Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. olcsók, másodsorban azonban a külföld — amint már egy alkalommal megtette — olcsó kurzusokon potom pénzen megvásárolta a magyar értékeket. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De tagadom azt. hogy túlon-tiil volt értékelve a papirok értéke. Én megjósoltam két hónappal ezelőtt ezt a visszaesést bankdirektoroknak és másoknak. Büszkén hivatkozhatom rá. Ha vesszük a legmagasabb értékeket és átszámítjuk aranyértékre, az értékek legnagyobb része messze alatta marad az arany értéknek, mert az értékek között non valőr is van. (Bessenyey Zénó: Tízszer annyi részvény van.) Bocsánatot kérek, méltóztassék megérteni! Erről a témáról, hogy miért van ilyen sok részvény, úgyis beszélek még. Ez a hitellel függ össze. Tehát a részvények belértéke sokkal nagyobb, mint ahogy azok a legmagasabb kurzuson jegyezve vannak, ugy hogy ezek a magyar értékek — ezt a legjobb meggyőződésem szerint mondhatom én, aki soha életemben nem játszottam — messze alatta vannak az aranyértéknek. Ezek a legolcsóbban kaphatók Magyarországon. És ez a pénzügyminister urnák teljesen mindegy, hogy ezek a könnyen szállítható értékek a kínálat és kereslet törvényei szerint hogyan alakulnak. Pedig nem igy van. A jó vagy rossz pénzügyi politika teszi azt, hogy a magyar értékek alacsonyak-e vagy magasak. Én ismerek olyan időket, amikor pénzügyministerek óriási összegeket adtak a bankok rendelkezésére, hogy intervenciós vásárlásokat eszközöljenek. Én láttam különösen akkor, amikor rentét bocsátottunk ki, amikor azokat olcsó kiírzusra átváltottuk, hogy akkor a pénzügyminister mindent elkövetett, hogy jó tőzsdéje legyen, hogy az ország a transzakciót keresztülvihesse és igénybe vette a külföldi bankárokat is. Ma egyszerre ott állunk, hogy ilyen kijelentéseket tesz a pénzügyminister, hogy mi semmit sem vesztünk azáltal, hogy a koronaromlás okozta hosszok elmaradnak. Azt mondja továbbá Kállav pénzügyminister ur (Olvassa): >Ezek általánosságban nem valódi értéknyereséget jelentenek, hanem csak számszerű emelkedést mindenütt ott, ahol a jelzett alkalomból kifolyólag a spekuláció azután túl nem hajtia az árakat.« Ha ezek esak számszerű emelkedést jelentenek, akkor a külföld olcsóbban kapja meg ezeket a részvényeket, ha lefelé meg*v a kurzus. Hol van itt akkor a számszerű emelkedés? Magyarország péuzügyministere így nem beszélhet, annyira nem lehet számára idegen a tőzsde, hogy ezeket a dolgokat elmondhassa. Tovább megyek. Azt mondja a pénzügyminister ur (Olvassa): »A pénz stabilizációjával azonban megadatik a lehetőség arra, hogy a külföldi töke kereshessen fel bennünket.« A pénzügyminister ur tudja legjobban, hogy mennyi magyar értéket vittek ki eddig Magyarországból és amikor magasak voltak az árak, ismét idedobták a részvényeket és magas árakon adták el. Tehát van különbség a közöft, hogy alaesonyak-e az árak avagy magasak. Érdeke az országnak, hogy az árak ne legyenek értéken alul és én állítom, hogy mindenkor valódi értékükön alul vannak. Ha valaki ma megcsinálja vagyoni standardját — a földbirtokoktól eltekintek — és a házakat is felveszi, kijelentem önöknek, hogy mindenkinek a vagyona csak egyhatoda annak, ami 1914-ben volt. Csináljon mindenki_ mérleget, hogv mennyi a vagyona és meglátja, hogy ez felel meg a valóságnak. Mi ennek a következét?;' január hó 4-én, pénteken. 373 menye! Az, hogy pl. az értékpapiráliomány ma sokkal alacsonyabban áll a tőzsdén, mint amilyen értéket képviselt a békében. A házaknak az ára is — miután a rossz tőzsde mellett nincs vevő — sokkal alacsonyabb, mint volt a békében. Ez olyan világos, mint a tiszta nap, úgyhogy a pénzügyminister urnák, mikor nincs erre szükség, nézetem szerint, Uyen kockázatos megjegyzést tennie nem szabad. T. képviselőtársam az előbb aposztrofált engem, hogy nagyon sok a részvény a tőzsdén. Teljesen igaza van. De mi az oka annak, hogy ilyen sok részvényt kellett dobni a piacra? Ez annak volt a következménye, hogy az iparnak abszolúte nem volt hitele a Jegy hank nál, épen ellentétben azzal, amit erről az oldalról mondtak. Csak mint példát hozok fel egy adatot, amely tegnap jutott a birtokomba. A gazdag cukorgyárosok kosztpénzt fizetnek 50 milliárd után, ami kell nekik a eukorkámpányra, hogy kifizethessék a répát. Ezt nem kapják meg a Jegybanktól, a bankoktól meg egyáltalában nem kapnak hitelt. Honnét ve

