Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-216
372 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. tudta ezt megcsinálni Ausztria? Miért tudta megcsinálni Németország! Ott a valuták tekintetében sokkal nagyobb változások voltak, mint nálunk és mi négy év óta nem tudunk erről semmit sem. Ugy állunk itt a nemzetgyűlés tagjai, mint akik beszélnek és... (Szomjas Gusztáv: Németország tisztában volt a jóvátétellel I — Mesko Zoltán: Még ma sincs tisztában!) A jóvátételre Németország tekintetében is rá fogok térni. (Eckhardt Tibor: Meg van állapitva 130 milliárdban a német jóvátétel!) Legalább nekünk, képviselőknek tudnunk kellene, hogyan gondolja a minister ur a belföldi kölcsönt. (Görgey István: Meg fogják mondani!) A belföldi kölcsönnek azonban megalapozottnak kell lennie. Honnan veszi a t. minister nr azt a pénzt, ami a belföldi kölcsön megalapozására szolgál? (Pikler Emil: El kell adni a kézigránátokat, majd lesz pénz! — Eckhardt Tibor: Ki kell vetni a kényszerkölcsönt, akkor lesz -nénz!) A pénzügyministernek gondoskodnia kell tehát arról, hogyan kamatoztassa ezeket a pénzeket. De azt hiszem, az is kérdés, megkapja-e a közönségtől a kölcsönt még kényszerkölesön alakjában is olyan összegben, mint ahogyan akarja. Vagy talán le akar kötni bizonyos biztositékokat erre a belföldi kölcsönre is? Ezek mind olyan kérdések, amelyek felmerülnek abban a pillanatban, amikor erről a kölcsönről van szó. Itt térek rá arra, amit a t. képviselő ur mondott, a jóvátétel kérdésére. (Szomjas Gusztáv: Nem kalkulálhatunk addig, amig a jóvátételi kérdéssel nem vagyunk tisztában!) Nem tudom, hogyan lehet egyáltalán jóvátételi kérdésről beszélni. Ez előttem rébusz. Amennyire én ismerem a trianoni szerződést, ez azt tartalmazza, hogy Magyarország csak akkor köteles fizetni, ha Németországot nem tudják be- i vonni a teljes kontribucióba. Nem láttam más pontot erre vonatkozólag szorgos kutatásaim ellenére sem, mint ezt az egyet. Hogyan jutunk mi ahhoz, hogy amikor helyzetünk szanálására kölcsönt akarunk felvenni, időnek előtte felvetődjék a jóvátételi kérdés és bizonyos összegeket akarjanak már most meghatározni? Gróf Bethlen István nagyon jól tette, hogy ehhez nem adta beleegyezését, mert ugy látom és gondolom, hogy nem adta hozzá beleegyezését. Végre is tiz millió egy egészséges Magyar- j országra, a régi Magyarországra nézve nem volna olv rettenetes nagy összear; de nekünk semmiféle kötelezettségünk e tekintetben nincs. Ha r>ed ; 2- ez+ megint szorgalmazni akarják. ! ezt nem tekinthetem másnak, mint annak, hogy meg akarják hiúsítani a kölesönt. Az egyik helyen azt mondja a pénzügymini ster ur, hocv meerkapnik netto a 250 millió aranykorona kölcsönt. Furcsa ez a kifeiezés. ; Mit jelent az, hogy netto! (Bessenyey Zénó: Az árfolyamveszteség leszámításával! És az utazási költséerek. a provízió és a külföldi zsurnalisztika me<r fizetése után mi marad? (Fel- : kiáltások johbi'elnl: Kétszázötven millió!! Akkor önök ezt jobban tudják! (Eckhardt Tibor: És a külföldi ellenőrzés költsége? — Meskó Zoltán: És a főbiztos fizetése? Komoly dolog ez!) É-i iudom. mibe kerül a külföldi zs'inia- ; lisztika. Tudom, mibe kerül az ilyen külföldi kölcsön költsése. Azi mond iák. netto 2f>0 milliót kapunk. Én azt hiszem, önök majd csak később fognak r;>'ö>ii,i arra. hogy ez a netto isren nagy ! brutto. (Rubinek István: Az volt a kár, hogy a külföldi zsurnalisztikát már előzőleg nem ; fizették.) Nem akarok kritikát mondani