Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

366 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. évi január hó 4-én, pénteken; nemzetgyűlés elé : (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »A szociáldemokrata párt számtalan alkalommal fölhivta a kormány és a nemzetgyűlés figyelmét a rokkantak, özvegyek és árvák súlyos helyzetére. A háború sokat szenvedett rokkantjaival, özvegyeivel és árváival szemben a törvényhozás nem rótta le kötelezettségeit. A kormány és a nemzetgyűlés részvétlenséggel és érzéketlenséggel kezeli a háború rokkantjainak nagy ügyét, mert ama sok igéret ellenére, amelyet e kérdésben a különböző kormányok tettek, sem a kormány, sem a nemzetgyűlés máig sem gondoskodott arról, hogy a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak tisztességes, becsületes megélhetést lehetővé tevő anyagi ellátást törvényben biztosítson. A munkaügyi és népjóléti minister ur esetről-esetre kiadott és mindig elkésett rendeletekben szabja meg a rokkantak, özvegyek és árvák segélyét. Ezek a segélyek oly alacsonyak, hogy a postai kézbesités díját sem birják el. Az egymást követő rendeletek az adminisztrációban nem találnak kellő megértésre, aminek következtében a felemelt segélyek folyósításáig a rokkantaknak hónapokon keresztül kell várni. A kormánynak és a nemzetgyűlésnek a rokkantaknak tett számtalan Ígéreteit be kell váltania. Haladéktalanul meg kell alkotni a rokkant-törvényt, ezért utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy terjesszen törA^ényj avaslatot a nemzetgyűlés elé a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagig ellátásáról, gyógykezeltetéséről, neveltetéséről és a rokkantak kötelező alkalmaztatásáról.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék 5 perc szünetet adni. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kéthly Anna képviselőtársunkat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Kéthly Anna: Tisztelt Nemzetgyűlés! Amiről nem szabad kongresszuson beszélni, a magántisztviselők ügyéről is essék egypár szó itt a nemzetgyűlés előtt. A magántisztviselők — mint egy interpellációmban is előadtam — most a múlt esztendő utolsó hónapjában egy együttes kongresszust akartak tartani, ugyanazokról a dolgokról akartak beszélgetni, amiket én itt most el fogok mondani, ugyanezeket a dolgokat akarták előadni és megtárgyalni. Ugy látszik azonban, ezekről a dolgokról kongresszuson beszélni nem szabad, mert a hatóság a belügymini ster utólagos jóváhagyásával is ezt a kongresszust egész egyszerűen betiltotta azzal az indokolással, hogy a három összehívó egyesület alapszabályszerü kereteit túllépte. Hogy ez az indokolás mennyire volt igaz, azt interpellációm indokolásában szintén elmondottam. Azóta is számtalan hasonló eset történt, számtalan gyűlést és összejövetelt betiltottak az alapszabályokra való hivatkozással, ezért, mivel reményünk van arra, hogy ez a módszer továbbra is igy fog tartani, előttünk más útja a nyilvánosságnak nem áll,... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek l Kéthly Anna:... a mi sérelmeinknek és a munkásság sérelmeinek is elpanaszolására más ut jóformán nincs, mint a nemzetgyűlés nyilvánossága és a nemzetgyűlés nyilvánossága révén és közvetítésével az ország nyilvánossága. Ez a kérdés is, a magántisztviselők egész életkérdése is, eltéphetetlenül össze van fűzve az egyesülési és gyülekezési jog kérdésével, az egyesülési és gyülekezési jog szabadságával. Azok a munkáltatói szivek, amelyek megdobognak a szabadverseny gondolatától, amelyek trösztökbe és kartellekbe tömörülve, nagy bankérdekeltségekbe egyesülve minden módot megtalálnak és felhasználnak a terjeszkedésre és a kereseti lehetőségek elé szabott korlátok ledöntésére^ alkalmazottaikkal szemben is minden eszközt jónak és alkalmasnak találnak arra, hogy ezek szervezkedését elnyomják. Erre nézve csak egyetlenegy példát kell felhoznom: Magyarország egyik legnagyobb munkáltató szervezete, a Vasművek és Gépgyárak r Országos Egyesülete a múlt év első hónapjában átiratot intézett a kebelében csoI portosult összes munkaadókhoz, összes gyárakhoz és üzemekhez, egy titkos átiratot, amelyet azonban nekünk sikerült megszerezni. Ebben utasítja azokat a vállalkozókat, gyárakat és üzemeket, amelyek hozzátartoznak, hogy mindazokat a tisztviselőket, akik valamilyen tisztviselői szervezet kötelékébe tartoznak, azonnal bocsássák da munkából. Ez az egyesülési és gyülekezési jog értelmezésének egészen furcsa módja. Amikor az ő számukra legkorlátlanabbul rendelkezésre áll az egyesülésnek és gyülekezésnek minden módja, akkor a tisztviselőkben még az életösztönt, az életakarást is el akarják fojtani, lehetetlenné akarják tenni azt, hogy egyik tisztviselő megtalálja a másik tisztviselőt és egyik a másik segítségével és valamennyien egymás segítségével fellépjenek, azok ellen a kizsákmányoló és terrorizáló törekvések ellen, amelyeket velük szemben érvényesítenek. Van nekik ezerféle más módjuk és eszközük ezeket a törekvéseket érvényesíteni. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a hírhedt Tébe egy külön házi bizalmi testületet, a saját exponenseiből alkotott házi bizalmi testületet állított fel a hozzátartozó intézetekben, egy olyan házi bizalmi testületet, amely a bizalmi rendszernek valóságos megcsúfolása és amely házi bizalmi testület csak arra alkalmas és arra jó, hogy a tisztviselők jogos kívánságaival szembe szegülje

: nek és azokat érvényesülni ne engedjék. Sok egyéb módszerük is van azok ellen a tisztviselők ellen, akik nem akarják magukat ennek a terrornak alávetni. Itt vannak mindjárt a mellőzések az előléptetéseknél. Az a tisztviselő, akiben egy csepp gerinc van, aki valamely szervezethez tartozik és ezt a munkaadója meg-? tudja, az a tisztviselő következetesen^ és csökönyösen mellőzve lesz az előléptetésnél és ha már nagyon kellemetlenné válik, akkor elbocsátásra lesz ítélve. Ismerjük azokat a titkos fekete listákat, amelyek a munkaadó szerveze

: tek között közkézen forognak, és amely fekete listára fel vannak véve mindazok, akiknek bátor hangjuk, bátor és merész fellépésük van a tisztviselőket kizsákmányoló törekvésekkel szemben. Ehhez tartozik, ennek a szernek kiegészítése az is, hogv az a tisztviselő, akit ezekr tői a vállalatoktól elbocsátanak, az másutt nem tud elhelyezkedni, mert ezek a kartellekben, egyesületekben és szoros együttműködésre szervezkedett munkaadók rossz információik' kai lehetetleuné teszik azt, hogy az a tiszt; viselő, aki valamely munkaadónál tisztviselőtársai érdekében felszólalt, egyéb munkahelyeken elhelyezkedhessék. De ebben a törekvésükben a munkaadók főleg és elsősorban azért tudnak eredményeket elérni, mert a hatóságok tá-