Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

350 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. kalmas másokat elriasztani. (Rakovszky István: És ne adjanak amnesztiát!) Amnesztiát követelnek baloldalról is. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azok nem gyilkosok! Azok politikai bűnösök! — Propper Sándor: Politikai üldözöttek!) Én nem indítványoztam se jobb-, sem baloldali amnesztiát. De ha ez volna az ára annak, hogy több bomba ne robbanjon a magyar határokon belül, ha ez volna az ára annak, hogy itt végre jog, erkölcs és tisztesség uralkodjék, akkor én, ha csak tőlem függne, nem volnék az, aki idegenkednék ettől a gondolattól. (Kassay Károly: Gonosztevőkkel nem kötünk szerződést! — Rakovszky István: Ugy van !) Félreértett a képviselő ur, mert én nem gonosztevőkre gondoltam. Mélységesen fájlalnám, ha szavaimat igy méltóztatnék érteni. Én nem ugy akarom értelmezni szavaimat és nem is szándékoztam azt mondani, hogy azok részére, akik most gyilkoltak, amnesztia biztosittassék. (Rupert Rezső: Senkinek, aki gyilkolt! — Szeder Ferenc: Azok úgyis megkapják ! — Zaj.) T. képviselő urak, igy nem lehet nyugodtan elmondani egy álláspontot, ha minden képviselő ur minden mondat közepén saját véleményét hangoztatja. Én az alatt, amit mondottam, azt értem, hogy az ellenforradalomnak abból a heves temperamentumából és a forradalomnak abból a hallatlan gonosz őrületéből, amelyet én politikai delirium tremens-nek nevezek — mert a kettő összetartozik és a háborús szenvedések következtében szakadt az országra (Rupert Rezső : A bomba csak temperamentum!) — ebből a politikai delirium tremens-ből az egész nemzetet ki kell gyógyítani. Ezért ne méltóztassanak olyan feltételeket szabni, amelyek elfogadhatatlanok, hanem méltóztassanak olyan feltételeket szabni — s ebben a tekintetben minden tisztességes ember a Házon kivül és itt a Házban az urakkal teljesen egyet fog érteni — hogy a törvények megtartását követeljük minden hatalmon levő tényezőtől kivétel nélkül és mindenkitől, aki ebben az országban él. (Nagy Ernő: Igy kellene lenni! — Rupert Rezső : Mégis csak szomorú, hogy Lovászy és Garami nem kapnak amnesztiát.) Végtelenül fontos, hogy azok, akik a forradalmat és az ellenforradalmat le akarják szerelni, tisztában legyenek azzal, hogy ez nem megy ugy, mint ahogy egy villanykörtét le lehet csavarni. Én le akarom szerelni a forradalmat is és le akarom szerelni az ellenforradalmat is. (Propper Sándor: A forradalom már le van szerelve!) Magyarországon a forradalom nincs leszerelve (Ellenmondások a szélsőbaloldalon), mert a lelkek mélyén még mindig forradalmi nyugtalanság van. (Györki Imre: Csak elégedetlenség a mostani állapotokkal !—

Rupert Rezső : Forradalmi adók vaunak ! — Györki Imre : Elégületlenség a szolgabirák ellen!) Amikor én a forradalmi szellem leszerelését követelem, akkor mindazokat a törvénytelen jelenségeket és mindazokat a dolgokat, melyeket itt az utóbbi napokban is felhoztak a sajtóban, ez alá a kategória alá sorozom. Ezeket nem lehet egymástól elkülöniteni. Azt hiszem, hogy ha volna ebben a nemzetgyűlésben elég elhatározás, ha volna elég akaraterő azokban, akik a magyar hatalom képviselői és volna elég mértéktartás azokban, akik az ellenzék oldaláról a jogrendnek, a teljes, tökéletes, régi törvényes állapotnak helyreállítását követelik, akkor ezt — ezeket a dolgokat egy asztalnál megbeszélve — két óra. alat meg lehetne csinálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Hat embert kell letartóztatni ós el van intézve a dolog!) Higyjék el a képviselő urak, nem olyan egyszerű ez. De két óra