Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

"Â nemzetgyűlés 216. ülése 1924. nyegetés. Azzal akarják ugyanis a rokkantba belefojtani az elkeseredést, hogy megfenyegetik azzal, hogy Zalaegerszegre fog kerülni. Azoknak a szerencsétlen hadirokkantaknak a helyzete pedig, akik intézetben vannak, ugy áll, hogy az intézeti ápolás fejében semmiféle más illetéket nem kapnak. Ismerek rokkantakat, akik benn vannak a Timót-utcai utókezelőben és családjuk, családfentartó és állami segítség nélkül a budapesti tömegszállásokon pusztul, azokban az agyonzsúfolt, egészségtelen, nyomorúságos lakásokban, ahonnan kiemelkedni nem tudnak, mert senki nem ád egy mankót sem a hónuk alá, senki sem segiti őket. (Propper Sándor: Elfelejtették, mit Ígértek nekik, mikor a frontra mentek !) ** A lakáskérdés rendezésénél is teljesen megfeledkeztek a rokkantakról. A rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák bérleti ügyét ugyanis nem kezelték külön, hanem odacsapták abba az általános^ szószba, amellyel a többiek lakáskérdését elintézték. A közüzemi pótlék, az adók és a külföldi kölcsöntörlesztési részletek fizetésénél sem adtak a rokkantaknak semmiféle kedvezményt; épen ugy kezelik őket, mint azokat, akik semmiféle áldozatot ezért az országért nem hoztak. A választójogi rendeletben sem biztosítottak a rokkantak és hadiözvegyek részére semmiféle előnyt, megkülönböztetést vagy kedvezményt. Épen ezért sürgősen meg kell csinálni a beígért törvényjavaslatot, hogy ezek a bajok gyökeresen orvosolhatók legyenek. Ezeknek a bajoknak orvoslásán kívül intézkednie kell e törvénynek a kötelező munkába állítás megvalósításáról is, mert a hadigondozottak nem akarnak sem henyélni, sem a magán-, vagy hivatalos jótékonyság terhére lenni, hanem a maguk munkájából szeretnének megélni. Azokat az anyagi eszközöket, amelyekre ebből a célból szükség van, vegye az állam onnan, ahol bőség van. A magántulajdon nem abszolút szentség, csak addig szentség, amig mások rovására nem megy és amig a köz érdeke annak bizonyos határig való korlátozását nem követeli. És kell-e fontosabb közérdek, mint az, hogy ezt az elkeseredett tömeget végre valahára olyan becsületes törvényhozási intézkedésekkel felemeljék, a melyek e bajokat gyökerükben kiirtják? Az utcasarkon kolduló rokkant, az éhező hadiözvegy és rongyos hadiárva megérdemli, hogy néhány rövid esztendeig az ő sorsukról is gondoskodjanak, őket Is megmentsék a bizonytalanságtól. Mert ugy állunk, hogy az államnak kell ezt a munkát elvégezni, mert ők maguk nem tudják, mert abban épen az állam akadályozza meg őket, hogy ők maguk segítsenek önmagukon. ök már régen segítettetek volna önmagukon, ha a segítésnek ezt a jogát az állani tőlük ki nem sajátította volna. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számára lehetetlenné tette, megtiltotta a szervezkedést a népjóléti minister ur az 55700/1923. számú rendeletével, amelyben megtiltja azt, hogy hatósági engedély nélkül a s hadirokkant«, »hadisérült«, »hadiözvegy« és »hadiárva« megjelölést egyesületek oly módon használhassák, hogy abból az tűnjék ki, hogy ezek erkölcsi támogatás utján a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek érdekeinek előmozdítását tűzték ki célul. Ez a rendelet csak megerősíti privilegizált helyzetében a Hadröát, mely csak ugy tudott berendezéshez és egyebekhez jutni, hogy formailag és lényegileg jogellenes fúziót hozott létre állami kierőszakolással a rokkantak régi szervezetével. Ez hasonló a »Move« és más egyéb birtokbahelyezkedésekhez. Pedig az állami gyámkodás semmiféle szervezetnél és semmiféle szervezkedésnél annak a szervezkedésnek és szervezet érdekeinek előnyére nem vált. Emlékezhetünk a kommün bukása után évi január hó 4.