Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

388 A nemzetgyűlés 216. ülése 1Ù2 lés a jobboldalon. — Nagy Ernő: Nekünk rendeletbe adták, hogy a zsidókat megmagyarositsuk!) Emlékeztetek arra, hogy a 90-es években, amikor még nem volt kereskedelmi szótár,-mi zsidók voltunk azok, akik Rákosi Jenő buzdítására megmagyarositottuk a kereskedelmet, megalkottuk a kereskedelmi szótárt. Amint megmagyarositottuk a kereskedelem német nyelvét az egész vonalon, épugy megmagyarositottam a nevemet is, mert minden izemben magyarnak érzem magamat, ha zsidó is a hitvallásom. (Élénk helyeslés és éljenzések a jobboldalon.) Amikor a mai nehéz viszonyok között az egész országnak össze kell tartani, midőn nekünk magyar zsidóknak is dolgoznunk kell odakinn és képviselnünk kell az ország érdekeit, akkor szabad egymást marcangolnunk? Hivatkozhatom arra, hogy nekem korrespondenciáin van Amerikával, mely évente körülbelül 100—150 000 koronámba kerül. Igen sokan azok közül, akik az én ajánlásommal mentek ki Amerikába, — itt az urak között is vannak többen — ott eredményt értek el. Egy volt ministerelnök — most képviselő — maga mesélte el, hogy az ő életét is az én levelem mentette meg. Amikor mi ilyen szolgálatokat teszünk e rettenetes helyzetben az országnak kifelé, amikor védjük ezt az országot vérünkkel, sőt sokszor hazugsággal, akkor itt mindennap rongyokat dobnak a szemünkbe, az arcunkba, olyan rongyokat, amelyeket semmiképen sem érdemlünk meg. Országszerte leplezik le a sírköveket, melyekre zsidó hősök nevei vannak felirva, s amelyekből kitűnik, hogy a numerus claususnál nagyobb arányszámban estek el zsidók, Ezeken az ünnepélyeken mindenütt részt vesznek ugy a reformáus, mint a katholikus papok, résztvesznek nemeslelküen a hatóságok a legszebb békességben, résztvesz a katonaság az ő gentlemen felfogásával. Ezek az ünnepélyek mindenütt békés szeretettel folynak le és csak itt Budapesten kell hallanunk, hogy mi az utolsó nép vagyunk a világon s nekünk kell megszenvednünk azért, amit a háborúban elkövettek. De visszatérek eredeti témámra. Voltaképen mit gondolnak az urak, mivel foglalkozzanak a zsidó hitű magyarok? Önök a tanítókat törvénytelenül kidobták a helyükről (Csiiléry András: Hol? —Pikler Emil: Maga kérdezi hogy hol? — Zaj a szélsőbaloldalon! — Farkas István: A hozzáértőket kidobták, a hülyéket behelyezték! A kreatúrákat !) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil : Inkább húzná tovább az odvas fogakat! Ne foglalkozzék olyannal, amihez nem ért!) Pikler képviselő urat kérem szíveskedjék csendben maradni. (Griger Miklós: Azért ezt nem szabad mondani ! Az tisztességes foglalkozás !) Griger képviselő urat kérem, méltóztassék mondanivalóját Pikler képviselő úrral privátim elintézni. Sándor Pál: Ha nem engednek beszélni, kifogyok az időből. A zsidó hivatalnokok legnagyobb részét ugy az állam, mint a város elbocsátotta, a traíikjogokat legnagyobbrészt elvonták. (Kuna P. András: 1918-ról beszélj en 0 Nem bántom én a képviselő urat. Az italmérési jogokat, a mozikat, törvénytelenül elvették; az ipari engedélyek tekintetében a lehető legnagyobb szigorral járnak el, zsidónak csak keresztény protekcióval nagyon nehezen adnak iparigazolványt. A numerus clausus alapján. (Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat ismételten kérem, szíveskedjék csendben maradni. Sándor Pál: A kereseti lehetőségek mind kisebbek lesznek. Földbérletet zsidó nem tud . évi január