Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

À nemzetgyűlés 216. ülése 1924. évi január hó 4-én, pénteken, 381 akik komoly, elsőrangú emberek — vagy a kereskedelemügyi minister úri Én azt mondom, hogy egyik sem, mert teljesen nullifikálva van a ministerium, úgy hogy azt kell mondanom: méltóztassék eltörölni, mert nincs semmi értelme a kereskedelmi ministeriumnak. (Derültség jobbfelöl.) (Barthos Andor: Van valami benne í) A pénzügy minister úrra azonban lehet alkalmazni azt, amit egyszer egy doktor mondott, hogy: ich operiere schmerzlos, azaz fájdalom nélkül operálok! (Pikler Emil: Őneki nem fáj! Ugy van, neki nem fáj, hanem a nép még soha annyira sanyargatva nem volt mint Kállay pénzügyminister úr ministersége alatt. — Nagy Ernő: Bethlen István ministerelnöksége alatt!) A t. pénzügyminister ur az utóbbi időben egy nagyobb import-kontingenst engedélyezett. Helyes; nagy köszönettel vette ezt a kereskedelem. Azonban sérvkötésekből gazdasági politikát csinálni nem lehet. Sérvkötésekből, úgyhogy egyszer itt, egyszer ott adnak egy flastromot, nem lehet megélni, hanem céltudatos, programmszerü munkát kell végezni, amit azonban nem látunk egyetlenegy esetben sem a pénzügyminister ur részéről, Mi legalább nem látunk programmot, ez teljesen hiányzik és hiányzik belőlünk is az. hogy a pénzügyminister urat ilyen programmra kényszeritsük. (Forster Elek: A hatalom hiányzik hozzá!) Kassay t, képviselőtársamnak nagyon igaza van, amikor azt mondja, hogy ő egy Zimmermannt aktiv tételnek könyvel el Magyarországon, mert szükség volna rá, hogy legyen nálunk egy idegen diktátor. Három évvel ezelőtt engem kinevettek, mikor ilyesfélét mondtam. Pedig valóban szükség volna valakire, aki semmi más befolyásnak nem enged, csak saját véleményére hallgat, aki teljesen felépitett programm szerint tudná megvalósitani Magyarország érdekeit. Én tehát aláirom amit Kassay t. képviselőtársam mondott. összesitve a pénzügyministeriumra vonatkozólag mondottakat: A pénzügyministerium ahelyett, hogy adóalanyokat teremtett volna, állami gyámkodással, állami konkurenciával gyöngiti a polgárok fizetőképességét. A polgárok kötelességeit szaporították, jogaikat azonban teljesen összeszoritották. Polizeistaat lettünk a pénzügyminister ur jóvoltából,rendőrállam, amelyben az összes attribútumok megvannak, amelyek ehhez tartoznak. (Pikler Emil: A tárcaközi bizottságot szét kell verni még ma, akkor majd rend lesz! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Abban becsületes emberek vannak, nem szétverni valók ! — Pikler Emil: Na, tudnék erről beszélni! Ismerem azt a becsületességet. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy ismeri, nem ismeri! t

— Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kállay pénzügyminister ur politikája a gazdasági históriában ugy fog állni, mint egy tisztességes embernek, egy beamternek aberrációja. (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, hogy ma hosszasabban beszélek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek egy olyan térre, ahol bizonyára a legnagyobb ellenzéssel fogok az önök részéről találkozni, nevezetesen a ministerelnök ur politikájára. (Pikler Emil: Ez szép téma!) Délelőtt már felemiitettem, hogy Bethlen ministerelnök ur politikáját egy évig teljes nyugalommal néztem és nem szóltam bele jóformán semmibe. Hallgatója, nézője, figyelője voltam az ő politikájának, mert — mint ellenzék, mint pártonkívüli képviselő — abban a véleményben voltam, hogy az ő ügyességének, erélyének és az ő tisztes politikájának