Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

382 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. nem tudom, ki következzék, ha Bethlennek el kell hagynia a helyét. Azt sem titkolhatom el, hogy nálunk a reakció fészke sajnos a belügyministeriumban van. Hiszen odáig jutottunk, hogy vannak ott egyes osztályok, ahol zsidót még csak nem is fogadnak. Hol vannak alaptörvényeink, hogy különbséget tesznek vallás­felekezet szerint, hogy valamelyik ügyosztály fogad -e zsidót, vagy sem. Nem szegénységi bizonyítvány ez? (Pikler Emil: Zsidók és kutyák be nem engedtetnek abelügyministeriumba !) Meg­győződésem, hogy itt is ugyanaz a helyzet, mint a kereskedelemügyi ministeriumban; nem Rakovszky a főnök, hanem Nádosy. Méltóztassék elhinni, ott történik, amit mi látunk innen ezekről a padokról. A belügyminisíer úrtól hallottunk mi már szózatokat, de a kivitelben Nádosy országos főkapitány ur részéről annak ép az ellenkezőjét láttuk. A kiutasítások tekintetében pl. leszek bátor két példát elmondani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy Magyarországot titkos rendeletekkel kormányozzák. Két kiutasitásról van tudomásom, amelyekben az adatok helyességéről meggyőződ­tem. Természetesen egyik sem keresztény, mind a kettő zsidó. (Felkiáltások jobbfelől : Galíciai !) Az egyik 1853-ban született Pozsonyban, (Pikler Emil: Ez nem Galicia!) 20 év óta Budapesten lakik, iparos, adót fizet, büntetlen, négy gyer­meke van és kiutasítják, azt mondván, hogy cseh. Nem kell neki opció, mert négy éve adófizető pesti lakos. (Pikler Emil: Nádosy szerint Pozsony eseh, mi azt mondjuk, hogy magyar!) Mert Po­zsonyban született, szabad kiutasitani ? - A másik eset még flagránsabb. Ez galíciai származású, 30—40 év óta lakik Magyarországon, adófizető kereskedő volt, most másfél éve az aggok házában lakik, 70 éves. Ezt kiutasítják. Én közvetlenül a fajvédőkhöz appellálok : az az intenciójuk, hogy az ilyen szegény, nyomorult embereket, mint ezek. — az egyik Magyarorszá­gon született, a másik pedig 1 év fél éve az aggok házában sínylődik — kell kiutasitani ? Kinek mit ártanak ezek ? (Zsilinszky Endre : Vannak olyanok, akik ártanak és azokat nem utasítják ki.) A t. képviselő ur még nem volt tagja a Háznak, amikor én a galíciai beván­dorlókról beszéltem, különben nem mondaná ne kern ezt. (Beck Lajos : Vannak honosított, igen hires galíciaiak ! Nagy protekcióval honosítot­ták őket !) Azt hiszem, nincs e Házban senki, aki azt kívánná, hogy Magyarország belügyministere tit­kos rendeletekkel kormányozzon. A rendeleteknek nyíltan hivatalosan meg kell jelenniök. Vagy igaz az, amit itt állítok és állítottak többen, hogy az országot titkos rendeletekkel kormányozzák, vagy nem igaz. Ha nem igaz, akkor jelentse ki a bel­ügyminister ur itt a Ház előtt, ha pedig igaz, akkor a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Olvassa): »A nemzetgyűlés elha­tározza, hogy a belügyministeriumnak Rakovszky belügy m inistersége alatt kiadott összes belügy­ministeri titkos rendeletei a Ház asztalára tétes­senek.« (Szomjas Gusztáv: Akkor nem lesz tit­kos! — Derültség. — Peyer Károly: Egyet már le­tettünk mi!) Amint már voltam bátor mondani, a belügy­ministerium a reakció fészke. Innen indul ki minden rossz, ami Magyarországot éri. Innen van az, hogy nem tudjuk Magyarországon helyre­állitani magunk között azt az egyensúlyt, amely az ország igazgatásán, helyzetén segítene. Méltóz­tassanak elhinni, addig nem lehet az országon segiteni. aniig az egész képviselőház egy pártot nem alkot, esetleg koalíciós kormányt nem alakit, még pedig azon az alapon. .. (Hegedüs György; évi január hó 4-én, pénteken. A szocialistákkal együtt?! — Peyer Károly: A mi helyünket átadjuk a fajvédőknek ! — Létay Ernő: Leszek bátor felirni a nemleges neveket! — Kuna P. András közbeszól. — Pikler Emil: Kuna P. nem lesz benne ugy sem!) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán! Sándor Pál: Talán elhiszik nekem, hogy én semmiféle állásra nem pályázom. Én egész éle­temben nem fogadtam el sem kotillont, sem ne­mességet, sem báróságot, amit megkaphattam volna; mindig egyszerű polgár akartam maradni, én tehát teljesen önzetlenül mondom azt, hogy az egész magyar képviselőháznak össze kell fognia egy pártba., hogy a rendet helyreállítsa, mert a programmok felett később vitatkozhatunk, első­sorban azonban Magyarországon a teljes rendet, a tisztaságot, az erkölcsi rendet kell helyreálli­tani, azután szétágazhatnak a nézeteink. (Forster Elek: Ebben igaza van ! — Kuna P. András: Kezdjék alulról, ne csak a ministerek felülről!) T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül érdekes a Prónay­eset. Ebben a tekintetben, mondhatom, abszolúte nem vagyok hajlandó Szilágyi t. képviselőtársam­nak múltkor elmondott véleményéhez csatlakozni, amelyben megtámadta a ministereinök urat ebben az esetben; mert én a ministereinök urat azért, hogy egy hatalmat a hatalomból csellel, okosság­gal, előrelátással eltávolított: csak megdicsérhe­tem. De végtelenül jellemző, (Peyer Károly: Csak igy lehet!) hogy ő a ministereinök, tehát a leg­nagyobb megbízott hatalom birtokosa és mégsem a hatalma révén, nem egyszerűen erőszakkal tá­volította el, hanem cselhez kellett folyamodnia azért, hogy a hatalmától megfoszthassa. (Nagy Ernő: Szép kis hatalom!) Ez mutatja a mi országunk állapotát. Igen élénk színekben látjuk ezt a helyzetet; ez az, ami ellen vagyunk. A ministereinök legyen minister­einök, az legyen az első ur a kormányzó után az országban, a ministereinök szava döntő legyen. Mi megtámadhatjuk a ministeremököt, de nekünk tudnunk kell, hogy az ő kezében van az igazság és ő meg fogja szüntetni mindazt, ami igazság­talanság van ebben az országban. De hogy neki, Magyarország első emberének cselhez kell folya­modni, az észhez, az okossághoz kell folyamodni, hogy meg tudja bénítani azt az országot bántó hatalmat: ez a mi gyengeségünk jele. Itt ki kell térnem az igazság érdekében arra az ígéretre, amelyet a ministereinök ur nekünk tett. (Rakovszky István: Halljuk!) Végtelenül sajnálom, de hitemmel mondhatom, hogy amikor a ministereinök urnái voltunk, akkor ő azzal indokolta a hosszabb szünetet, hogy ez idő alatt fel fogja oszlatni az Ébredők egyesületét. (Szom­jas Gusztáv: Tegnap már beszélt róla, hogy nem ezt mondta!) Bocsánatot kérek, nem megyek to­vább ebben a tekintetben, (Kováts-Nagy Sándor: Tegnap megmondta, hogy nem ezt mondotta!) de mint olyan, aki jelen voltam, aki erről huza­mosabban beszéltem, kötelességemnek tartom azok felmentésére, akik ezt mondták, kijelenteni, hogy igenis megigérte, hogy az meglesz. A mi­nistereinök ur Rakovszky belügyministerre hi­vatkozott. Rakovszky belügyminister nem is volt jelen ebben az esetben, reá tehát hivatkozni nem lehet. (Rakovszky István: Na hát! — Mozgás.) Ezt az esetet nem akarom firtatni, de kötelessé­gemnek tartom, miután felszólítottak, ezt becsü­lettel konstatálni. (Dénes István: Súlyos vád! — Nagy Ernő: Most nem tapsolnak?) T. Nemzetgyűlés! Én azt állitottam az előbb, hogy önök, a többségük ellenére, nem képviselik a hatalmat ebben az országban. (Hegedüs György: Hát ki képviseli? — Dénes István: Parlamenten kiviili erők!) Én azt állítom, hogy nincs egy százaléka az a lakosságnak, amely ezt képviseli.

Next

/
Thumbnails
Contents