Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

À nemzetgyűlés 215. ülése 1924. val végre a komoly hivatalos tényezők leszámol­janak ebben az országban, hozzátartozik az is — és ezt kérem, méltóztassanak minden oldalon megszivlelni —, hogy egy forradalomnak szelle­mét nem lehet lesrófolni — ismételten mondom — ugy, mint egy villanykörte világítását. A forra­dalomnak szellemét csak ugy lehet legyőzni, (Pikler Emil: Ha Nádosyt elküldik!) ha a kor jogos és igazságos követelményeiből, amelyek meg­értek a megvalósításra, megvalósítanak annyit, amennyi szükséges és amennyit lehet, s ezáltal mindenféle demagógiának, mindenféle lázitásnak, izgatásnak véget vetnek. (Vanczák János: Mi Víill cl Somogyi-gyilkosokkal?) Elmondottam a beszédem elején. Ha a kép­viselő ur megajándékozott volna a figyelmével, tudhatná, hogy mit mondtam. (Peyer Károly: Pliányos volt!) Részemről elmondottam mindent. (Vanczák János: Akkor Beniezky Ödön a bűnös! Beniczky Ödön felel a többi bűnössel együtt! — Zaj.) Csodálkozom azon, hogy az után a beszéd után, amelyet én ezekben a kényes kérdésekben teljesen őszintén és leplezetlenül elmondottam, s amelyek­kel — azt hiszem — a Ház minden oldalán nagyon sokan egyetértenek, Vanczák képviselő ur ebben a pillanatban rajtam méltóztatik reklamálni a Somogyi-gyilkosokat, épen abban a pillanatban, amikor azt mondom, hogy: a Somogyiaknak és másoknak meggyilkolása ellen ugy lehet legjobban védekezni, ha börtönbe, s ha kell, akasztófára ke­rülnek a^ bűnre hajlamos, bűnöket elkövető egyé­nek, akárkik legyenek és akárhol vannak, de ugyanakkor, amikor ilyen törvényes megtorlás van folyamatban a gonosztevők ellen, a kormány­zatnak mindent el kell követnie, hogy a társada­lomnak minden rétegével és minden osztályával szemben a teljesen egyforma egyenlőség mérté­kével mérjen; mindazokat a szociálpolitikai és gazdasági követeléseket, amelyek teljesen indo­koltak és amelyek egy demokratikus államnak berendezésében nélkülözhetetlenek, valósítsa meg. T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak a gonosztevők csinálnak ilyen merényleteket és nemcsak a go­nosztevőknek, vagy gonosz szándékú tollforgatók­nak szelleméből táplálkozik az izgatás és lázítás. Akkor szoktak a lázító tüzes szavak és vitriolos irások gyújtani és eredményt elérni a közvéle­ményben, ha a társadalmi és gazdasági élet beteg, belülről meg van támadva, s ha az állami beren­dezkedésben hibák vannak. Ki vonhatná kétségbe, hogy a háború előtti politika hibáiból és mulasztásaiból sok tekintet­ben hátramaradt, a két forradalomnak rette­netes megpróbáltatásai, a trianoni békeszerző­dés kegyetlen igazságai következtében teljesen megtépázott országunkban temérdek olyan baj van, amelyet orvosolni kell. Ebben a pilla­natban azt kérem és követelein, hogy a magyar ministerelnök és a magyar kormány, a magyar hatóságok mindegyike, a magyar biróság és a magyar ügyészség a régi tradíciókhoz hiven legyenek erősek, szilárdak, kemények ; legye­nek függetlenek mindenféle hangulattól s tegyék azt, amit a tisztesség, becsület és az erkölcs követel. Meg vagyok győződve róla, hogy akkor pél­dás itélet lesz, amely a bűnre hajlamos lelkeket el fogja rettenteni, vissza fogja tartani és végre nyugalmat hoz a magyar társadalmi életbe. (He­lyeslés jobbfelöl.) A másik oldalon pedig sürgetem és követelem azt, hogy amikor az államhatalom­nak egyik kezében fegyver van, az egész hatalmi szervezkedésének ereje és fegyvere, a másik ke­zében legyen a szerető atyának és anyának szere­tete az összes polgáraival szemben és igyekezzék a szeretetét, jóindulatát ugy gazdasági, mint kul­. évi január hó 3-án, csütörtökön. 