sikerülni fog az ország megmentése. Nem tévedtem az ő tisztességében, — megvallom őszintén — erélyét és ügyességét illetőleg azonban sajnos, ugy látom: nem váltak be azok a remények, amelyeket vele szemben tápláltam. (Kuna P. András: Egyoldalú felfogás! — Rothenstein Mór: Kuna reményei teljesedtek!) Ha Bethlen István politikáját megnézzük, azt látjuk, hogy ez a kaméleon színeit játssza az egész vonalon. Egyszer egy kis liberalizmust látunk, egyszer egy jó nagy adag konzervativizmust, aztán látunk ismét egy adag reakciót, majd visszamegy a reakciótól a konzervativizmus felé, azután megint a liberalizmushoz, úgyhogy valódi arcát nem látjuk. Mintha Janus-arca volna, háromoldalú Janus-arca : nem tudhatjuk, mi az ő politikája. (Szabó Sándor : Ez a politika, uram ! — Derültség.) A fajvédők pl. liberálisnak csúfolják Bethlen ministerelnök urat ; azt mondják, elárulta politikájukat ; mi pedig reakciósnak tartjuk. (Barthos Andor: Épen azért van igaza! — Derültség. — Rakovszky István : Nagyszerű !) Ez kormánypárti felfogás, t. képviselőtársam. (Rakovszky István : Ne bántsuk a kormánypártot ! Ravaszság ez. — Szomjas Gusztáv : Ravasz fiukkal van neki is dolga !) Annál inkább megingott a kormány iránti bizalmam. Látjuk, hogy egy tényleges minister, aki a párthoz tartozik, tényleg a fajvédőknél foglal helyet. (Felkiáltások jobbfelől : Ki az ?) Vass minister ur. (Reischl Richárd : Hogy tévednek ! Sohase volt !) Bocsánatot kérek, a r múltkor láttam az összeállítását... (Szabó Sándor: Nagyon rosszul van tájékozva ! Minden héten kétszer végzik ki a fajvédők ! — Zaj. — Zsilinszky Endre : Ekkora tévedés !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Sándor Pál: Jó, elhiszem, hogy tévedek, Vass minister ur nekem az ő olykor objektiv felfogásánál fogva szimpatikus, nem mondhatok ellene semmit (Reischl Richárd: Becsületes magyar ember !) és különösen az utolsó pillanatban a csongrádi esetben láttam az ő erélyét is. Azonban mondják meg nekem, micsodák önök ? Liberálisok 1 Konzervativek ? Vagy reakciósok ? (Kuna P. András: Magyarok! — Élénk derültség!) Én elhiszem, hogy Bethlen grófban megvan a jóakarat a rendcsinálásra. Hiszen a rendcsináláshoz még liberalizmus sem kell. Ezt elhiszem, de azt viszont nem hiszem el, hogy neki mindamellett, hogy a többségi pártnak bizalmát élvezi, megvolna a hatalma a teljes rendcsináláshoz. Ez az én tiszteletteljes véleményem Bethlenről. Hogy ez a hitem helyes-e, vagy sem, azt nem tudom, de bizonyos az, hogy ez az én véleményem és az események eddig az egész vonalon nekem igazat adtak. Neki mint kormányelnöknek nincs meg a hatalma a rendcsináláshoz, amit mindjárt be fogok önöknek bizonyítani egy példával. Sajnos, senkiben sem látom az utódját. (Farkas István: Akad elég!) Én például nem hiszem, hogy Wolff képviselő ur volna az utódja, mint ahogyan sokan hiszik. Sajnos, nem látom az utódját. (Rakovszky István: Huszár Károly! — Éljenzés jobbfelől. — Kuna P. András : Derék ember Huszár Károly ! — Pikler Emil: Kuna bácsi, vállalkozzék ön!) Sajnos, Magyarországon teljesen bekövetkezett az autoritások alkonya. Nem maradt nekünk semmink és senkink, mint a saját erőnk, Magyarország saját ereje. Ez a mi vezérlő csillagunk. Maradt nekünk azután még egy hatalmas cédrusunk a pusztában, aki megtette kötelességét a külföldön, és Magyarországért sikraszállt. Ez az egyetlen ember, Apponyi Albert maradt meg nekünk, (Éljenzés.) aki teljesen önzetlenül és nézetem szerint önfeláldozással teszi meg 1 kötelességét. Mást én, sajnos, nem látok és bizony