákat folytatni. Sándor Pál: 1873 óta nem emlékszem arra, hogy egy intézet is tönkrement volna. (Muszti István: Tessék az 1908-tól 1911-ig terjedő időre visszaemlékezni!) Vidéken megtörténhetett. (Muszti István: Akkor a külföldi hitel nem volt olyan magas! — Pikler Emil: De állami szubvenciót nem kaptak! — Ellenmondások jobbfelől.) De tegyük fel, hogy a zsidókat sanyargatni akarják az egész vonalon ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: És tegyük fel, hogy ez sikerülni fog önöknek; tegyük fel, hogy önök kivándorlásra fogják kényszeríteni a zsidóságot azáltal, hogy elvonják tőlük az életnek, a megélhetésnek a lehetőségét és keresztül fogják vinni, hogy a szükségezeket az embereket tényleg kivándorlásra kényszeríti. Vagyok bátor emlékeztetni Spanyolország és Portugália példájára. Spanyolország, amely annak idején a leghatalmasabb állama volt a világnak, és Portugália kiüldözte az országból a zsidókat és a mórokat. Ezeket a zsidókat befogadta Németalföld és Anglia, egyrészük pedig Amerikába vándorolt ki. És mi történt! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: A szorgalmasnak sehol sincs nehéz helyzete. Az, aki dolgozik, aki dolgozni akar, mindenütt meg tudja keresni kenyerét. Ha ma kimegyek Kamcsatkába, én 64 évemmel ma is megtudom keresni a kenyeremet ott is. (Lendvai István: A siber mit dolgozik?) Mi közöm nekem a siberhez? — (Zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat rendreutasitom. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat másodszor rendreutasítom. Sándor Pál: Ma azt látjuk, hogy mig a befogadó országoknak óriási fellendülés jutott osztályrészükül, addig Spanyolország minden lehetőt elkövet abban az irányban, hogy most zsidókat telepitsen le Spanyolországban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Oda kellene LendvaiLehner t. képviselőtársamat utasítani, ott képviselje ön az ideológiáját, azoknál, akik most importot akarnak a zsidókból. (Lendvai István: És ezt Sáudor-Schlesinger mondja! — Szomjas Gusztáv : Kothensteint kiszállítjuk Spanyolországba! Menjen Spanyolországba, Móric! — Derültség jobbfelől. — Rothenstein Mór: Én nem változtattam meg a nevemet! Az én nevem becsületes név!) Az én nevem, a Schlesinger-név is becsületes volt, de én hozzá akartam simulni a nemzethez abban a tekintetben is, hogy a nevem is magyar legyen, mert magyarnak érzem magam, és megváltoztattam a nevemet. (Helyes-