hó 4-én, pénteken. kapni. (Kuna P. András: Dehogy nem! — Zaj jobbfelöl. — Pikler Emil: Maga lesz a szeszügyi előadó, de ehhez nem ért!) Elnök : Kuna P. András képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Griger Miklós közbeszót.) Griger képviselő urat ismételten kérem, sziveskedjék véleményét privátim közölni a szónokkal. Sándor Pál: Azt mondja Griger t. képviselőtársam, hogy a bérleteket megkapják a keresztények, de albérletbe a zsidónak adják. (Egy hang jobbfelol: Én az ellenkezőre is tudok esetet!) Ugyanigy van ez a mozival, ugyanígy van mindenütt. Ugyanígy volt a középkorban. (Zaj. Haltjuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: A főbérlőnek van egy rentéje és a zsidó dolgozik. A katonai grádusokat a zsidó nem kapja meg. Ott is megszűnt tehát a megélhetésük. Most az a céljuk, hogy a kereskedelmi térről is teljesen, vagy legnagyobbrészt kiűzzék őket és azt maguk sajátítsák ki. Ebből azt látom, hogy voltaképen a múlt nemzetgyűlésen... (Nagy Ernő: Nálunk vannak szántó velő zsidók is! — Kuna P. András: Nagyon helyes! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) és ezt sajnálattal konstatáltam már — a múlt nemzetgyűlés tagja. Budaváry László által előterjesztett 12 pont legnagyobb része már meg is valósult. Ezt látom én, és ezért hasztalan keresem, hogy hol van itt valamiféle liberális eszme. Én nagyban tévedtem tehát a múlt évben tett azon kijelentésem alkalmával, hogy már látok valametyes liberális eszmét. A t. földmivelésügyi minister ur mindig liberális volt, és azt mondhatom, —^ dicsőségére és büszkeségére — hogy ő a liberális ideának igen nagy szolgálatott tett, sőt volt egy idő, midőn csak mi ketten voltunk e Házban, akik a kisgazdák mellett foglaltunk állást. És talán emlékezni fog a minister ur, hogy milyen nagy zenebona volt itt e Házban, midőn e helyről egymás mellett a nagybirtok ellen felvonultattuk a kisbirtokokat. Ezeket már elfelejtette a minister ur? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A képviselő ur gyűjtött adatokat nekem! Azok az idők már elmultak!) Mint a német mondja: »Voíerl. wie hast du dich verändert !« (Derültség. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mondja meg nekem magyarul!) Édes atyuskám, hogy megváltoztál ! (Derültség) Mondom, tehát Budaváry dicső férfiú, mert az ő pontjai mind megvalósultak. (Ellenmondások jobbfelol.) De kérdem, voltaképen milyen _ szerepeket szántak önök a zsidóságnak ? Miből éljen meg az a zsidóság ? Fizikai munkát végezzen csupán ? (Barla-Szabó József : Spekulációból éljen, mint azelőtt ! — Hegedüs György : Járjon automobilon !) Én az autósokat önnek mind odaajándékozom. Ha csak ezen múlna a dolog és ha csak az autó volna az ön szemében olyan veszedelmes dolog, akkor én kijelentem önnek, hogy sokkal egészségesebb gyalog járni. (Derültség.) Legalább én nagyon szeretem a gyaloglást. Ebből az autó-megjegyzésből látszik, t. képviselő ur, hogy tisztán csak kenyéririgység dominál az egész vonalon, mert az egyiknek van autója, a másiknak nincs egyiknek van nagybirtoka, a másiknak nincs, egyik mezítlábas, a másik kisgazda. T. képviselőtársam, ne méltóztassék a szocialistáktól félni ! Féljen a proletarizált polgároktól és féljen a mezítlábasoktól. Ez az ideológia, amely az öné, hogy az egyiknek van autója, a másiknak nincs, de azt a másik akarja; ez azaz ideológia, amely a kommunista irányzattal azonos, ön a kommunista, t. képviselőtársam, és nem én. (He-