351 turális téren és pénzügyi téren, minden tekintet­ben a magyar társadalomnak mindegyik osztá­lyára kiterjeszteni. (Zaj balfelőL Bálijuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve róla. hogy egy jó szo­ciálpolitikai reformmal sokkal több kárt lehet okozni a kommunizmus szellemének, a bolsevista agitációnak, mint akármiféle különítménnyel. Meg vagyok győződve róla, hogy egy jó szociál­politikai törvény, amely a magyar munkásság jogos érdekeivel számol, jobban pacifikál, mint akármilyen amnesztia. Meg yagyok győződve róla, hogy minden olyan intézkedés, amely az országban a magyar földmives-osztály, a magyar kisiparosság érde­kében történik és valóban az ő hasznára van, a , háborúból hazatért és talán a kommün által el­: keserített és azóta talán izgatott lelkiállapotban lévő falusi és városi tömegeinket nagyon tekin­! télyes, lényeges módon megnyugtathatná és so­kat tehetne az ország lelkiállapotának megjavítá­sára. Ami pedig a legfontosabb — és ezzel feje­, zem be a beszédemet — ne méltóztassék sokszor t olj^an könnyelmű jelszavakkal beszélni a magyar intelligenciának rettenetes nagy lelki, gazdasági i és erkölcsi válságáról is. A háború minden rétegben i kivétel nélkül nagyon végigkaszált az ő keserves t kaszájával. De a magyar intelligenciának, a ma­» gyár középosztálynak soraiban — azokat érteni, i akik vagyon nélkül viselik az ő uri mivoltuknak t minden terhét — ezekben ezek a borzalmas idők a legnagyobb pusztítást vitték végbe. Tizezer-, majdnem százezerszámra hajtották ki őket apáik földjéről, a Felvidékről, Erdélyből i és a Délvidékről, megfosztva őket egész exiszten­ciájuktól. ide jöttek abban a reményben, hogy csonka Magyarország területén végre révbe jut­I nak, végre nyugalmuk lesz. Jöttek ide és a mi állami leromlottságunkban keserves esalódások­5 nak, szenvedéseknek egész kálváriája, golgotája hárult rájuk. Gyermekeik, fiaik közül ma nagyon '- kevesen Amannak abban a helyzetben, hogy a leg­jobb tanulás, a legtöbb törekvés és legbecsületesebb - igyekvés mellett egy tisztességes, intelligens ember számára nézve tisztességes jövőnek a képe legyen előttük mint biztató jel és mint reménysugár. Ennek a megtépázott, letaposott, megtizedelt és î elszegényedett, ennek a mindenféle rettenetességek által tönkretett magyar középosztálynak rettenetes > tragédiáját is meg kell érteni, és azért azt kérem : a kormány részéről történjék meg minden intéz­kedés arra, hogy megerősödjék a magyar nemzeti i intelligenciának ez a rétege, amely végeredmény­ben a nemzeti szellemi életnek egyik hordozója. Nagyon jól tudom, hogy a munkásnak, föld­mi vésnek és iparosnak épen olyan része van az i állam és a nemzet felépítésében, mint bárkinek, i én nem veszem ezt különböző mérték alá és én egy tisztességes suszternek, egy becsületes föld­munkásnak, vagy egy gyári munkásnak munká­ját, ha becsületes, tisztességes és szakszerű munka, i épen annyira értékelem az ő egyéni értéke sze­t rint, mint akárkinek másnak munkáját. A nem­zet és faj szempontjából, hogy a nemzet és az • ország éljen, szükséges, hogy az ezer és ezer 5 munkás mögött ott legyenek a képzett, tanult, művelt és intelligens magyarok is, akik ennek a nemzetnek szellemi életét viszik tovább. t Azért a kormánytól azt kérem, méltóztassék Î megtenni ugy az iskolákban, mint az iskolákon kívül minden fokon minden intézkedést arra i nézve, hogy a mi szellemi életünk ezen a nehéz válságon, amelyen most keresztülmegy, kérész­it tülsegittessék az állam minden erejének meg­feszítésével. Kérem, hogy kulturális Potemkin­falvak helyett a nemzet tömegnevelése szempont­; jából méltóztassék olyan reformokkal jönni, ame­lyek alkalmasakká tesznek minket arra, hogy NAPLÓ XVIII 5n

Next

/
Thumbnails
Contents