alatt azok, akik igazán becsületesen akarják a évi január hő 3-án, csütörtökön. nemzetnek javát, akik súlyt helyeznek arra, hogy a régi magyar erkölcs a maga ősi piedesztáljára visszakerüljön, akik azt akarják, hogy a törvény legyen ebben a hazában az ur, senki és semmi más, ha összeülnének és megbeszélnék ezeket a dolgokat, az atrocitásoknak még az emlékét is el tudnák törölni ebben az országban. Szerencsének tartom, hogy ebben a legutolsó esetben, amely Csongrádon történt, a nyomozás olyan rövid idő alatt eredményre vezetett, és ugy gondolom, hogy ha itt példás megtorlás is bekövetkezik, akkor tényleg az utolsó eset lesz ez a hasonló események egész sorozatában. (Györki Imre: Majd kannak amnesztiát!) Nem gondolom, hogy ezek amnesztiát kaphatnak, olyan nagy és ocsmány a bűnük. (Zaj a bal- és szélsőbaloldaton. — Kassay Károly: Aki ezeknek amnesztiát ad, az bűntárs. — Peyer Károly: Ezek sokkal kisebb bűnösök, mintázok, akik már kaptak amnesztiát! Soltra rendőr gyilkosa is amnesztiát kapott!) Én ugy tudom, hogy Soltra rendőr gyilkosát kivégezték. (Peyer Károly: Friedrich találkozott vele JMyugatmagyarországon !) Azt ő mondja. (Pikler Emil: Egy strohmannt végeztek ki. — Rupert Rezső: Zsabka Kálmán a gyilkos és Mészárost végezték ki. — Zaj.) Méltóztassanak medengedni, hogy végre én is szóhoz juthassak. (Halljuk! Haltjuk! a középen.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Huszár Károly: Mi ebben a keresztény pártban féltékenyen akarunk és fogunk vigyázni arra, hogy ebben az országban az államhatalom részéről, a társadalom részéről és a politikai pártok részéről semmi r olyasmi ne történjék, ami a történelmi kereszténység ellen támadásnak minősithető ebben az országban. De hajlandók vagyunk őszintén és nyíltan részt venni minden olyan harcban, amely arra irányul, hogy a közbecsületet, köztisztességet és az igazi keresztény morálnak uralmát ebben az országban győzelemre segitse. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Huszár Károly: Igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy ez a készség és ez az akarat minden párt részéről megnyilvánuljon, mert súlyt helyezünk arra is, hogy egyetlenegy pártnak és egyetlenegy párt jelszavainak leplét ne lehessen ezen gonosztettek fölé takarni és ne lehessen ilyen gonosztettet semmiféle indokolással mentegetni. Ha valami volt, ami ezeknek a gonosztetteknek előidézője, szülőanyja, akkor ezeknek egyik okát abban látom, hogy az első merényletek idején, amelyek Kassay képviselőtársunk és^ mások ellen voltak intézve, itt a nemzetgyűlésen is hangzottak el beszédek, amelyek ezt az ekrazitot kakaónak minősítették. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a gúnyos, cinikus beállitása a dolognak a bűnre hajlamos lelkeket inficiálni szokta. Ezek a gonosztettek iskolát csináltak. Azok az emberek, akik most a vádlottak padján ülnek Csongrádon, vagy Szegeden, akik ezeket a bűnöket elkövették, vagy ezekben részesek, lelkileg is beteg, erkölcstelen, teljesen dégénérait, sokszor luetikus emberek, akiknek lelkét a háború rettenetes borzalmai teljesen feldúlták. Nem mentségükre hozom ezt fel, de a nemzetnek ettől a söpredékétől a tiszteséges magyar emberek társadalmát és nyugalmát meg kell szabaditani és a társadalom nyugalmát meg kell menteni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani ebben a vitában. (Éljenzés jobofelől.) Egy másik gondolattal fejezem r be a beszédemet. Ahhoz, hogy a mértéktartásnak szelleme meglegyen minden pártban és minden oldalon, s hogy az az elszántság és eltökéltség, hogy ezzel a rendszerrel és a sorozatos bűnöknek ezzel a hulláma-