arról, hogy ne fizessék. Semmiféle kritikát nem mon- ; évt január hó 4-én. pénteken. dok, csak azt vetem fel, hogy ha 250 millió aranykoronával számolunk és csak 200 milliót kapunk, ez a hiányzó ötven millió aranykorona az átmenetnél igen erősen fog latba esni. Ebben a pillanatban nem kritizálok, azt majd később teszem, most csak felvetek eszméket, hogy megvitassuk azokat a dolgokat, amelyek tekintetében senkinek sem lehet ellenvetése és amelyek az összes pártokat épugy nyomják, mint # engem. Felvetődik a további kérdés, fentartjuk-e a 0;3-as zürichi kurzust, mert hallottam kijelentés!; az utóbbi napokban a pénzügyminister vagy más minister szájából, hogy ez a kurzus tovább is fenn fog maradni. Minek tartjuk fenn ezt a kurzust, ha kifelé ugy sincs hatása? Kérdem, továbbá: miből tartjuk fenn ezt a kurzust? Mi értelme van annak, ha Magyarországon illúzióban vagyunk? Ha az áruk amúgy is abban az arányban emelkednek, amelyben a tényleges kurzus van, mi hasznunk van nekünk abból, hogy a 0*3-as kurzust fentartjuk. Hol van abban az okosság, hogy az egész világ ellen akarunk menni és az újságpapírra rányomtatjuk, hogy 0'3-as kurzus? Erről felvilágosítást kell kapni. Nagyon furcsa, de pár szót a tőzsdéről is kell beszélnem. Kállay pénzügyminister ur. akinek meg van a maga felfogása a tőzsdével szemben, amelyre neki pedig szükséare van a kényszerkölcsön alkalmából és a külföldi kölcsön alkalmából is, nagyon furesa kijelentéseket tesz és mindig a legrosszabb időben. így mielőtt elutazott Parisba, azt mondta, azt a kijelentést hagyta itt emlékül, (Meskó Zoltán: Amikor beszállt, ki kellett volna szállni, ez a lényeg. — Derültség.) hogy a tőzsdeadót fel fogja emelni. Nem emelte fel, ha felemelte volna, hát jó, felemelte volna, de azt mondta, fel fogja emelni. Mire való volt ez? Ez a kijelentés azzal volt összefüggésben, hogy Káliay pénzügyminister ur ugyanabban az időben azt mondta, hogy neki a külföldi kölcsön tek'liléiében nincs szüksége arra, hoay erős tőzsde és magas kurzusok legyenek. (Szomjas Gusztáv: De hát mondta-e ezt hivatalosan?) Mondta egyik intervjuban. (Meskó Zoltán: A beszálláskor tetszett volna kiszállni!) Bocsánatot kérek, miután tőle nem tudunk semmit, arra vagyok utalva, amit az összes újságok hoznak. Mi volt ennek a folyamáuya? Ennek a folyamánya egy rettentő nagy bessz volt a tőzsdén. Hogy miért kell Kállay pénzügyminister urnák, mielőtt elutazik, itthagyni egy esokrocskát, amely a magyar értékeket lerombolja, azt megint nem tudom. (Szomjas Gusztáv: A sok ingyenrészvény leromlott, az a baj!) Tisztelt képviselő nr, én nem tudok az ingyenrészvényekről semmit sem, én erről a dologról nem beszélhetek. Méltóztassék elhinni, hosry ennek a kérdésnek az ingyenrészvények kérdéséhez semmi köze. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Még furcsább t. Nemzetgyűlés, hoery pl. január 4-éu a pénzügyminister ur, anélkül, hogy erre szüksége lett volna, a tőzsdéről a következőképen nyilatkozik. (Olvassa): »Ami pedig az értékpapírok árfolyam-alakulását illeti, ez, ugy látom, a legjobban érdekli ezidő szerint a nagyközönséget. (Lendvai István: Hivatalos; Az Estben van!) Meg kell jegyeznem, hogy ennek végtére is a kereslet és kínálat törvényei szerint kell alakulnia és semmit sem vesztünk azáltal, ha a koronaromlás okozta hosszok elmaradnak.« Hát mi nem vesztünk semmit azáltal, ha a mi értékpapírjaink visszaesnek? Elsősorban az ország az ő hitelében veszít azáltal, hogy a papírjai