: gyek tehát az iparvállalatok azt a pénzt, amelyre szükségük van 1 (Zsilinszky Endre : Szegény iparvállalatok !) Én nem mondom, hogy szegény iparvállalatok, én erről nem beszéltem, csak azt mondtam, hogy üzleteiket nem tudják folytatni, inert nincs hitelük. Azt mondom, hogy a cukorgyárak r felvettek 50 milliárdot kosztpénzként, és méltóztassék elképzelni, mit jelent ez. (Meskó Zoltán : Drága kamat lesz ez nekünk! — Halász Mórié: Még ma se kaptuk meg a répa árát !) Xem a répatermelők fogják ezt megfizetni, hanem a konzummensek fogják fizetni, önök fogják fizetni. tisztelt uraim, (Meskó Zoltán : A gazdaszszonvok a kosztpénzből fogják megfizetni! — Derültség. — Kuna P. András: Azért kell eltiltani a kosztpénzt !) Tehát honnan van az, hogy ezek uj részvényeket bocsátottak ki ? Miután pénzt másképen nem tudnak maguknak szerezni, ennélfogva ehhez folyamodnak és uj részvényeket adnak ki. Megvallom ebben az esetben azt is, hogy voltak olyan kibocsátások, amelyek azt célozták, hogy a kormány lehetetlen adópolitikája révén, —miután nem akarták kifizetni mindazt, amit nyertek — hogy tőzsdei kifejezéssel éljek, felvizezzék a részvényeket, hogy nagyobb kontingensre nagyobb osztalékot fizessenek. Ezt is bevallom, tehát láthatják, hogy teljes őszinteséggel a Ház elé tárom ezt a kérdést, amely igazán ismeretlen itt, amelyről itt rendesen senki más nem beszél, mint én. Ennek igazi oka az, hogy Kállay pénzügymims+er, nem tudom mi okból, de határozottan gátat ve'ett az inflációnak, ampnnvvrp lehetett. Ezen defláció révén — amelyről később más irányban ismét beszélni fogok — if'en sok kár f

'r.+ minket, amelynek eélia semmikép nem volt. ÍM<*«kő Zoltán : Hát nemcsak a bort vizezik ! — Derüli

sen o széhőhalol^^ov.) Van azonban ezzel a kölesönnel kapcsolatban még egy olyan téma, amely felvetésre kerül. Mi van a kereskedelmi szerződésekkel 1 A Kép és a külföldi lapok ugy mondják, hogy anélkül hogy mi szomszédainknak ne adnánk olyan kereskedelmi szerződéseket, amelyek nekik konveniálnak s amelyek Magyarország gyengítésére — nem akarom használni azt a szót : kiaknázására — használtatnak fel, kölcsönről nálunk nincs szó. Tudnunk kell tehát ministereinktől, tettek-e ők ajánlatot, vagy valamiféle ígéretet vagy lekötést abban a 1 tekintetben, hogy nekünk a kereskedelmi szer-