-én, pénteken* 36f> kitenyésztett munkáspártokra . .. (Rothenstein Mór : Hol van a kormány f — Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Jelen!) ... az agyonszubvencionált munkáslapokra, amelyek eredmények hiányában a saját tehetetlenségükbe fulladtak bele. Hát olyan nagy bűnösök a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, hogy a kormánynak a legkurtább pórázra kell őket fogni és agyonadminisztrált, az adminisztrációba belefulladó szervezetekre kell őket bízni? Ez a kérdés bennünket különösen érdekel, mert a hadirokkantak 80°o-a munkás, ennek a kedvenc szervezetnek a vezetőségében munkás pedig egyáltalán nem foglal helyet, és rokkant nem egészen száz százalékig. A fő ebben a szervezetben a katonai Drill, a katonai fegyelem, pedig a rokkantak polgári egyének, akiknek a katonai fegyelem megtartásához semmi közük nincs. De ez a katonai fegyelem nem is egyébre jó, mint arra, hogy belefojtsák a rokkantakba a panaszokat, mintha ezzel az eljárással — a panaszok el nem mondásával —- magát a bajt is meg tudnák szüntetni. Ez az egyesület nem képviseli a hadi gondozottak összességét, mert még azok a hiszékenyek is otthagyták már, akik eleinte benne voltak, látva azt a gazdálkodást, mely az alapszabályok által sem érzi magát korlátozva. Ha valamely munkásszervezet nem az alapszabály kereteit lépi túl, hanem valamelyik hivatalos személy csak feltételezi, hogy az alapszabálykorlátokon tálteszi magát, akkor már ezt megelőzőleg is eljárást indítanak ellene. Az államilag kedvezményezett szervezet azonban minden aggodalom nélkül túlteszi magát az alapszabály korlátain, a vezetősége semmiféle kritikát nem tür el, sőt a kritikától való félelem, és pedig indokolt félelem, annyira erőt vesz rajta, hogy a rokkantak szövetségének legutóbbi közgyűlésén még a sajtó képviselőit is ki akarták zárni a közgyűlésről. Én feltételezem, hogy a belügyminister ur ezt a kijelentést nem tette meg, de egy állítólagos kijelentésével akarták az ott szervezkedett ellenzéket megfélemlíteni és terrorizálni, amely szerint, ha a közgyűlés az elnökség előterjesztésével szembehelyezkedik, ha a közgyűlésen az elnöki előterjesztésnek nem lesz megfelelő többsége. akkor a belügyminister ur az egyesület autonómiáját felfüggeszti és kormánybiztost küld a nyakukra. Pedig az ellenzék ebben a szervezetben igen nagy számra rug és ez az ellenzék sok minden olyasmire kíváncsi volt, amit ennek a szervezetnek az elnöksége megcsinált. Kíváncsi volt például arra, hogy mit csináltak a hadi rokkantak moziengedélyével, amelyet a hadi rokkantak szövetségének adott a kormány, nem pedig azért, hogy tovább gsefteljenek vele, hogy másnak eladják, amikor az abból a moziból eredő jövedelmet a hadi rokkantak számára kellett volna megtartani. Kíváncsi lett volna az ellenzék arra, hogy micsoda felhatalmazás alapján adtak túl ezen. Kíváncsi lett volna az ellenzék arra, hogy mikép értékesítették a Petőfi-bélyegek rájuk eső részét, és sok egyéb olyan kíváncsi kérdése lett volna az ellenzéknek a vezetőség eljárásáról, amely ellenzékbe a belügyminister ur állítólagos kijelentésével való terrorizálással belefojtották a szót. Ha már a kormány nem segít, nem tud vagy nem akar segíteni rajtuk, akkor legalább engedje meg nekik azt, hogy ezek az emberek önmaguk segíthessenek magukon, engedjék meg nekik, hogy önmaguk szervezzék meg azt a testületet vagy egyesületet, amely azután az ö kívánságaiknak és jogaiknak érvényt is tud szerezni. Ehhez képest a következő határozati javaslatot terjesztem â